János 4
1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
Yesu bu kazaba ti Bafalisi bawa ti wukitula ayi wubotika minlonguki miwombo vioka Yowani,
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
muaki niandi veka Yesu kasia botika mutu ko vayi minlongukimiandi kaka miba botikanga batu;
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
buna wukatuka mu Yuda, wuvutuka ku Ngalili.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
Kafueti kaka viokila va Samali.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Buna wutula va divula dimosi di Samali bantedilanga Sikali, difikimini ayi nsitu wu Yakobi wowo kavana muanꞌandi Zozefi.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Kuna kuba dibulu di nlangu di Yakobi. Yiba nduka-nduka midi, Yesu wuvuanda mu nkuefu wu dibulu bila phokongo yi nzietolo yiba yandi.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
Zimbukila nketo wumosi wu muisi Samali wuyiza ku teka nlangu, Yesu wunkamba: —Wuphana nlangu wunua!
8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
Minlonguki miandi miyenda ku divula ku sumba bidia.
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Vayi nketo beni wunkamba: —Buna buevi ngeyo widi Nyuda wufueti kundombila nlangu wu nua minu nketo wu muisi Samali e? Bila Bayuda ayi basi Samali baba wizananga ko.
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Yesu wumvutudila: —Enati zebi dikaba di Nzambi ayi mutu wulombidi nlangu wu nua; nganu ngeyo wunlombidi nlangu wu nua ayi niandi wuveni nlangu wu luzingu.
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
Nketo wumvutudila: —A Tata, wusi ko kadi kima kitekila nlangu, ayi dibulu thipula didi. Buna kuevi wulenda bakila nlangu beni wu luzingu e?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Nkuluꞌeto Yakobi wutuvana dibulu diadi, niandi veka wunua nlangu wu dibulu diadi va kimosi ayi bana bandi ayi bibulu biandi. Buna wumbanzila ti ngeyo lutidi nkulu eto Yakobi mu buneni e?
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Yesu wumvutudila: —Woso kuandi mutu wela nua nlangu wawu wela buela mona phuila;
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
Buna nketo beni wunkamba: —A Tata, wuphana nlangu beni muingi ndibika buela monanga phuilaayi muingi ndibika buela kuiza tekanga nlangu vava!
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
Yesu wunkamba: —Yenda tedi bakala diaku mbila, buna wiza yandi vava.
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
Nketo wumvutudila: —Ndisi wukuela ko. Yesu wunkamba: —Buiedika kuandi tubidi ti wisi wukuela ko.
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
Bila babakala batanu baba yaku. Diodi didi yaku buabu kasiꞌandibakala diaku ko. Mambu momo tubidi madi makiedika.
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
Nketo wumvutudila: —A tata, mbueni ti widi mbikudi.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Bakulu beto basambila va mongo wawu vayi beno lueta tuba ti ku Yelusalemi kaka kuawu bafueti sambidilanga.
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Yesu wumvutudila: —Nketo, wunguilukila; thangu yeka kuiza yoyi luela sambidila Tata bika va mongo wawu ayi bika ku Yelusalemi.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Beno lunsambilanga ma lukambulu zaba. Vayi beto tuzebi ma tuetasambila, bila phulusu yitotukila kuidi Bayuda.
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Vayi thangu yeka nduka kuiza, ayi yifueni yoyo minsambidi mikiedika miela sambilanga Tata mu Pheve ayi mu kiedika, bila Tatawuntombanga bobo bankunsambidilanga mu phila yoyo.
24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Nzambi niandi Pheve, buna bufueni bobo bakunsambila bafueti kunsambidila mu Pheve ayi mu kiedika.
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Nketo wunkamba: —Nzebi ti Mesiya mutu beta tedila Klisto wela kuiza, bu kela kuiza. Buna kela kuiza buna wela kutu sudikisa mambu moso.
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Yesu wumvutudila: —Minu wawu wunyoluka yaku.
27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Muna thangu yina, minlonguki miandi mivutuka, misimina bu miyiza kumbata wulembo solula ayi nketo wu muisi Samali. Muaki kadi mutu wumosi kasia kunyuvula ko ti: “mbi wulembo nyuvulanga e?” Bila “mbi wulembo soludilanga yandi e?”
