János 6
1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
Masuole chu, Jisua Galilee dîl râl inkânin a se zoi. (Tiberias dîl khom an ti sa ngâi).
2 És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
Damloi ngei chunga a sininkhêlngei an mu sikin loko tamtakin an jûia.
3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
Jisua hah muola a kala male a ruoisingei leh an insunga.
4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
Judangei Kalkân kût zora ha anâi zoia.
5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
Jisua'n akôl akieng a hong ena, loko tamtakin ama tieng an hong pan a mua, masikin Philip kôm han, “Hi mingei sâk rang vâipôl khonmo ei rochôk rang?” a tia.
6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
(Hi chong hi Philip minsina ranga a ti ani, adiktakin chu imo a tho rang lam ama'n a riet sai ani.)
7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
Philip'n a kôm, “Mitinin achîn tete min chang ngei rang khomin sumdâr duli razannik man vâipôlin luo hun no ni ngei,” tiin a thuona.
8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
A ruoisingei adang inkhat, Simon Peter lâibungpa Andrew'n a tia,
9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
“Barli vâipôl pêk rangnga le nga inik a dôn pasalte inkhat hi hin aom. Aniatachu hi dôra mingei sâk rangin chu hun no ni ngei,” a tia.
10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
Jisua'n, “Mipuingei hah minsung roi,” tiin a ril ngeia. (Ma mun han durba tamtak aom.) Mipuingei ha an insung zoia; mi isâng rangnga dôr an ni.
11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
Jisua'n vâipôl hah a lâka, Pathien kôm râisânchong a rila, male mipui ânsungngei hah a sem pe ngeia; ma angdên han nga khom a sem nôka, an nuom do-dôr a sem pe ngeia.
12 A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
An khoptang suo nûkin a ruoisingei kôm, “Ite inpai riek loi rangin an sâk minieng; khom rûtvar roi,” a tipe ngeia.
13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
Masikin barli vâipôl rangnga sâk ngei, an sâk minieng ha tabong sômleinik an la rût min sipa.
14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
Ha mingei han Jisua sininkhêl sin hah an mûn chu, “Hi mi hih dêipu tatak, rammuola juong rangpu ha ani khet!” an tia.
15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
Anni ngei hah hongin, ama hah rangrâta sûrin rêng minchang rang an bôk ti Jisua'n a rieta; masikin athenin muola a se nôk zoi.
16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
Kholoi ahong nin chu, Jisua ruoisingei hah dîla an juong sea,
17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
rukuonga an chuonga, dîl râl Capernaum tieng an pana. Jân ahong ni tena khom Jisua hah an kôm la hong tung maka.
18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
Hanchu phâivopui hong rângin ahong sêma male tuidâr ahôn soka.
19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
Hanchu ruoisingei han kilometer rangnga mini, uruk mini an hong jâpin chu Jisua hah tui chunga lônin rukuong tieng a hong panin an mua, an lei chia.
20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
Jisua'n an kôm, “Chi no roi, keima kêng ki ni!” a tipe ngeia.
21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
Hanchu râisântakin rukuonga han an min chuonga, male rukuong leh an va pana, tângkôl hah harenghan an tung kelen zoi.
22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
Anangtûka chu dîl râl kângkhat tienga mipui a omngei han rukuong inkhat vai mahan aom ti an rieta. Jisua chu a ruoisingei leh rukuonga chuong loiin, anni ngei ha mâkin anthenin an se ti an riet zoia.
23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Pumapa'n râisânchong a ril suole lokongeiin vâipôl an sâkna mun kôla han rukuong dang ngei Tiberias renga an hong tunga.
24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
Mipuingeiin Jisua le a ruoisingei chu ha muna han om khâi mak ngei ti an rietin chu anni khom rukuonga chuongin Capernauma, Jisua rok rangin an se zoi.
25 És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
Mipuingei han Jisua dîl râla an hong mûn chu a kôm, “Minchupu, khotik han mo hi tieng râl no hong tung?” an tia.
