János 6
1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
After these things, Jesus went away to the other side of the sea of Galilee, which is also called the Sea of Tiberias.
2 És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
A great multitude followed him, because they saw his signs which he did on those who were sick.
3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
Jesus went up into the mountain, and he sat there with his disciples.
4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
Now the Passover, the feast of the Jews, was at hand.
5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
Jesus therefore, lifting up his eyes and seeing that a great multitude was coming to him, said to Philip, “Where are we to buy bread, that these may eat?”
6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
He said this to test him, for he himself knew what he would do.
7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
Philip answered him, “Two hundred denarii worth of bread is not sufficient for them, that every one of them may receive a little.”
8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
One of his disciples, Andrew, Simon Peter’s brother, said to him,
9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
“There is a boy here who has five barley loaves and two fish, but what are these amongst so many?”
10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
Jesus said, “Have the people sit down.” Now there was much grass in that place. So the men sat down, in number about five thousand.
11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
Jesus took the loaves, and having given thanks, he distributed to the disciples, and the disciples to those who were sitting down, likewise also of the fish as much as they desired.
12 A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
When they were filled, he said to his disciples, “Gather up the broken pieces which are left over, that nothing be lost.”
13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
So they gathered them up, and filled twelve baskets with broken pieces from the five barley loaves, which were left over by those who had eaten.
14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
When therefore the people saw the sign which Jesus did, they said, “This is truly the prophet who comes into the world.”
15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
Jesus therefore, perceiving that they were about to come and take him by force to make him king, withdrew again to the mountain by himself.
16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
When evening came, his disciples went down to the sea.
17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
They entered into the boat, and were going over the sea to Capernaum. It was now dark, and Jesus had not come to them.
18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
The sea was tossed by a great wind blowing.
19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
When therefore they had rowed about twenty-five or thirty stadia, they saw Jesus walking on the sea and drawing near to the boat; and they were afraid.
20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
But he said to them, “It is I. Don’t be afraid.”
21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
They were willing therefore to receive him into the boat. Immediately the boat was at the land where they were going.
22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
On the next day, the multitude that stood on the other side of the sea saw that there was no other boat there, except the one in which his disciples had embarked, and that Jesus hadn’t entered with his disciples into the boat, but his disciples had gone away alone.
23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
However, boats from Tiberias came near to the place where they ate the bread after the Lord had given thanks.
24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
When the multitude therefore saw that Jesus wasn’t there, nor his disciples, they themselves got into the boats and came to Capernaum, seeking Jesus.
25 És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
When they found him on the other side of the sea, they asked him, “Rabbi, when did you come here?”
26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Jesus answered them, “Most certainly I tell you, you seek me, not because you saw signs, but because you ate of the loaves and were filled.
27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. (aiōnios g166)
Don’t work for the food which perishes, but for the food which remains to eternal life, which the Son of Man will give to you. For God the Father has sealed him.” (aiōnios g166)
28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
They said therefore to him, “What must we do, that we may work the works of God?”
29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
Jesus answered them, “This is the work of God, that you believe in him whom he has sent.”
30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
They said therefore to him, “What then do you do for a sign, that we may see and believe you? What work do you do?
31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
Our fathers ate the manna in the wilderness. As it is written, ‘He gave them bread out of heaven to eat.’”
32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
Jesus therefore said to them, “Most certainly, I tell you, it wasn’t Moses who gave you the bread out of heaven, but my Father gives you the true bread out of heaven.
33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
For the bread of God is that which comes down out of heaven and gives life to the world.”
34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
They said therefore to him, “Lord, always give us this bread.”
35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Jesus said to them, “I am the bread of life. Whoever comes to me will not be hungry, and whoever believes in me will never be thirsty.
36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
But I told you that you have seen me, and yet you don’t believe.
37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
All those whom the Father gives me will come to me. He who comes to me I will in no way throw out.
38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
For I have come down from heaven, not to do my own will, but the will of him who sent me.
39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
This is the will of my Father who sent me, that of all he has given to me I should lose nothing, but should raise him up at the last day.
40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. (aiōnios g166)
This is the will of the one who sent me, that everyone who sees the Son and believes in him should have eternal life; and I will raise him up at the last day.” (aiōnios g166)
41 Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
The Jews therefore murmured concerning him, because he said, “I am the bread which came down out of heaven.”
42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
They said, “Isn’t this Jesus, the son of Joseph, whose father and mother we know? How then does he say, ‘I have come down out of heaven’?”
43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
Therefore Jesus answered them, “Don’t murmur amongst yourselves.
44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
No one can come to me unless the Father who sent me draws him; and I will raise him up in the last day.
45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
It is written in the prophets, ‘They will all be taught by God.’ Therefore everyone who hears from the Father and has learnt, comes to me.
46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
Not that anyone has seen the Father, except he who is from God. He has seen the Father.
Most certainly, I tell you, he who believes in me has eternal life. (aiōnios g166)
48 Én vagyok az életnek kenyere.
I am the bread of life.
49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Your fathers ate the manna in the wilderness and they died.
50 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
This is the bread which comes down out of heaven, that anyone may eat of it and not die.
51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. (aiōn g165)
I am the living bread which came down out of heaven. If anyone eats of this bread, he will live forever. Yes, the bread which I will give for the life of the world is my flesh.” (aiōn g165)
52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
The Jews therefore contended with one another, saying, “How can this man give us his flesh to eat?”
53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
Jesus therefore said to them, “Most certainly I tell you, unless you eat the flesh of the Son of Man and drink his blood, you don’t have life in yourselves.
54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (aiōnios g166)
He who eats my flesh and drinks my blood has eternal life, and I will raise him up at the last day. (aiōnios g166)
55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
For my flesh is food indeed, and my blood is drink indeed.
56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
He who eats my flesh and drinks my blood lives in me, and I in him.
57 A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
As the living Father sent me, and I live because of the Father, so he who feeds on me will also live because of me.
58 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (aiōn g165)
This is the bread which came down out of heaven—not as our fathers ate the manna and died. He who eats this bread will live forever.” (aiōn g165)
59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
He said these things in the synagogue, as he taught in Capernaum.
60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
Therefore many of his disciples, when they heard this, said, “This is a hard saying! Who can listen to it?”
61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
But Jesus knowing in himself that his disciples murmured at this, said to them, “Does this cause you to stumble?
62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
Then what if you would see the Son of Man ascending to where he was before?
63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
It is the spirit who gives life. The flesh profits nothing. The words that I speak to you are spirit, and are life.
64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
But there are some of you who don’t believe.” For Jesus knew from the beginning who they were who didn’t believe, and who it was who would betray him.
65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
He said, “For this cause I have said to you that no one can come to me, unless it is given to him by my Father.”
66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
At this, many of his disciples went back and walked no more with him.
67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
Jesus said therefore to the twelve, “You don’t also want to go away, do you?”
68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. (aiōnios g166)
Simon Peter answered him, “Lord, to whom would we go? You have the words of eternal life. (aiōnios g166)
69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
We have come to believe and know that you are the Christ, the Son of the living God.”
70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Jesus answered them, “Didn’t I choose you, the twelve, and one of you is a devil?”
71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Now he spoke of Judas, the son of Simon Iscariot, for it was he who would betray him, being one of the twelve.
