János 6
1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
Cekcoengawh, Jesu ing Kalili tuili caqai ben (Tiberia tuili ami ti) na ce cet hy.
2 És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
Thlaktlo ak khanawh kawpoek kyi hatnaak a sai ce ami huh awh thlang kqeng ing a hu awh hquut uhy.
3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
Cawh Jesu taw tlang na van nawh a hubatkhqi mi ngawi uhy.
4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
Judahkhqi a cehtaak Poei taw zoe hawh hy.
5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
Thlang kqeng a venna ak law ce Jesu ing a huh awh, Philip a venawh, “Vawhkaw thlang kqeng ing ami ai aham hana kaw phaihpi nu nik thlaih peek lah voei?” tina hy.
6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
A sai hly kawi ce sim hawh hlai hy, a noek a daknaak na ve ak awi ve doet hy.
7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
Philip ing, “Hlak kqeet thaphu ing ve thlangkhqi aham phaihpi nik thlai seiawm khangoet qip awh ami ai aham za am khoek ti kaw!” tina hy.
8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
A hubat thlakchang pynoet, Simon Piter a naa Andru ing vemyihna kqawn pehy.
9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
“Vawh ve phaihpi cun nga ingkaw nga pakkhih ak ta naasen pynoet taw awm hlai hy, thlang ve zah aham taw vemyihkhqi ce kaw na am coeng hly hy?” tina hy.
10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
Jesu ing, “Thlangkhqi ce ngawih sak khqi,” tina hy. Ce a hun awh ce taitin awm nawh, ce ak khanawh thlang thongnga ce ngawi uhy.
11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
Jesu ing phaihpi ce lo nawh zeelnaak awi ak kqawn coengawh, cawhkaw ak ngawikhqi venawh ami phyi khyk na pe uhy. Ceamyihna nga awm ami phyi naak dy tei bai uhy.
12 A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
Thlang boeih ing ak phyi na ami ai coengawh, a hubatkhqi venawh, “Ami ai ngenkhqi ce cawi lah uh. Koeh baw koeh hqe sak uh,” tinak khqi hy.
13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
Phaihpi ce ak phyi na ai unawh, ami ai ngen ce ami kawih awh vawh hqa hlaihih awh be hy.
14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
Cawhkaw kawpoek kyi hatnaak Jesu ing a sai ce thlangkhqi ing ami huh awh, “Ve ak thlang ve khawmdek awh ak law hly kawi tawngha tang tang ni,” ti uhy.
15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
A mingmih ing law unawh amah ce Sangpahrang na sai ngah ngah kawm uh, tice Jesu ing a sim awh, tlang na amah doeng ceh taak khqi valh hy.
16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
Khaw a my law awhtaw, a hubat khqi ce tuili na nu cet uhy,
17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
Lawng awh ngawi unawh Kapernaum khaw na ce cet uhy. Khaw than hawh hlai hy, Jesu taw a mingmih a venna cet hlan hy.
18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
Cawh khaw hli khungdeng nawh tuilet tho hy.
19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
Meng thum am awhtaw meng thum hlai tluk lawng ce ami kaih coengawh, a mingmih a lawng a awmnaak benna tui awh a khaw ing cet nawh ak law Jesu ce hu uhy; cawh a mingmih ing kqih uhy.
20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
Cehlai a mingmih a venawh, “Kai ni; koeh kqih uh,” tinak khqi hy.
21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
A mingmih ing lawng khuina lut sak uhy, amah cawh aming cainaak hun ce pha uhy.
22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
A khawngawi awhtaw vang ben long caqai awh thlang kqeng ak dyikhqi ing, lawng pynoet doeng tikaa taw lawng ak chang am awm nawh, Jesu taw a hubatkhqi mi kutoet na lawng awh am cet haih unawh, a hubatkhqi amimah doeng ni ami ceh tice sim uhy.
23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Cekcoengawh Tiberia ben awhkaw lawng a vang ce Bawipa ing zeelnaak awi ak kqawn coengawh thlang kqeng ing phaihpi ami ainaak hun awh ce dym uhy.
24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
Jesu ingkaw a hubatkhqi cawh am awm voel uhy tice thlang kqeng ing ami sim awh, lawng khuina lut unawh Kapernaum benna ce Jesu ak sui na cet uhy.
25 És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
Tuili vang benna amah ce ami huh awh, doet uhy, “Cawngpyikung, ityk awh vena na pha?” tina uhy.