26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Jisua'n an kôm, “Chongdiktak nangni ki ril: sininkhêlngei nin riet sika mi nin rok ni loiin, vâipôl nin sâk man sika mi nin rok kêng, tiin a thuona.
27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. (aiōnios g166)
Vâipôl asiet nôk thei ngâi rangin sin no ungla; manêkin chu kumtuong ringna vâipôl adier rangin sin roi. Hi vâipôl hih Miriem Nâipasalin nangni a pêk rang ani, Pathien, Pa, han ama sînthona a chunga adar zoi sikin.” (aiōnios g166)
28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
Masikin anni ngei han a kôm, “Pathien lungdo kin sin theina rangin imo kin tho rang?” tiin an rekela.
29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
Jisua'n a thuon ngeia, “Pathien'n khoimo sin ranga nangni a nuom chu a tîrpu iem hih ani,” a tia.
30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
Anni ngei han a kôm, “I sininkhêl mo ni sin rang, kin mua nang kin iem theina rangin? Imo no tho rang?
31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
Kin richibulngei chu ramchâra han manna an sâk ngâia, Pathien lekhabu'n ati anghan, ‘Invân renga vâipôl sâk rang a pêk ngei,’” tiin chong an thuona.
32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
Jisua'n an kôm, “Chongdiktak nangni ki ril,” “Moses'n vâipôl nangni a pêk hah invân renga nimaka; Ka Pa'n kêng invân renga vâipôl diktak nangni a pêk.
33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Pathien'n vâipôl nangni a pêk chu invân renga a juong chuma rammuol ranga a ringna pêkpu hih ani.”
34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
Anni ngeiin, “Pu, ma vâipôl hah mi pêk bang roh,” an tia.
35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Jisua'n an kôm, “Keima hih ringna vâipôl ki ni.” “Tukhom ko kôma hong ngei chu an vonchâm no nia; tukhom keima mi iem ngei chu an tui inrâl khâi no ni.
36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
Atûn hin, nangni ki ril, mi nin mua aniatachu mi iem mak chei.
37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
Pa'n mi pêk ngei kai chu ko kôm hong an tih. Ko kôma hong kai chu tute rujûl tet noning,
38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
ku lungdo sin ranga invân renga juong ni mu unga, mi tîrpu lungdo sin ranga juong kêng ki ni.
39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
Ma hih mi tîrpu lungdo chu ani, mi pêk ngei murdi tute minmang loiin nikhuo nûktaka chu aringin kaithoi inlang, ti hih.
40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. (aiōnios g166)
Ka Pa'n a nuom tak chu tukhom Nâipasal mua a iem ngei murdi'n chu kumtuong ringna dôn senla ngei, keiman nikhuo nûktaka, mangei hah kaithoi ngei inlang ti hi ani,” a tia. (aiōnios g166)
41 Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
“Invân renga vâipôl juong chum ki ni,” a ti sikin mipuingei hah an chierlul zoi.
42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
Masikin anni ngei han, “Hi mi hih Joseph nâipasal Jisua hah nimak mo? A nû le a pa khom ei rieta. Nônte, kho angin mo, invân renga juong chum ki ni a ti thei hi?” an tia.
43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
Jisua'n an kôm, “Nin thenin chier kekêng no roi.
44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Pa mi tîrpu'n a kaikuoi nônchu tute ko kôm hong thei no ni ngei; male keiman nikhuo nûktaka chu kaithoi ngei ki tih.
45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Dêipungei lekhabua, ‘Pathien'n mitin la minchu ngei atih,’ tiin an miziek ani. Mitin Pa chong rieta ânchu ngei kai chu ko kôm an hong ngâi.
46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
Mahi tutên Pa an mu zoi ki tina nimaka; Pa kôm renga juongpu vaiin kêng Pa ha a mu ani.
Chongdiktak nangni ki ril: tukhom a iem kai chu kumtuong ringna an dôn zoi. (aiōnios g166)
48 Én vagyok az életnek kenyere.
Keima hih ringna vâipôl ki ni.
49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Nin richibulngeiin ramchâra manna hah an sâka chu an thi dên ani.
