Jónás 2
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Jonah prayed to the Lord his God, out of the belly of the fish,
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
and said: I cried out of my distress, to the Lord and he answered me; out of the midst of Sheol I cried aloud, and you heard my voice. (Sheol h7585)
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
For you cast me into the deep, into heart of the seas, and the great flood rolled about me; all your breakers and your waves passed over me.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
Then I said, I am driven out, away from your sight; How will I ever again look towards your holy temple?
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
The waters surrounded me, the great deep engulfed me, the sea weeds were wrapped about my head.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
I went down to the roots of the mountains; the prison of the earth closed over me forever. Yet you brought up my life from destruction, O Lord my God.
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
As my life slipped away, I remembered the Lord; and my prayer reached you, in your holy temple.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Those who worship worthless idols abandon their own mercy,
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
but I will sacrifice to you with loud thanksgiving! I will pay that which I have vowed. Salvation is the Lord’s.
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
And the Lord spoke to the fish, and it threw up Jonah upon the dry land.
