Jónás 2
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Jona'a nozamemofo arimpafinti, Ra Anumzana agra'a Anumzamofontega nunamu hu'ne.
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
Agra anage hu'ne, Nagra tusi'a hazenkefi mani'ne'na Ra Anumzamofontega hazenke zanimofona asamugeno, Agra ke'ni'a antahinami'ne. Fri vahe'mofo kumapi mani'nena fri'za nehu'na nazama huogu'ma kezatugenka, kagra zavi krafa ke'ni'a antahinami'nane. (Sheol h7585)
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
Kagra nasga hunka ame fenkame hagerimofo agu'afinka natre'nane. Anampina timofo hanavemo nazeri kagigagi hu'ne. Kagra hanave'ane zaho huntankeno haferina eri kranto kranto huno e'nea timo, nagrira nazeri nakrino refite'ne.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
Ana hige'na Kagripintira ko nagrira nahe anati atre'nane hu'na nagra antahi'noe. Kagri ruotge ra mono nonka'a mago'ene onkegahue, hu'na nagesa antahi'noe.
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
Kagigagi huno avune ante'nea timo, nazeri nakrino nanankempi marerige'na ti nakrika ate'noe. Ame fenkame tami'nea timo nazeri kagigeno, Hagerimpi inozamo nanuna eri ano vazi'ne.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
Agonamofo agafafi nagra urami'noe. Ana mopamofo agu'afinka rentrako hunantesige'na kina hu'na manivava hugahue hu'na nagesa antahi'noe. Hu'neanagi Kagra Ra Anumzamoka, ana kerifintira naza hunka navare atre'nane.
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
Navu evuevu hige'na frinaku nehu'na, nagra Ra Anumzamoka nagesa antahi kamugeno, nunamuni'amo ruotge ra mono nonka'afine, Kagrite'ene e'ne.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Knare osuno havi anumzante mono hunentaza vahe'mo'za, Anumzamofo asunku'zana zamagra erigaragi, zamagena hunemize.
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
Hianagi Ra Anumzamoka kezati'na kagia erisga nehu'na, nagra zagamepinti Kagritega ofa hugantegahue Ra Anumzanimoka nagrama huvempama hua kea, amage antegahue, na'ankure nazahu hanavea Ra Anumzamoka Kagrake mani'nane.
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Anante Ra Anumzamo'a nozamea huntegeno ke'a zafa huno, Jonana hageri ankenare hagage kahepante amu ome atitre'ne.
