< János 8 >

1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
Hanchu mitinin an ina an sea, aniatachu, Jisua chu Olive tânga a sea.
2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
Anangtûk jînga ânmânin Biekina a se nôka. Mipuingei murdi a kôm an hôn tûpa; ânsunga anni ngei ha a minchu ngei phut zoia.
3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
Balam minchupungei le Phariseengei han nupangnu ânrê lâitaka an sûrnu hah an hong tuonga, male an rênga an moton han amanu hah an mindinga.
4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
Jisua kôm, “Minchupu, hi nupangnu hih ânrê lâitaka kin sûr ani.
5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
Ei Balamin Moses chongpêk angin chu hi nupangu hih lung leh dêng that ngêt rang ani. Atûn hin, nangman kho angin mo ni ti?” an tia.
6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
Ma hah ama min ôkna ranga an ti ani, demna an man theina rangin. Aniatachu Jisua ân kûna, a kutruol leh pil a mizieka.
7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
Ma anga indingin chong an rekel anghan ânthoi lita, male an kôm, “Nin lâia nunsie tho loitakin motontaka lung leh amanu hah dêng bak roi,” a tia.
8 És újra lehajolván, írt vala a földre.
Hanchu ân kûn nôka, a kutruol leh pil a miziek nôka.
9 Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
A chong hah an rietin chu, a ulien dônin inkhat inkhatin, an rot riei zoia. Jisua hah athenin an mâk raka, nupangnu hah ma muna a lân ding chien lehan.
10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
Jisua hah a hôn dinga, nupangnu kôm han, “Khonmo an om suo zoi? Tutên theiloi nang mintum rang om khâi mak ngei na?” a tia.
11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
Amanu han a thuona, “Pu, tutên theiloi mi mintum mak ngei,” a tia. Jisua'n a kôm, “Asa, nônchu, kei khom theiloi nang mintum uol mu-ung. Se roh, hannirese nunsie tho nôk khâi no roh,”] a tia.
12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Jisua'n Phariseengei kôm a chong nôka. “Keima hi rammuol vâr ki ni,” a tia. “Tukhom mi jûi murdi chu ringna vâr dôn an ta, ijînga lôn tet no ni ngei.”
13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
Phariseengeiin a kôm, “Atûn hin nu thurchi nanâk kêng ni misîr; nu thurchi misîr dik mak,” an tia.
14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
“Nimak,” Jisua'n an kôm, “Ku thurchi nanâk misîr khom ronga, ki misîr hih adik kêng. Keima chu kho renga mo ku juong le kho tieng mo ke se rang khom ki riet. Nangni chu kho renga mo ku juong aninônchu, kho tieng mo ke se rang riet mak chei.
15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
Nangnin chu taksa balam angtakin roi nin tan ngâia; keiman chu tu roi te tan ngâi mu-ung.
16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
Ke lei tanna khom om senla, ko roi tanna chu dik atih; asikchu ke theivaia om ni mu unga; Pa mi tîrpu ko kôm a om sikin.
17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
Nin Balam lekhabua khom rietpuipu inik an inruola, imo an ti tak chu adik, tiin miziekin aom ani.
18 Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
Keiman ku thurchi nanâk ki misîra, male Pa mi tîrpu khomin ku thurchi a misîr sa ngâi,” a tia.
19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
Anni ngei han, “Khomo na Pa?” tiin ama an rekela., “Nangnin mi riet mak choia, ka Pa khom riet uol mak chei. Mi nin riet nisenla chu ka Pa khom riet nin ti zoi,” tiin Jisua'n a thuon ngeia.
20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
Jisua'n hi ngei murdi hih Biekina chôiruol dôngna an darna mun khâltan sûnga a minchu lâia a ti ani. Tutên ama hah sûr mak ngei azora ala tung loi sikin.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
Jisua'n an kôm, “Ke sepat rang kêng ani zoi; nangnin mi rok nin ta chu, nin sietnangei han thîng nin tih. Ke sena ranga se thei no tunui,” a tia.
22 Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
Masikin Juda rachamneipungeiin, “Ke sena ranga se thei no tunui a ti hih amananâkin inthat rang a tina mini?” an tia.
23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
Jisua'n a thuon ngeia, “Nangni chu hi rammuola mi nin ni. Kei chu chung tieng renga juong ki ni. Nangni chu hi rammuol renga nin ni, hannirese kei chu hi rammuol renga ni mu-ung.
24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
Masika han nin sietnangei han thîng nin tih, tiin nangni ki ril ani. Male ‘Keima hih tumo Ki ni’ mi nin iem nônchu nin sietnangei han thi lelê nin tih,” a tia.
25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
Anni ngei han, “Tumo ni ni?” tiin an rekela. Jisua'n, “Aphut renga nangni ki ril ani.
26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
Nin chungroia hin misîr rang tamtak, nangni demna rang tamtak ko dôn. I-ih khomnirese, mi tîrpu chu mi diktak ani, ama renga ki riet kai ke rammuola ki ril ngâi ani.”
27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
Jisua'n an kôm, Pa chungroi kêng a misîr ani ti riet thei mak ngeia.
28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
Masikin an kôm, “Miriem Nâipasal hih nin makhâi tika ‘Ama hah Keima ki ni’; ti le keima ka rachamin ite tho mu unga, Pa'n mi minchu kai ke ki misîr ani tiin riet sa nin tih.
29 És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
Male mi tîrpu chu ko kôm a oma; ke thenin mi mâkrak maka, a lungdo ki sin bang ngâi sikin,” a tia.
