János 6
1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
Arah lidi, Jisu Galili Juusitum ah daansoon kata (erah suh, Taiberia Juusitum ngeh uh men eha).
2 És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
Khoisatte loong ah epaatja etheng ih deesiitta ah tuprum ano miloong ah helilih ih phankhoom rumta.
3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
Jisu kong adi duuwaang ano heliphante loong ah damdi roongtong wangta.
4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
Khopi Kuwaang saapoot ah thok ih taha.
5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
Jisu ih miloong ah jamsok adi hantek heh reeni wang arah japtupta, erah thoidi Philip suh chengta, [Aathan mina suh kotsuh manawa phaksat choh reh ih?] (
6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
Heh ih Philip suh thamtham ih thaak chengta; amiidi baleh heh ih tiim etheng erah jat eta.)
7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
Philip ih ngaakbaatta, “Baanlo ah loongtang ih cheeru phak raangtaan ih botseh, chaanyi nang ih ehan ngunkholok ih ba lui reh ah.]
8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
Heliphante changdowa wahoh, Andriu, ngeh ih Simon Pitar no angta ah ih liita,
9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
[Adi miwasah wasiit je ah, heh taang ni wong nawa hoon arah baanlo bangnga je ah erah damdi nyasi enyi. Enoothong erah than mina suh tabaam luika.]
10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
[Miloong ah tongthuk an,” Jisu ih baat rumta. (Erah di naam nang angta.) Erah thoidi miloong ah tong rumta; erah di miwah rooproop ih haajaat bangnga ang rumta.
11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
Jisu ih baanlo ah toonpi ano, Rangte suh lakookmi liita, eno erah di tongte loong asuh pheekokaat thuk rumta. Nyasi ah uh emamah ih pheekoh rumta, eno neng ih mathan ih phaksah ah erah than ih korumta.
12 A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
Neng wok ah phoot phaksah rum ano, heliphante loong asuh baatta, [baanlo chep dakla loong ah khoontoon ih an; amasah uh lathaaja theng.]
13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
Baanlo bangnga dowa miloong ah ih dakphakta ah asih hongnyi ni lomtoon rumta.
14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
Jisu ih epaatjaajih reeta ah tuprum ano, miloong ah ih liita, “Mongrep ni kaatte Khowah abah amiisak di heh ju!]
15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
Jisu ih jat eta miloong ah wangrum haano neng Luuwang laat angthuk suh jowang rumha ngeh ah; erah raangtaan ih Jisu heluulu kong ko soonwangta.
16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
Rangja ang kano, Jisu liphante loong ah juusitum ko ih karumta,
17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
eno khoonkhu adi duukah rum ano, juusitum lam ih Kaparnam ko ih daansoon wang rumta. Rang jennak ih adi uh, Jisu neng taang ni tangaak ra taha.
18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
Neng taangko pong ah rapne ih pong ano ju ah rapne ih mootmotta.
19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
Heliphante loong ah meejombaji taan daanjop rum adi, Jisu ju khoni khoom arah japtup rumta, heh khoonkhu ko ih ra taha eno neng loong ah echo ih rumta.
20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
[Nakcho an,” Jisu ih baat rumta, [Ngah hanih!]
21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
Erah lih adi khoonkhu ni toonhui rumta, eno neng kaat theng ko ih juukaang ni khoonkhu ah seek ih thoksoon kata.
22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
Erah saalih adi juusitum saangko dowa miloong ah ih dokthun rumta erah di khoonkhu ah esiit luulu ka ang ah ngeh ah. Neng ih jat eta Jisu heliphante loong ah damdi erah di takata, enoothong Jisu ah thiinhaat rum ano neng luulu karumta.
23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Taiberia dowa, khoonkhu ehoh loong ah, juukaang ni raarum taha maradi Teesu Jisu ih lakookmi li ano baanlo pheekoh rumta re adi ah.
24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
Miloong ah ih, Jisu nyia helihphante loong ah, erah di lajaptup rum kaano Kaparnam ko wangte khoonkhu adi duuwang rum ano tumjam wang rumta.
25 És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
Mina loong ah ih Jisu ah juusitum saangko japtup rum ano li rumta, [Nyootte, an aradi mabah ra taho?]
