János 4
1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
Əmdi Pǝrisiylǝrning «Əysaning muhlis ⱪilip qɵmüldürgǝnliri Yǝⱨyaningkidin kɵp ikǝn» degǝn hǝwǝrni angliƣinini Rǝb uⱪⱪandin keyin
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
(ǝmǝliyǝttǝ Əysa ɵzi ǝmǝs, muhlisliri qɵmüldürǝtti)
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
u Yǝⱨudiyǝ ɵlkisidin qiⱪip yǝnǝ Galiliyǝgǝ kǝtti.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
Əmdi u yol üstidǝ Samariyǝ ɵlkisidin ɵtüxi kerǝk idi.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Xuning bilǝn u Yaⱪup ɵz oƣli Yüsüpkǝ bǝrgǝn yǝrgǝ yeⱪin bolƣan Samariyǝning Sihar degǝn bir xǝⱨirigǝ kǝldi.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Xu yǝrdǝ «Yaⱪupning ⱪuduⱪi» bar idi. Əysa sǝpiridǝ qarqiƣinidin ⱪuduⱪning ⱪexiƣa kelip olturdi. Bu tǝhminǝn altinqi saǝt idi.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
Əysaning muhlisliri yemǝklik setiwelix üqün xǝⱨǝrgǝ kirip kǝtkǝnidi. Xu qaƣda, Samariyǝlik bir ayal su alƣili kǝldi. Əysa uningƣa: — Manga iqkili su bǝrgin, — dedi.
8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Ayal uningdin: — Ɵzingiz Yǝⱨudiy tursingiz, mǝndǝk Samariyǝlik bir ayaldin ⱪandaⱪlarqǝ iqkili su tǝlǝp ⱪilip ⱪaldingiz? — dǝp soridi (qünki Yǝⱨudiylar Samariyǝliklǝr bilǝn ⱨeqⱪandaⱪ bardi-kǝldi ⱪilmaytti).
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Əysa uningƣa jawabǝn: — Əgǝr sǝn Hudaning sowƣitining nemiliki wǝ sǝndin su soriƣuqining kim ikǝnlikini bilsǝngidi, undaⱪta sǝn uningdin tilǝytting wǝ u sanga ⱨayatliⱪ süyini berǝtti.
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
Ayal uningdin: — Tǝⱪsir, su tartⱪudǝk ⱨeqnǝrsingiz bolmisa, uning üstigǝ ⱪuduⱪ qongⱪur tursa, ⱨayatliⱪ süyini nǝdin alisiz?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Əjǝba, bu ⱪuduⱪni bizgǝ [miras] ⱪaldurƣan atimiz Yaⱪuptin uluƣmusiz? Bu ⱪuduⱪtin ɵzi, oƣulliri wǝ mal-waranlirimu su iqkǝn — dedi.
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Əysa uningƣa jawabǝn: — Bu suni iqkǝn ⱨǝrkim yǝnǝ ussaydu.
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
Ayal: — Tǝⱪsir, manga bu sudin bǝrgǝysizki, mǝn yǝnǝ ussimaydiƣan wǝ muxu yǝrgǝ su tartⱪili ikkinqi kǝlgüqi bolmaydiƣan bolay! — dedi.
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
Əysa: — Berip eringni bu yǝrgǝ qaⱪirip kǝlgin, — dedi.
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
— Erim yoⱪ, — dǝp jawab bǝrdi ayal. — Erim yoⱪ dǝp, rast eytting.
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
Qünki bǝx ǝrgǝ tǝgding wǝ ⱨazir sǝndǝ bolƣini sening ering ǝmǝs. Buni toƣra eytting! — dedi Əysa.
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
Ayal uningƣa: — Tǝⱪsir, ǝmdi kɵrdümki, siz ǝslidǝ pǝyƣǝmbǝr ikǝnsiz!
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Ata-bowilirimiz bu taƣda ibadǝt ⱪilip kǝlgǝn, lekin silǝr [Yǝⱨudiylar] «Ibadǝtni Yerusalemda ⱪilix kerǝk!» dǝwalisilǝrƣu? — dedi.
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Əysa uningƣa mundaⱪ dedi: — Hanim, manga ixǝngin, xundaⱪ bir waⱪti-saiti keliduki, silǝrning Atiƣa ibadǝt ⱪilixinglar üqün nǝ bu taƣda yaki nǝ Yerusalemda boluxunglarning ⱨajiti ⱪalmaydu.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Silǝr ibadǝt ⱪilƣininglarni bilmǝysilǝr; biraⱪ biz kimgǝ ibadǝt ⱪilƣinimizni bilimiz. Qünki nijat-ⱪutⱪuzulux Yǝⱨudiylar arⱪiliⱪ bolidu.
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Lekin xundaⱪ bir waⱪit kelidu — wǝ xundaⱪla ⱨazir kǝldiki, ⱨǝⱪiⱪiy ibadǝt ⱪilƣuqilar Atiƣa roⱨ wǝ ⱨǝⱪiⱪǝt bilǝn ibadǝt ⱪilidu. Ata Ɵzigǝ ǝnǝ xundaⱪ ⱨǝⱪiⱪiy ibadǝt ⱪilƣuqilarni izdimǝktǝ.
24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Huda roⱨtur wǝ uningƣa ibadǝt ⱪilƣuqilar roⱨ wǝ ⱨǝⱪiⱪǝt bilǝn Uningƣa ibadǝt ⱪilixi kerǝktur.
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Ayal uningƣa: — Mǝsiⱨning, yǝni «Hristos» degǝnning kelidiƣanliⱪini bilimǝn. U kǝlgǝndǝ, bizgǝ ⱨǝmmǝ ixlarni eytip beridu — dedi.
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Əysa uningƣa: — Sǝn bilǝn sɵzlixiwatⱪuqi mǝn dǝl xudurmǝn! — dedi.
27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Xu qaƣda uning muhlisliri ⱪaytip kǝldi. Ular uning bir ayal bilǝn sɵzlixiwatⱪanliⱪiƣa ⱨang-tang ⱪelixti; lekin ⱨeqⱪaysisi uningdin: «Uningdin nemǝ izdǝysǝn?» yaki «Nemixⱪa uning bilǝn sɵzlixisǝn?» dǝpmu sorimidi.
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Xuning bilǝn ayal kozisini taxlap ⱪoyup, xǝⱨǝrgǝ ⱪaytip berip, kixilǝrgǝ:
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
— Yürünglar, ⱨayatimda ⱪilƣanlirimning ⱨǝmmisini manga eytip bǝrgǝn bir kixini kɵrüp kelinglar. Əjǝba, Mǝsiⱨ xumidu? — dedi.
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
Buning bilǝn halayiⱪ xǝⱨǝrdin qiⱪip, Əysaning aldiƣa kelixti.
31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
Xu ariliⱪta muhlisliri uningƣa: — Ustaz, bir nǝrsǝ yǝwalsangqu? — dǝp ɵtünüxti.
32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Lekin u ularƣa: — Mening silǝr bilmǝydiƣan bir yemǝklikim bar, — dedi.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Muhlislar bir-birigǝ: — Əjǝba, birsi uningƣa yegili bir nǝrsǝ ǝkelip bǝrgǝnmidu? — deyixti.
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Əysa ularƣa mundaