János 9
1 És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
Jisu tumkhoom ih adi, mih wasiit edook ih dongtup arah japtupta.
2 És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
Heliphante loong ah ih cheng rumta, [Nyootte, o rangdah thoidi arah mih ah edook eh dongtupta? Heh teewah tam henuwah rangdah thoidi dongta?]
3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
Jisu ih ngaakbaat rumta, [Heh mikdook ah heteewah rangdah nyia heh nuwah rangdah thoidi tah angka. Heh mikdookla abah Rangte chaan ah heh jun ih noisok suh ba angta.
4 Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
Rang mathan ih wu ah nga daapkaatte wah mootkaat ah sen loong ah ih moot etheng jaatjaat ang ah; rangphe thok taha noobah o uh tami mokaka.
5 Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
Ngah mongrep nah tong pootdoh, mongrep raang ih ngah weephaak.]
6 Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
Erah jengta lidi, Jisu ih hah dowa paak ah toon ano heh took ih phota; eno edook mih adi hut,
7 És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.
eno Jisu ih baatta, [Kah uh Siloom juutum adoh an the ah metkaat uh.] (Siloom ah [ekaatthuk[ suh liita.) Dookwah rah ih heh the ah metkaat kano heh mih ah dongsingta eno ngaakwangta.
8 A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?
Hekhung hetok jaatang nyia kunma warah japtupte loong ah chengmui rumta, [A mih ah bitthaangte ah tanih angka?]
9 Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.
Mararah ih liita, [Erah mih ah ju,” rukho loong ah ih liita, [Heh tah angka; heh likhiik.] Erah thoidi heteewah ih baat rumta, [Ngah laangbo aleh.]
10 Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?
[Amadi an ih mamah mi tup hu leh?] Miloong ah ih cheng rumta.
11 Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.
Heh ih ngaakbaat rumta, [Mih wasiit Jisu ngeh angta, eno paak ah seemphoh ano nga mik ni hut tahang, heh ih baat tahang Siloom juutum adoh kah uno an the ah metkaat uh. Eno kah angno nga the met damdam ih dongtup tang.]
12 Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.
[Heh mani ah leh?] Miloong ah ih cheng rumta. [Tajatkang,” edook ah ih ngaakbaat rumta.
13 Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.
Erah lih adi miloong ah ih edook angta wah rah Pharisi loong taang ni siitkaat rumta.
14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
Jisu ih paak ah hut ano dookwah deesiitta ja Jehudi naangtongsa angta.
15 Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.
Heh mih ah mamah mi siingta erah Pharisi loong ah ih edook asuh we cheng rumta. Heh ih ngaakbaat rumta, [Nga mik ni paak amasah hut tahang; Ngaathe ngaakhoh met kangno, amadi tup ehang.]
16 Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.
Pharisi loong marah marah ih liita, [A reeta mih abah Rangte re nawa bah tah angka, heh ih Jehudi Naangtongsa hootthe banlam ah takapka.] Enoothong, rukho loong ah ih liita, [Rangdah mina ih a likhiik paatjaajih mamah mi re ah?] Eno neng laktung ni daan jengmui rumta.
17 Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.
Erah raangtaan ih Pharisi loong ah ih erah mih asuh jaasiit we dopcheng rumta, [an ih liihu heh ih an mik edook angtu ah singsiit taho—ese ju, enoobah an ih heh suh o ngeh ih liihu?] Heh ih ngaakbaatta, heh ah [khowah.]
18 Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,
Enoothong Jehudi ngoong awang loong ah ih heh edook ang arah amadi etup we eha ngeh ih hanpi suh tanook rumta, neng ih henuwah ah poon ano
19 És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?
amah maang chengcheng ah, [Arah sen sah tam ah? Sen ih li han heh edook angta; enoobah, amadi heh ih mamah mi tup ha?]
20 Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:
Heh nuwah ih ngaakbaat rumta, [Seng ih jat ih hi arah seng sah, nyia edook eh dongtup arah ngeh ah.
