Jónás 2
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
И замоли се Јона Господу Богу свом из трбуха рибљег,
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
И рече: Завапих у невољи својој ка Господу, и услиши ме; из утробе гробне повиках, и Ти чу глас мој. (Sheol h7585)
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
Јер си ме бацио у дубине, у срце мору, и вода ме оптече; све поплаве Твоје и вали Твоји прелазише преко мене.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
И рекох: Одбачен сам испред очију Твојих; али ћу још гледати свету цркву Твоју.
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
Оптекоше ме воде до душе, бездана ме опколи, сита омота ми се око главе.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
Сиђох до крајева горских, преворнице земаљске нада мном су довека; али Ти извади живот мој из јаме, Господе Боже мој.
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
Кад нестајаше душа моја у мени, поменух Господа, и молитва моја дође к Теби, у свету цркву Твоју.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Који држе лажне таштине, остављају своју милост.
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
А ја ћу Ти гласом захвалним принети жртву, испунити што сам заветовао; спасење је у Господа.
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
И Господ заповеди риби, те избљува Јону на земљу.