26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Jesu ing, “Awitak ka nik kqawn peek khqi, nangmih ing kai ni sui uhyk ti, kawpoek kyi hatnaakkhqi nami huh awh amni, phaihpi ak phyi na nami ai awh ni.
27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. (aiōnios g166)
Thlanghqing Capa ing ani peek hly khqi kumqui hqingnaak buh huh aham bibi lah uh. Anih awh ce Pa Khawsa ing noeknaak deeng hawh hy,” tinak khqi hy. (aiōnios g166)
28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
Cekkhqi ing, “Khawsa ing a ngoe ikaw bi nu ka mi bi kaw?” tina uhy.
29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
Jesu ing, “Khawsa bibi taw veni: amah ing a tyih cangnaak ce,” tinak khqi hy.
30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
Cedawngawh doet uhy, Hu unawh kamik cangnaak aham i ikawmyih ak kawpoek kyi hatnaak nu na nim huh khqi kaw? Ikaw na sai kaw?
31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
Pakdamkhqi ing mana ce qamkoh awh ana ai uhy, ‘A mingmih ing ami ai aham khan nakawng phaihpi ce pek khqi hy,’ tinawh a qee amyihna, tina uhy.
32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
Jesu ing a mingmih a venawh, “Awitak ka nik kqawn peek khqi, khawk khan nakaw phaihpi nangmih anik pe khqikung ce Mosi amni, Ka pa ing ni khawk khan nakaw phaihpi tang tang ce nangmih ani peek khqi.
33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Khawsa a phaihpi taw khawmdek a venawh hqingnaak ak pekung khawk khan nakawng anuk law thlang ce ni,” tinak khqi hy.
34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
A mingmih ing, “Bawipa, tuhkawng vawhkaw phaihpi ce ni pek khqi lah,” tina uhy.
35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Cawh Jesu ing, “Kai taw hqingnaak phaihpi na awm nyng. U awm ka venna ak law taw ak phoen am cawi kaw, kai anik cangnaak thlang taw ityk awm tui am ngaih voel kaw.
36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
Cehlai ka nik kqawn peek khqi hawh amyihna, kai ve ni hu hawh hlai uhyk ti, amnik cangna hlan bak bak uhyk ti.
37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
Ka pa ing ani peekkhqi boeih boeih taw ka venna law kaw, u awm kai a venawh ak lawkhqi boeih taw am maa kawng nyng.
38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
Kamah ak kawngaih bi aham am nawh kai anik tyikung ak kawngaih bi ahamni khawk khan nakawng ka law hy.
39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
Amah ing ani peek khqi boeih boeih ce pynoet ca awm ang qeng sak kaana, khawnghi a dyt awh ka thawh sak tlaih ham ce kai anik tyikung ak kawngaih na awm hy.
40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. (aiōnios g166)
Kapa ak kawngaih taw, u awm Capa ce ak toekkhqi boeih ing cangna unawh kumqui hqingnaak a taaknaak ham ingkaw, khawnghi a dyt awh kai ing ka thawh sak tlaih ham ce ni,” tinak khqi hy. (aiōnios g166)
41 Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
“Kai taw khawk khan nakawng ak law phaihpi na awm nyng,” a ti dawngawh Judahkhqi ce sai bi uhy.
42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
A mingmih ing, “Ve ve Joseph a capa Jesu am nu ve?” A pa ingkaw a nu awm ni sim u saw kaw. Ikawmyihna, “Khawk khan nakaw ka nuk law,” a ti hy voei,” ti uhy.
43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
Jesu ing, “Koeh sai bi voel uh.
44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Kai anik tyikung Pa ing ama ceh sak awhtaw u awm kai a venna am law thai kaw, anih ce khawnghi a dyt awh kai ing thawh tlaih kawng nyng.
45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Tawnghakhqi cauk awh, ‘A mingmih boeih ce Khawsa ing cawngpyi kaw, tinawh awm hy. A u awm Pa ak awi ce ngai nawh anih a venawh ak cawng taw kai a venawh law hy.
46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
Khawsa venawh kawng ak law doeng am kaa ingtaw u ingawm Pa ce hu hlan hy; anih doeng ing ni Pa ce a huh hy.
Awitak ka nik kqawn peek khqi, u awm ak cangnaak ingtaw kumqui hqingnaak ce ta hawh hy. (aiōnios g166)
48 Én vagyok az életnek kenyere.
Kai taw hqingnaak phaihpi na awm nyng.