26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Jisu ih ngaakbaat rumta, [Ngah ih sen loong asuh amiisak ih baat rumhala; ngah ih jat ehang sen loong ah ih baanlo ah sen wok laanphoot roh ih phak anno jam hali, paatjaajih reelang ah jat anno tah angka.
27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. (aiōnios g166)
Ethet ela phaksat raangtaan ih nak mokah an; erah nang ebah, lathoonka roidong phaksat raang ih mokah an, eno erah langla Mina Sah rah ih kohan, tiimnge liidi, Rangte Hewah ih heh mendi sin hoon thiinta.] (aiōnios g166)
28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
Erah thoidi neng ih cheng rumta, [Rangte ih seng suh reethuk suh liiha jun ih tiimjih jen re ih?]
29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
Jisu ih ngaakbaat rumta, [Rangte ih sen suh tiimre thukjih ah langla heh ih wasiit kaat thuk hala ah hanpi an.
30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
Neng loong ah ih ngaakbaatta, [Seng ih hanpi suh an ih paatjaajih tiimjih noisok he? An tiimjih re uh?
31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
Phisaang hah ni sengte sengwah loong ih manna phakta, erah Rangteele ni liiha likhiik, ‘Neng loong asuh rangmong nawa Heh ih baanlo phakthuk rumta.’”
32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
“Ngah ih amiisak baat rumhala,” Jisu ih baat rumta, [Moses ih tiimjih koh tahan erah rangmong nawa baanlo tah angta; rangmong nawa amiisak baanlo kottte abah seng Wah.
33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Rangte ih koha baanlo ah langla o rangmong nawa ra hala erah, eno mongrep mina suh roidong koha.]
34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
“Chuupha,” miloong ah ih surumta, “Arah baanlo ah saarookwet kohe.”
35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
“Roidong baanlo ah Ngah,” Jisu ih baat rumta. “O mina nga taang ni wang hala heh mabah uh ram ih tatiika; o mina ih ngah hanpi halang erah mih ah mabah uh joongle ih taleeka.
36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
Ngah ih, baat rumhala sen ih tup ih he bah uh tahanpi kan.
37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
O mina seng Wah ih ngasuh kohalang ah nga taangnah wangha. Nga taang ni thokte ah o uh taphanhaat kang,
38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
tiimnge liidi ngah rangmong nawa nga tenthun jun ih reesuh tara tahang enoothong ngah o ih daapkaat halang erah tenthun jun ih re suh ra tahang.
39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
Eno nga daapkaatte tenthun ah langla ngasuh o koh halang erah loong ah ngah ih lamat haat theng, erah nang ebah rangthoon doh neng loong ah roidong raang ih ngaaksaat thuk ang.
40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. (aiōnios g166)
Tiimnge liidi seng Wah ih jamha langla o ih Hesah ah japtup ano heh hanpi ha erah loong ah ih lathoonka roidong ah choh ah. Eno ngah ih neng loong ah rangthoon doh roidong chosuh ngaak saatsiit ang.] (aiōnios g166)
41 Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
Miloong ah Jisu thoidi phang jengmui rumta, tiimnge liidi Jisu ih liita, [Rangmong nawa ra taha baanlo ah ngah.]
42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
Erah thoidi neng ih liita, [Arah mih ah Joseph sah, Jisu tanih angka? Heh nuwah uh seng ih jat ehi. Eno, heh ih, rangmong nawa ra halang ngeh mamah ih miili ah?]
43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
Jisu ih ngaakbaat rumta, [Sen jaachi ni jengmui ah toihaat ih an.
44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Nga daapkaatte seng Wah ih lathoksiit raabah o uh nga taangnah tami wangra; eno erah mih ah rangthoon doh roidong kot suh ngah ih ngaak saatsiit ih ang.
45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Khowah loong ih raangta, ‘Mina thoontang suh Rangte ih nyootsoot ah.’ O ang abah uh seng Wah jeng ah chaat ano kap ih abah erah mih ah nga taangnah wangha.
46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
Seng Wah ah warep ih japtupchoi ngeh ih liijih tah angka; o heh jiin nawa ra hala erah ih luulu bah Hewah japtup ha.
Ngah ih amiisak baat rumhala; o mina ih hanpi ha erah mih ah ih ba lathoon roidong ah choh ah. (aiōnios g166)
48 Én vagyok az életnek kenyere.
Roidong baanlo ah ngah.