50 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
Aniatachu, invân renga vâipôl juong chum hi chu tukhomin an sâka anîn chu thi khâi no ni ngei.
51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. (aiōn g165)
Keima hi vâipôl aring invân renga juong chum ki ni. Tukhomin hi vâipôl hih a sâkin chu kumtuongin ring tit atih. Vâipôl ke pêk rang chu ka taksa hi ani, rammuol ringna ranga ke pêk chu” a tia. (aiōn g165)
52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
Masikin Judangei ha taksîn an inkhal phut zoia. “Kho angin mo hi miriempa hin a taksa ei sâk rangin mi pêk thei ranga?” tiin an rekela.
53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
Jisua'n an kôm, “Chongdiktak nangni ki ril: Miriem Nâipasal taksa hih nin sâk noa, a thisen khom nin buong nônchu nin thethenin ring thei no tunui.
54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (aiōnios g166)
Tukhom ka taksa a sâka, ki thisen a buong kai chu kumtuong ringna an dôn zoi, male anni ngei ha keiman nikhuo nûktaka kaithoi ngei ki tih. (aiōnios g166)
55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
Ka taksa hi bu diktak a nia; ki thisen hi buong ruo tak ani.
56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
Tukhom ka taksa sâka, ki thisen buong ngei kai chu keima ko kôm an om banga, male kei khom an kôm ko om bang ngâi.
57 A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Pa aring han mi tîra, male Pa jâra ring ki ni sa. Ma angdên han ka taksa sâk ngei kai chu keima jârin ring an tih.
58 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (aiōn g165)
Ma hih invân renga vâipôl juong chum chu ani; nin pilepungeiin vâipôl an sâka an thi nôk angha nimak. Tukhom hi vâipôl sâk ngei kai chu kumtuongin ringtit an ti.” (aiōn g165)
59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
Hi chong hih Jisua'n Capernaum synagog taka a minchu lâia a ti ani.
60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
A nûkjûi tamtak ngeiin hi chong hih an rietin chu, “Hi minchuna hih chong ngartak kêng ani. Tumo a rangâi thei ranga?” an tia.
61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
Tutên ril loiin, a ruoisingei hah ma roia han an chier ani, ti Jisua'n a mulungrîlin a rieta, an kôm, “Hi roi sika hin nin mulung amin hoiloi mini?
62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
Nônte, chongkhatin, Miriem Nâipasal hih motona a omna ngâia a kîr nôk nin mu tika kho angin mo nin tho rang?
63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Ringna pêkpu chu Pathien Ratha ania; munisi ranak chu ite a mangna omak. Nin kôma ki misîr chongngei hih ringna pêkpu Pathien Ratha ani.
64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
Hannoma senkhat chu iem mak chei,” a tia. (Jisua'n aphut renga tu ngei mo a iem loi rang le tu lelên mo a minsûr rang a riet chien sai ani.)
65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Male a bôksa nôka, “Hi sika hin kêng, Pa'n a thop nônchu tute ko kôm hong thei no ni ngei ki ti ani.”
66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Masika han Jisua nûkjûi ngei mi tamtakin nûkkîr an thoa, ama jûi khâi mak ngei.
67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
Masikin Jisua'n ruoisi sômleinik ngei kôm, “Nangni khom rot rang nin jôt mo?” tiin a rekel ngeia.
68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. (aiōnios g166)
Simon Peter'n a kôm, “Pumapa, tu kôm mo kin rot ranga? Kumtuong ringna chongngei laka nangman no dôna. (aiōnios g166)
69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Male atûn chu kin iema, Pathien renga juong Mi Inthieng ni ni ti kin riet zoi,” a tia.
70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Jisua'n a kôm, “Nangni sômleinik ngei hih keiman nangni ka thang nimak mo? Hannoma nin lâia mi inkhat hih diabol kêng ani!” tiin chong a mele.
71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Ama han Judas, Simon Iscariot nâipasal chungroi a misîr ani. Judas hah ruoisi sômleinik ngei lâia mi nikhomsenla, ama a minsûr rang ani sikin.
