< Jónás 2 >
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Alors Jonas fit une prière à l'Éternel son Dieu, dans le corps du poisson, et il dit:
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol )
Dans mon angoisse j'invoque l'Éternel et Il m'exauce; du sein des Enfers je crie, tu, entends ma voix. (Sheol )
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
Tu me jettes dans l'abîme, au cœur de la mer, et les flots m'environnent, toutes tes vagues et tes ondes passent sur moi.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
Mais je dis: Je suis repoussé loin de ton regard! Cependant je reverrai ton saint temple!
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
Les eaux pénètrent jusques à mon âme, l'abîme m'enserre, l'algue s'attache à ma tête.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
Jusqu'à la base des montagnes je suis descendu, les barrières de la terre se sont fermées derrière moi pour toujours; et tu retires ma vie du tombeau, Éternel, mon Dieu!
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
Quand en moi-même mon âme est défaillante, je me souviens de l'Éternel, et ma, prière parvient jusqu'à toi, jusqu'à ton saint temple.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Les adorateurs des vanités, du néant, abandonnent leur bienfaiteur;
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
mais moi, je veux avec chants de louanges t'offrir des sacrifices et accomplir les vœux que j'ai faits. Le salut vient de l'Éternel!
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Et l'Éternel commanda au poisson, et il vomit Jonas sur la terre.