49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Phisaang hah ni sente senwah loong ah ih manna phakta, erabah uh neng loong ah etek eta.
50 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
Enoothong rangmong nawa ra taha baanlo phakte ah tatiika.
51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. (aiōn g165)
Rangmong nawa ra taha ething baanlo ah ngah. Erah baanlo ah o ih phak ah, erah mih ah roitang tong ah. Heh suh baanlo kohang ah nga si, erah ngah ih mongrep nah thingtong suh kohang.] (aiōn g165)
52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
Emah li kano Jehudi loong ah neng jaachi ni tenkhat lam ih phang daanmui rumta. [Erah mih ah ih heh si mamah mi phakthuk he?] Neng loong ah ih cheng rumta.
53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
Jisu ih ngaakbaat rumta, [Ngah ih amiitiit ah baat rumhala; sen loong ah ih Mina Sah si ah laphak kanbah nyia heh sih ah lajok kanbah, sen jiinnah roidong tajeeka ang ah.
54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (aiōnios g166)
O ih nga si phak ah nyia nga sih jok ah heh suh ba lathoon roidong ah je ah, eno rangthoon doh ngah ih roidong raang ih heh ngaaksaat thuk ang. (aiōnios g166)
55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
Tiimnge liidi nga si ah amiimi phaksat theng; nga sih ah amiimi jokjih.
56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
O mina ih nga si phak ah nyia nga sih jok ah erah nga damdi, eno ngah heh damdi tonglang.
57 A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Ething tongla Wah rah ih daapkaat halang, eno heh thoidi ba ngah uh thingtong elang. Erah likhiikhiik o ih nga si phak ha nga thoidoh heh uh ething tong ah.
58 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (aiōn g165)
Arah thoidi, rangmong nawa ra hala baanlo ah; sente senwah ih phakta baanlo ah likhiik tah angka, neng loong ah bah tek eta. O mina ih arah baanlo ah phak ah erabah roitang thingtong ah.] (aiōn g165)
59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
Kaparnam hani Jehudi rangsoomnok ni nyootsoot adi Jisu ih erah tiit ah baat rumta.
60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
Helilih ih khoomte loong dowa hantek ih boichaat rum ano li rumta, [Arah nyootsoot ha abah rapne ih echaan. O ih ma jen boichaat ah?]
61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
Labaat rumka bah uh, Jisu ih jat eta erah thoidi daanmui rumla ngeh ah, erah thoidi Jisu ih li rumta, [Arah nyootsoot rumhala ah sen raang ih lanook chaat theng tam ah?
62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
Jengthaak asuh, Mina Sah ah mani angta erah di ngaakwang ah tup anbah mamah ang ah?
63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Rangte Chiiala ih roidong koha; hansi chaan aphaan ebah tiim uh tajen eke. Sen damdi roongwaan halang tiitkhaap adi Rangte ih koh arah roidong Chiiala je ah.
64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
Erabah sen loong dung dowa mararah ih tahanpi kan.] (Jaakhoh dowa ih dook Jisu ih jat eta o mina ih tahanpi ka nyia o ih heh mokwaan ah.)
65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Eno Jisu ih we boot baatta, [Erah thoidi ngah ih baatrum taha seng Wah ih lawang thukra bah nga taangnah o uh tajen wangra.]
66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Erah thoidi, Jisu damdi roong khoomte loong ah hantek liko ngaak rum ano lidi takah roongkhoom rumta.
67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
Erah raangtaan ih heliphante asiwanyi asuh chengta, [Sen loong ah nep—doksoon esuh enook nih lan?]
68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. (aiōnios g166)
Simon Pitar ih liita, [Teesu, seng loong ah o jinnah maakah kah ih? An jengkhaap ni ba lathoonka roidong tiit ah jeela. (aiōnios g166)
69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Eno amadi seng ih hanpi ehi nyia jat ehi an luulu juuba Rangte taangnawa raaho rah Esa warah ah.]
70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Jisu ih ngaatbaat rumta, [Ngah ih sen asiwanyi tanih danje rum taha? Erabah uh sendung dowa wasiit ah hakhoh luuwang!]
71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Jisu ih Simon Iskariot sah, Judas tiit baatta. Tiimnge liidi Judas ah heliphante loongdung dowa heliphante taat ang abah uh, heh ih Jisu mokwaanta.
