János 5
1 Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
So kochingbv, Jisu dormo pumja lvgabv Jerusalem bv vngtoku.
2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
Jerusalem gv svlar agi nvchilo svpar pargo dooto taabio angu goka dooto; Hebru gaam bv um Betjata vla minto.
3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
Lvvmanv nyipam go taabio lo karpv nyato—nyikchingnv, lvpiknv, okv digwngnv. Bunu isi gv binam a kayala dooto,
4 Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
ogulvgavbolo nyido gindung ngv idw dwkibv ila isi a bidubv mvto. Vbv isi v birap rinyi yvvdw hoka poklwk chodunv hv ogugo lvvma go gvpvdw poya dukunv.
5 Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
Hoka nyi ako anying chaam gola nyingpinw go lvvmala doonvgo dooto.
6 Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
Jisu nyi anga hoka doodubv kaatoku, okv hv chintoku nyi angv vkvjegu kaibv lvvmala doopv nvgo vla; vkvlvgabv hv ninyia tvvkato, “No chvrv kunvpv mvngdure?”
7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
Lvvmanv nyi angv mirwksito, “Tamsarnv, vdwlo svpar bolokv isi v birinyi ngam bolo dvlwk jinv nyi go doyama; vdwlo ngo gilwk dubv ritv rinyi, nyigonv gilwk choyado.”
8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
Jisu ninyia minto, “Gudung tokuka, noogv doopikarpi nvnv nga naarap tokuka, okv vngkar tokuka.”
9 És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
Vjakgobv nyi angv alvtoku; hv ninyigv karpi nvnv nga naarap toku okv vngkar raptoku. Vbvriri aluv Jius Doonualu bv ritoku,
10 Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
Vkvlvgabv Jius nyi rigvnv vdwv poyakunv nyi anga mintoku, “Silu Jius Doonualuv, okv noogv karpiu nvnv nga baknam si ngonugv Pvbv nga rinying do.”
11 Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
Hv mirwkto, “Ngam mvpunv nyi angv ngam karpiu nvnv nga naarapla vngto kuka vla minto.”
12 Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
Bunu ninyia tvvkato, “Nam sum ritokv vla minv nyi angv yvvla?”
13 A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
Vbvritola mvpunam nyi angv Jisu yvvdw um chimato, hoka nyi nyipam go dooto, okv Jisu nyipam lokv vnglintoku.
14 Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
Ayungjvma nga, Jisu nyi anga Pwknvyarnvnaam lo kaapa toku okv minto, “Tvvtoka, no alvrungpvku; vkvlvgabv rimur kumabvka vmalo alvmanv ngv nam rijila.”
15 Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
Vbvrikunamv nyi angv vngtoku okv Jius nyi rigvnv vdwa minpa toku ninyia mvpunv nyi angv Jisu kv vla.
16 És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
Vkvlvgabv bunu Jisunyi alvmabv rirap toku, ogulvgavbolo bunugv Jius Doonualu lo hv nyi anga mvpu jinam lvgabv.
17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
Jisu bunua mirwkto, “Ngoogv Abu alu lokia nyingdunv, okv ngooka nyingrung jinv.”
18 E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
So minam si Jius nyi vdwa kaiyayabv ninyia mvkidubv mvngmuto; Jius doonualu gv Pvbv nga mvyakmvchak mvngma, vbvritola hv minto Pwknvyarnvnyi atugv Abu vkv okv svbv hv atuv Pwknvyarnvnyi karingching dubv minsuto.
19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
Vkvlvgabv Jisu bunua mirwksito, “Ngo nonua jvjv nga minjidu: Kuunyilo ngv hv atuv oguguka rinyuma; hv ninyigv Abu gv rinam a kaagvrila rimwngdunv. Abu ogugo ridudw, Kuunyilo ngvka ridu.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
Abu Kuunyilo nga pakdu okv ninyia ninyigv rinam mvnwngnga kaatamdu. Hv ninyia sum kaiyabv ridubv, okv nonu mvnwngngv mvngngak reku.
21 Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
Abu gv nyi sinv nga turkur moduku okv singnam a bunua jidu, vkv apiabv Kuunyilo ngvka ninyigv mvngkubv bunua singnam a jidu.
22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
Abu yvvnyika jwngkadaka madu. Hv ninyigv Kuunyilo nga ogumvnwng nga jwngkadaka dubv jito,
23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
Abunyi mvnwngngv mvngdvnam aingbv, Kuunyilo ngaaka mvngdv dubv. Yvvdw Kuunyilo nga mvngdv madunv hv ninyia vngmunv Abu nyika mvngdv madunv.”
24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. (aiōnios g166)
“Ngo nonua jvjv nga minjidunv: yvvdw ngoogv gaam ha tvvdunv okv ngam imu nvnyi mvngjwng dunv hv torbwngnama paariku. Hv jwngkadaka lo domare ogulvgavbolo hv sinam loka vngbola turnamlo aapv kunv. (aiōnios g166)
25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
Ngo nonua jvjv nga minjidunv: dw ngv aadungduku—dw ngv aaropvku—vdwlo sinv vdwv Pwknvyarnv gv Kuunyilo gv gaam a tvvpare, okv yvvbunudw um tvvpa rinv hv turnamlo aariku.
26 Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
Abunyi atuv turnam gv kolv ngv, vbvdvdvbv ninyigv Kuunyilo nga turnam gv kolv gubv mvpvkunv.
27 És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
Hv Kuunyilo gvbv alvpoma nga jwngkadaka nvnv ngaaka jipv, ogulvgavrinyi hv Nyia Kuunyilo ngv.
28 Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
Nonu sum lamrwpagv mabvka, sinv mvnwngngv ninyigv gaam a tvvpadwv aariku
29 És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
okv bunugv nyibung vdwlokv linreku: yvvbunudw alvbv rikunv vdwv gudungla okv turreku, okv yvvbunudw alvmanv nga rikunv vdwv gudungre okv darra koore.”
30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
“Ngo atuv oguguka rinyuma, Pwknvyarnv gv minam mvngchik a ngo makardu, vkvlvgabv ngoogv makarnamv jvjvdu, ogulvgavbolo ngo atuv alvnam lvgabv ritvma, vbvritola ngam vngmunv mvngchik gv mvnggiabv rijire.”
31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
“Ngo ngo atubogv lvkwngbv minjidunv bolo, ogugo mindudw hv torwk sunam jvjv gubv rilin jimare.
32 Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
Vbvritola ngoogv lvkwng nga minji nvgo akin go doodu okv ngo chindu hv ogugo ngo lvkwngbv minam dvdv ngv jvjvngv.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
Jon ho angv yvv gvlo nonu nonugv gindungpingko nga vngmu pvdw, okv hv jvjvgv lvkwng nga japjito.
34 De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
So si vbvma, ngo nyi mirianv ako doodu vla, ngo sum mimwngdunv nonua ringnam vdwa paamu dubv.
35 Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
Jon mvru aingbv rito, guto okv ungkato, okv nonu ninyigv lounglo dw achukgo himpu karnvpv vla mvngdungto.
36 De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
Vbvritola ngo atubogv lokv minse risego doodu so si Jon gv minam vdwaka kaiyanv go: ngo ogugo ridudw, ho hv, ngo Abu gv ngam ridubv jinammv so vdw si ngogvbv miriadu okv Abu ngam vngmupvnv vla kaatamdu.
37 A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
Okv Abu, yvvdw ngam vngmunv, ngoogv lvkwng ngaaka minjidu. Nonu ninyigv gaam ha vdwloka tvvkwma vmalo ninyigv nyukmu aka kaakwma,
38 Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
okv nonu ninyigv doin a nonugv haapok lo vvpvma, okv nonu nw gv vngmunam angaka mvngjwngma.
39 Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; (aiōnios g166)
Nonu Darwknv Kitap vdwa puri rido, ogulvgavbolo nonu mvngdo bunu gvlo turbwng nama paare vla. Okv si Darwknv Kitaplo ngoogv lvkwngbv mindu! (aiōnios g166)
40 És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
Vbvrijvka nonuno turnam paanam lvgabv ngoogvlo aanvpv vla mvngma.”
41 Dicsőséget emberektől nem nyerek.
“Ngo nyia vdwgv hartvnama makar madunv.
42 De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Vbvritola ngo chindu nonu oguaingnv nyi gudw, okv ngo chindu nonugv haapok lo Pwknvyarnv gv lvgabv aya namgo dooma.
43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
Ngo Abu gv jwkrw ha lvkobv aagv pvnv, vbvritola nonuno nga torwk suma; vdwlo, vbvrijvka, kvvbi akonv ninyigv atugv jwkrw ha lvkobv aagv nama, nonu um torwk sure.
44 Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
Nonu akonv akonvnga hartv minsu nama mvngbiu do, vbvritola nonu Pwknvyarnv akin mvngchik lokv hartvnama paanvpv vla rikwma; vbvrikunamv, oguaingbv nonu nga mvngjwng nyudubv?
45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
Vbvrijvka, mvngma bvka, Pwknvyarnv gvlo ngo nonua gungnying lwkji bongv vla. Moses nonugv mvnggingla dvmin kunam, hv nonua gungnying lwkji bongv.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
Nonuno Mosesnyi jvjvbv mvngjwng doonv guilo, nonu ngaaka mvngjwng doore, ogulvgavbolo hv ngoogv lvkwngbv lvkpvto.
47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Vbvritola hv ogugo lvkpvdw um nonuno mvngjwng manv ngv, oguaingbv ngoogv minam a nonu mvngjwng nyudubv?”