49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Nami pakhqi ing qamkoh awh mana ce ai uhy, cehlai thi uhy.
50 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
Cehlai khawk khan nakawng anuk law phaihpi ce vawh awm hy; ce ce u ingawm a ai awhtaw am thi kaw.
51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. (aiōn g165)
Kai taw khawk khan nakawng anuk law hqingnaak phaihpi na awm nyng. U ingawm vawhkaw phaihpi ve a ai awhtaw, kumqui dyna hqing kaw. Cawhkaw phaihpi cetaw, khawmdek ing hqingnaak a taaknaak aham ka peek hly kawi ka sa veni,” tinak khqi hy. (aiōn g165)
52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
Cawh Judahkhqi taw amimah ingkaw amimah khqi ce oelh qu unawh,” Ikawmyihna ve ak thlang ing amah a sa ce ai aham ani peek naak khqi kaw?” ti uhy.
53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
Jesu ing a mingmih a venawh, “Awitak ka nik kqawn peek khqi, thlanghqing Capa a sa ce am ai unawh a thi ce am nami awk awhtaw hqingnaak am ta kawm uk ti.
54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (aiōnios g166)
Ka sa ce ai nawh ka thi ce ak aw ingtaw kumqui hqingnaak ce tahy, khawnghi a dyt awh ce anih ce kai ing thawh kawng nyng. (aiōnios g166)
55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
Ka sa ve buh tang tang na awm nawh ka thi ve awk ham tang tang na awm hy.
56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
U awm ka sa ai nawh ka thi ak aw taw kai awh awm poe kawm saw, kai awm anih awh awm poe kawng nyng.
57 A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Ak hqing Pa ing kai ani tyih amyihna Pa ak caming kai awm hqing nyng, cemyih lawt na kai anik ai taw kai ak caming hqing lawt kaw.
58 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (aiōn g165)
Ve ve khawk khan nakaw ak law hqingnaak phaihpi ni. Nami pakhqi ing mana ana ai unawh thi uhy, cehlai vawhkaw phaihpi ak ai taw ang loet na hqing kaw,” tinak khqi hy. (aiōn g165)
59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
Ve ak awi ve Kapernawum khaw awhkaw sinakawk awh a cawngpyi awh kqawn pekhy.
60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
Ce ak awi ce a ming zaak awh a hubat thlang khawzah ing, Vawhkaw cawngpyinaak ve kyi aih hy. U ing nu a do thai kaw?” ti uhy.
61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
Ce ak awi awh a hubatkhqi sai bi uhy tice a sim awh, “Ve ak awi awh namik kaw am law nawh nu?
62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
Thlanghqing Capa ing a awmnaak kqym na a kai ce nami huh mantaw ikaw nu nami ti voei!
63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Myihla ing hqingnaak ce pehy; pumsa taw kawna am coeng hy. Nangmih a venawh awi kak kqawn lawkhqi ve Myihla awi na a awm a dawngawh hqingnaak na awm hy.
64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
Cehlai nangmih anglakawh amak cangnaak thlang vang awm uhyk ti,” tinak khqi hy. Jesu ing ak cykca awhkawng amak cangnaak thlangkhqi ce sim nawh amah thlang a kut awh ak zawi hly awm sim hawh hy.
65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Cekcoengawh a mingmih a venawh, “Cawh mah maw, Ka pa ing ama tyih law taw u awm ka venna am law thai kaw, ka ti hy,” tinak khqi hy.
66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Cawhkawng taw a hubat thlang khawzah ing voei taak unawh a hu awh am bat voel uhy.
67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
Thlanghqa hlaihih a venawh, “Nangmih taw voei aham am nami ngaih lawt nawh aw?” ti nak khqi hy.
68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. (aiōnios g166)
Simon Piter ing, “Bawipa a u venna nu ka mi ceh kaw? Nang awh ni kumqui hqingnaak a awm hy. (aiōnios g166)
69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Nang ve Khawsa ak Thlang Ciim ni tice cang na unawh sim unyng,” tina hy.
70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Jesu ing, “Nangmih thlanghqa hlaihih ve kai ing ni ka nik tyh khqi my? Cehlai nangmih ak khuiawh qaai pynoet awm hy,” tinak khqi hy.
71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
(Simon a capa Judah Iskariot ce ak kqawn ngaihnaak, anih ce thlanghqa hlaihih ak khuiawh kaw thlang na awm hlai hy, a hu na taw amah ce thlang a kut awh akzawikungna awm hy.)
