Jónás 2
1 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
Unya si Jonas nag-ampo kang Jehova nga iyang Dios gikan sa tiyan sa isda.
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
Ug siya miingon: Ako nagsangpit kang Jehova tungod sa akong kagul-anan, Ug siya mitubag kanako; Gikan sa tiyan sa Sheol ako mitu-aw, Ug ikaw nagpatalinghug sa akong tingog. (Sheol h7585)
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
Kay ako gitambog mo ngadto sa kahiladman, didto sa kinataliwad-an sa kadagatan, Ug gilimisan ako sa lunop; Ang tanan nimong mga balud ug ang imong dagkung mga bakat minglapaw kanako.
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
Ug ako miingon: Gisalikway ako gikan sa atubangan sa imong mga mata; Bisan pa niana ako nagatan-aw pag-usab paingon sa imong balaan nga templo.
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
Ang katubigan nanaglimis kanako, bisan pa hangtud sa akong kalag; Ang kahiladman nanaglibut kanako; Ang mga lusay nanagputos sa akong ulo.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
Ilalum sa kabukiran nanaug ako; Ang yuta uban sa iyang mga trangka nagtak-up kanako sa walay katapusan: Apan ikaw nagbangon sa akong kinabuhi gikan sa gahong, Oh Jehova nga akong Dios.
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
Sa diha nga ang akong kalag nagmaluhayon sa sulod nako, Nahanumdum ako kang Jehova; Ug ang akong pag-ampo midangat diha kanimo, ngadto sa imong balaan nga templo.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
Sila nga nagatagad sa bakakon nga mga kakawangan Mingbiya sa ilang kaugalingong kalooy.
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
Apan ako magahalad kanimo uban sa tingog sa pagpasalamat; Pagabayran ko kadtong akong gipanaad. Ang kaluwasan anaa man kang Jehova.
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Ug gisultihan ni Jehova ang isda, ug kini misuka kang Jonas ngadto sa yuta nga mamala.