21 De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.
Enoothong seng ih tajatke amadi heh ih mamah mi tup ha, nyia edook ang arah o ih deesiitta. Heheh suh cheng anba; heh mihak tanih angka, heh teewah ih miibaat laang ejan!]
22 Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.
Erah langla, henuwah ah Jehudi ngoong awang loong raacho ih jeng rumta, tiimnge liidi jaakhoni kakham rumta o ih Kristo ngeh ih li ano hanpi ah erah mih ah Jehudi rangsoomnok nawa dokphan etheng.
23 Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.
Erah thoidi henuwah ih li rumta, [Heh mihak tanih angka; heh suh cheng anba ngeh ah!]
24 Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
Erah liidi neng ih heh nuh mong nawa edook eh tupta warah we ngaakpoon rumta, eno li rumta, [Rangte ngathong nah thoomhoon uno amiitiit ah baat uh! Seng ih jat edi arah an deesiitte wah rah rangdah mina.]
25 Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
[Ngah ih tajatkang heh ah rangdah mina elang tam tah lang koja, ] edook wah rah ih ngaakbaatta. [Ngah ih jaatsiit baajat ang: Ngah edook angtang ah amadi dongtup ehang.]
26 Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?
[Heh ih an tiimjih taho?] neng ih cheng rumta. [An edook ah heh ih mamah mi deesiit taho?]
27 Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?
[Ngah ih jaakhoni dook jen baat ih rum taha,” heh ih ngaakli rumta, [eno sen ih tah boichaat tan. Sen ih tiim esuh we bootchaat suh li han? Sen uh, heliphante angsuh enook nih lan?]
28 Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.
Neng ih thaangju kaanse lam ih li rumta, [an baalek heliphante angkoju; seng bah Moses liphante.
29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.
Seng ih bah Rangte ih Moses suh baatta ah ba jat ih, enoothong, Jisu ah manawa ra taha erah botseh tajatke!]
30 Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.
Eno edook angta deeta warah ih li rumta, [Erabah epaatja etheng laang angla nih! Nga mikdook botseh deesiit tahang ah, heh manawa ra taha ah tawe jatkan nih!
31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
Seng ih jaat ehi Rangte ih rangdah mina loong jeng ah taboichaat ka; heh ih heh jeng chaatchaat ih reete nyia heh choopjootte mina jeng ah ba chaat ah.
Hah phangsongta dowa ih edook eh dongtup arah kaasiit arah mongrep ni tathaak chaatke. (aiōn g165)
33 Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
Erah mih ah Rangte jiin nawa lara taha bah, tiim uh tala jenre thengtaaja.]
34 Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.
Neng ih ngaakbaatta, [Tup taho dowa ih an rangdah mong ni hak uno—an ih seng suh nyoot kachung hu?] Eno neng ih Jehudi rangsoomnok nawa dokphan rumta.
35 Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?
Jisu ih erah japchaatta adoh, dookwah rah japtup ano chengta, [An ih Mina Sah ah hanpi tam ih hu?]
36 Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?
Erah wah rah ih ngaakbaatta, [Chuupha, baat weehang heh ah o angla, enooba ngah ih heh jen hanpi ang!]
37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.
Jisu ih ngaak baatta, [An ih heh jen japtup etu, amadi marah an damdi waan hala erah warah ah.]
38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.
Erah warah ih liita, [Ngah ih hanpi ehang Teesu!] Eno Jisu ngathong ni heh lakuh ni chooktongta.
39 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
Jisu ih liita, [Ngah arah mongrep ni dande esuh ra halang, edook ah ih tup toom ih ah nyia mikka ah edook toom ehoon ah ngeh ah.]
40 És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
Jisu reeni Pharisite mararah eje ang rumta, erah japchaat rum ano Jisu suh cheng rumta, [Seng suh uh edook miimi tamli hali?]
41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Jisu ih ngaakbaat rumta, [Sen loong ah edook lek angtan bah, sen loong tamoong thengtan; enoothong sen ih tup ehi chaang thoidi amadi uh sen emoong elan.]
