Jónás 2
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Entonces Jonás oró a Yavé su ʼElohim desde el estómago del pez,
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
y dijo: En mi angustia invoqué a Yavé, y Él me respondió. Desde el estómago del Seol pedí socorro, y Tú escuchaste mi voz. (Sheol h7585)
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
Me lanzaste a lo profundo en medio de los mares, y me rodeó la corriente. Todas tus ondas y tus olas pasaron sobre mí.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
Me dije: Desechado soy de tu Presencia, pero aún veré tu santo Templo.
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
Las aguas me rodearon hasta el alma. Me rodeó el abismo. Las algas se enredaron en mi cabeza.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
Descendí a los cimientos de las montañas. La tierra echó sus cerrojos sobre mí para siempre. Pero Tú, oh Yavé, ʼElohim mío, sacaste de la fosa mi vida.
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
Cuando mi alma desfallecía en mí, me acordé de Yavé, y mi oración llegó hasta Ti en tu santo Templo.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Los que siguen vanos ídolos olvidan tu misericordia.
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
Pero yo te ofreceré sacrificio de alabanza. Cumpliré lo que prometí. ¡La salvación es de Yavé!
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Entonces Yavé dio orden al pez, y éste vomitó a Jonás en tierra seca.