30 A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
Jisua'n thurchi a misîr ngei hah mi tamtakin an rieta, ama an iem zoi.
31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
Masikin Jisua'n ama iem Judangei kôm han, “Ki minchuna nin jômin chu ku ruoisi diktak ngei nin ni rang;
32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
chongtak riet nin ta, chongtak han nangni mojôk atih,” a tia.
33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
Anni ngei han, “Abraham richisuonpârngei kêng kin ni, tute suoka la om mak me. ‘Suok renga nangni mojôk atih,’ ni ti hih khoi tina mini?” tiin an thuona.
34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
Jisua'n an kôm, “Chongdiktak nangni ki ril: tukhom nunsie tho chu nunsie suok ani.
35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. (aiōn g165)
Suok chu insûngmi ni tit ngâi mak, aniatachu Nâipasal chu kumtuongin a om ngâi. (aiōn g165)
36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Nâipasalin suok nangni a mojôk vaiin kêng nin jôk tatak rang.
37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
Abraham richisuonpârngei nin ni ti ki riet. Hannoma nangnin ma that rangin nin pût ani, ki minchuna chong nin pom loi sikin.
38 Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
Keiman ki misîr hih ka Pa mi min mu ani, nangni khom nin pa ngei nangni an ril anghan nin misîr ngâi.”
39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
Anni ngei han, “Kin pa chu Abraham ani,” tiin an thuona. Jisua'n an kôm, “Abraham nâi diktak ngei nin ni nisenla chu a lei tho ngâi anghan nin tho rang ani,” tiin chong a mele ngeia.
40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
“Ki sin lei tho ngei murdi chu Pathien renga chongdik ki riet ngei nangni ril hih ani, aniatachu atûn hin ma that rangin nin pût chien ani. Abraham'n chu ma anghin tho ngâi mak!
41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
Nangni chu nin pa ngei lei tho ngâi anghan nin tho ani,” a tia. Anni ngei han, “Pathien vai kêng kin Pa dôn chu, keini hih a nâi diktak ngei kin ni,” tiin an thuona.
42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Jisua'n an kôm, “Pathien nin Pa ani tatakin chu, mi nin lungkham rang ania; Pathien renga juong ki ni sikin atûn hin nin lâia ko om ani. Keima rachama juong ni mu unga, ama tîr kêng ki ni, a tipe ngeia.
43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
Ithomo ki misîr hih nin riet thei tet loi? Ku thurchi misîr hih nin mulungrîla nin mindon loi sika ani.
44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
Nin pa Diabol nâingei nin ni, male nin pa lungdo jûi nin nuom ani. Ama chu aphut renga mi that ngâi ani, male chongdik tieng khom inchel ngâi mak, dikna reng a dôn loi sikin. Milak a tho tikin ama lungdoa a tho ani ngâi, milakpa ani sikin, milak ngei murdi pa khom ani sa.
45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
Hannirese keima chu chongtak kêng ki misîr ngâi, masika han nin iem ngâi loi ani.
46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
Nin lâia tumo sietna tienga theiloi mi min chang thei rang? Chongtak ki misîr khomin ithomo nin iem loi?
47 A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
Tukhom Pathien renga juong chu Pathien chong a pom ngâia. Nikhomrese nangni chu Pathien renga nin ni loi sikin, a chong khom nin rangâi loi ani.”
48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
Anni ngei han a kôm, “Nangma hih Samari mi male ramkhori no dôn kin ti hah dik mak mo?” tiin an rekela.
49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
Jisua'n an kôm, “Ramkhori dôn mu-ung. Ka Pa ki mirita, aniatachu, nangnin mi nin êsêl ani hi.
50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
Keima rang nanâk miritna rok ni mu unga. Aniatachu, a rokpu le ku ruthûla a jêkpu mi inkhat a om kêng.
51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. (aiōn g165)
Chongtak nangni ki ril ani: tukhom ko chong jômpu chu thi tet no nih.” (aiōn g165)
52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. (aiōn g165)
Anni ngei han a kôm, “Ramkhori no dôn khet tiin kin riet minthâr zoi! Abraham a thi zoia, dêipungei khom an thi suozoi, hannoma nangman chu ‘Ko chong jômpu chu thi tet no ni,’ ni tia, an tipe. (aiōn g165)
53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
Kin Pa Abraham nêkin ni lien uol mo? Ama khom a thi zoi; dêipungei khom an thi suozoi. A tutak hamo ani angin nên bê?” an tia.
54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
Jisua'n an kôm, “Keima nanâkin miritna a rok ninlang, ha miritna hah chu ite ni no ni. Kin Pathien nin ti, ka Pa hah mirita mi min ompu chu ani, tiin a thuona.
55 És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
Nangnin chu ama hah riet tet mak chei, keiman chu ki riet ani. Ama riet mu-ung ki tiin chu nangni angin milak ki ni rang ani. Hannirese, ama ki rieta a chong khom ko jôm ngâi.
56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
Nin pa Abraham'n ku juong a mu rang sikin a râiasân oka, ma anghan a mu tataka, a râiasân sabak ani.”
57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
Anni ngei han a kôm, “Kum sômrangnga luo la kâi mak che ngah, Abraham nu mu na?” an tia.
58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
Jisua'n an kôm, “Chongdik kêng nangni ki ril,” tiin a thuon ngeia, “Abraham ân zir mân khom, ‘Keima’ chu ko om zoi.”
59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
Hanchu a dêngna rang lung an rûta, hannirese Jisua ân thupa, Biekin renga a jôkpai zoi.

< János 8 >