János 7
1 És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.
And, after these things, Jesus was walking in Galilee; for he was not wishing, in Judaea, to be walking, because the Jews were seeking to slay him.
2 Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
But the feast of the Jews was near, that of the pitching of tents.
3 Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.
His brethren, therefore, said unto him—Remove hence, and withdraw into Judaea, that, thy disciples also, may view thy works which thou art doing.
4 Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.
For, no one, anything in secret, doeth, and yet is seeking, himself, to be well-known. If, these things, thou art doing, manifest thyself unto the world.
5 Mert az ő atyjafiai sem hivének benne.
For, not even his brethren, were believing on him.
6 Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.
Jesus, therefore, saith unto them—My season, not yet, is here; but, your season, at anytime, is ready:
7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.
The world cannot hate you; but, me, it hateth, because, I, bear witness concerning it, that, the works thereof, are, wicked.
8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be.
Ye, go up unto the feast: I, not yet, am coming up unto this feast, because, my season, not yet, hath fully come.
9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.
And, these things, having said unto them, he was still abiding in Galilee.
10 A mint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
But, when his brethren had gone up unto the feast, then, he also, went up, —not openly, but as it were in secret.
11 A zsidók azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?
The Jews, therefore, were seeking him in the feast, and were saying—Where is that one?
12 És a sokaságban nagy zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője.
and there was great, murmuring, about him among the multitudes: some, indeed, were saying—Good, is he! [but], others, were saying—Not so! but he is leading the multitude astray.
13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.
No one, nevertheless, was speaking, openly, about him, because of their fear of the Jews.
14 Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.
Presently, however, the feast being at its height, Jesus went up unto the temple and was teaching.
15 És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
The Jews, therefore, began to marvel, saying—How, doth this one know, letters, not having learned?
16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
Jesus, therefore, answered them, and said—My teaching, is not mine, but his who sent me.
17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
If any one intend, his will, to do, he shall get to know concerning the teaching—whether it is, of God, or, I, from myself, am speaking,
18 A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
He that, from himself, doth speak, his own glory, is seeking: he that seeketh the glory of him that sent him, the same, is, true, and, injustice, in him, is there none.
19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
Did not, Moses, give you the law? And yet, not one of you, doeth the law!—Why, seek ye, to slay, me?
20 Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?
The multitude answered—A demon, thou hast: Who, is seeking, to slay, thee?
21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok.
Jesus answered, and said unto them—One work, I did, and ye, all, are marvelling:
22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert.
For this cause, Moses, hath given you, circumcision, —not that, of Moses, it is, but of the fathers; —and, on Sabbath, ye circumcise a man.
23 Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?
If, circumcision, a man receiveth, on Sabbath, that the law of Moses may not be broken, with me, are ye bitter as gall, because, a whole man, I made, well, on Sabbath?
24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
Be not judging according to appearance, but, just judgment, be judging,
25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?
So then, some of them of Jerusalem were saying—Is not, this, he whom they are seeking to kill?
26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?
And yet, see! with freedom of speech, he is talking, and, nothing, unto him, do they say: —Have the rulers perhaps come to know, of a truth, that, this, is, the Christ?
27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.
But, as for this one, we know whence he is; The Christ, however, whensoever he shall come, no one, getteth to know whence he is.
28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
Jesus, therefore, cried aloud in the temple, teaching, and saying—Both me, ye know, and ye know whence I am, —and yet, of myself, have I not come, but he is real, who sent me, whom, ye, know not.
29 Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.
I, know him, because, from him, I am, and, he, sent me forth.
30 Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.
They were seeking therefore to seize him; and yet no one laid on him his hand, because, not yet, had come his hour.
31 A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több csodát azoknál, a melyeket ez tett?
But, from amongst the multitude, many, believed on him, and were saying—The Christ, whensoever he cometh, greater signs, will he do, than those which, this one, did?
32 Meghallák a farizeusok, a mint a sokaság ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok, hogy fogják meg őt.
The Pharisees hearkened unto the multitude murmuring concerning him these things; and the High-priests and the Pharisees sent forth officers, that they might seize him.
33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
Jesus, therefore, said—Yet a little time, I am, with you, and withdraw unto him that sent me:
34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.
Ye shall seek me, and not find me, and, where, I, am, ye, cannot come.
35 Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?
The Jews, therefore, said unto themselves—Whither, is, this one, about to go, that we shall not find him? Unto the dispersion of the Greeks, is he about to go, and teach the Greeks?
36 Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?
What, is this which he said: Ye shall seek me and not find me, and, where, I, am, ye, cannot come?
37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
Now, on the last—the great—day of the feast, Jesus was standing, and he cried aloud, saying—If any man thirst, let him come unto me and drink:
38 A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
He that believeth on me—just as said the Scripture, —River, from within him, shall flow, of living water.
39 Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.
Now, this, spake he concerning the Spirit which they who believed on him were about to receive; for, not yet, was there Spirit, because, Jesus, not yet, was glorified!
40 Sokan azért a sokaság közül, a mint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.
Some from amongst the multitude, therefore, having hearkened unto these words, were saying—This, is, in truth, the prophet.
41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
Others, were saying—This, is, the Christ. But, others, were saying—Out of Galilee, is, the Christ, to come?
42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből, ama városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?
Hath not the Scripture said: Of the seed of David, and from Bethlehem, the village where David was, cometh the Christ?
43 Hasonlás lőn azért ő miatta a sokaságban.
A division, therefore, arose in the multitude, because of him.
44 Némelyek pedig közűlök akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.
Certain, indeed, from among them, were wishing to seize him; but, no one, thrust upon him his hands.
45 Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?
So then the officers came unto the High-priests and Pharisees, and, they, said unto them—For what cause, have ye not brought him?
46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!
The officers answered—Never, man spake thus!
47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?
The Pharisees, therefore, answered them—Surely, ye also, have not been led astray?
48 Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?
Surely, none of the rulers, hath believed in him, nor of the Pharisees?
49 De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!
But, this multitude, that take no note of the law, are, laid under a curse.
50 Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül:
Nicodemus saith unto them—he that came unto him formerly, being, one, from among them—
51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
Surely, our law, doth not judge the man, unless it hear first from him, and get to know what he is doing?
52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
They answered and said unto him—Surely, thou also, art not, of Galilee? Search and see! That, out of Galilee, a prophet is not to arise.
53 És mindnyájan haza menének.
And they went, each unto his own house;
