Jónás 2
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Then Jonah prayed to the LORD, his God, out of the fish’s belly.
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
He said, “I called because of my affliction to the LORD. He answered me. Out of the belly of Sheol I cried. You heard my voice. (Sheol h7585)
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
For you threw me into the depths, in the heart of the seas. The flood was all around me. All your waves and your billows passed over me.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
I said, ‘I have been banished from your sight; yet I will look again towards your holy temple.’
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
The waters surrounded me, even to the soul. The deep was around me. The weeds were wrapped around my head.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
I went down to the bottoms of the mountains. The earth barred me in forever; yet you have brought my life up from the pit, LORD my God.
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
“When my soul fainted within me, I remembered the LORD. My prayer came in to you, into your holy temple.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Those who regard vain idols forsake their own mercy.
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
But I will sacrifice to you with the voice of thanksgiving. I will pay that which I have vowed. Salvation belongs to the LORD.”
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Then the LORD spoke to the fish, and it vomited out Jonah on the dry land.
