Jónás 2
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Then Jonah prayed to the Lord his God from the belly of the fish.
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
He began, “In my agony I cried out to the Lord and he answered me; from the depths of Sheol I pleaded for help and you answered me. (Sheol h7585)
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
You threw me into the deep, all the way down to the bottom of the sea. Water flooded all around me; your crashing waves rolled over me.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
I said to myself, ‘The Lord has banished me from his sight. Will I ever see your holy Temple again?’
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
The water swirled over me so I couldn't breathe; the deep sucked me down; seaweed wrapped itself around my head.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
I sank down to the base of the mountains; the earth barred me in forever. But you, my Lord, my God, brought me back up from the abyss.
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
As my life ebbed away, I remembered the Lord; my prayer came to you in your holy Temple.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Those who worship worthless idols give up their trust in God's goodness.
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
But I will offer you sacrifices, shouting out my thanks. I will keep my promises to you, for salvation comes from the Lord.”
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Then the Lord told the fish to spit out Jonah onto the shore.