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Vana vawu nketo wutumbu bika mvunguꞌandi, wuvutuka nsualu ku divula ayi wukamba batu:
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
—Yizanu, lutala mutu wukhembi mambu moso momo ndivanga. Niandi ko Klisto e?
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
Diawu batu batotuka mu divula ayi bayenda ku kaba.
31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
Mu thangu yina, minlonguki miandi mintatimisa bu minkamba: —Labi, dia!
32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Vayi Yesu wuba vutudila: —Minu bidia bidi yama biobi beno lukambulu zaba.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Minlonguki miyuvasana bawu na bawu: —Buna mutu wunnatiningi bidia e?
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Yesu wuba kamba: —Vanga luzolo lu mutu wuthuma ayi manisa kisalu kiandi biawu bidia biama.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
Beno lutubanga ko ti: zingonda ziya zisiedi buna thangu yi tota bidia mu zitsola yifueni e? Vayi tala minu ndikulukamba ti: luvumbula meso meno, lutala zitsola, makundi mameni yela.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
Mvedi wu makundi wuntambulanga mfutu andi ayi wunkupikanga mu diambudi luzingu lukalumani muingi nkuni ayi mvedi bamona khini va kimosi. (aiōnios g166)
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
Bila vava vamonikini tsundu yi nongo yayi: “Wunkaka niandi wunkunanga; wunkaka niandi wumvelanga”.
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
Ndilutuma luenda vedi makundi mu tsola yi lukambu kueno sala, batu bankaka bawu basala vayi beno luvela makundi ma kisalu kiawu.
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
Mu divula dina, basi Samali bawombo bawilukila Yesu mu diambu di kimbangi kitelama nketo wuna bu katuba ti: “wukhembingi mambu moso momo ndivanga.”
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
Thangu basi Samali bayiza vaba Yesu, banleba kateka kala yawu. Bilumbu biodi kavuandila yawu.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
Buna batu bawombo bankaka bawilukila mu diambu di mambu mandi
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
ayi bakamba nketo beni ti: —Buabu beto tuwilukidi, bika sia ti mu diambu di mambu maku wutukembingivayi mu diambu di beto veka tunwilu. Tuzebi bukiedika kuandi ti niandi Mvulusi wu nza.
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Bilumbu biodi biobi bu bivioka, Yesu wubotuka kuna, wuyenda ku Ngalili.
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
Bila niandi veka Yesu wutelama kimbangi, bu kakamba ti: Mbikudi kasi nzitusu mu yandi tsi ko.
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
Bu katula ku Ngalili, basi Ngalili banyakula bu bamona bikumu biobi kavanga ku Yelusalemi mu thangu nyengo bila bawu mamvawu baba kuendanga ku nyengo.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
Wuvutukila ku Kana, mu tsi Ngalili, kuna kakitudila nlangu vinu. Vayi kuba Pfumu yimosi yi leta, muisi Kafalinawumi, wuba ayi muanꞌandi wubakala wuba kimbevo
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
Bu kawa ti Yesu wubotukidi mu tsi Yuda; buabu widi mu tsi Ngalili, buna wuyiza kunleba mu diambu kiza belusa muanꞌandi wubakala wuba nduka mu fua.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Yesu wunkamba: —Enati lukadi mona bidimbu ayi bikumu buna lulendi wilukila ko e?
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
Pfumu beni wunleba: —Pfumu, tuenda nsualu tuamina muanꞌama kafua!
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
Yesu wumvutudila: —Yenda kuaku, muanꞌaku wulembo zingi! Mutu wuwilukila mambu mankamba Yesu, ayi, wuyenda kuandi.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
Buna wukidi mu nzila, bisadi biandi biyiza kundengana, binkamba ti: “muanꞌaku wulembo zingi.”
52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
Wuba yuvula kani thangu mbi muanꞌandi kamonina mbote. Bamvutudila: —Zinzangala zimeni kibedi zono va thangu yitheti ku manima midi.
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
Dise dizaba ti yawu yina thangu Yesu kankambila ti: “Muanꞌaku wulembo zingi” Buna mutu beni va kimosi ayi batu boso baba mvuandanga ku nzoꞌandi bawilukila.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
Kioki kumu kimmuadi kivanga Yesu bu kaba mu tsi Yuda mu kuenda ku Ngalili.
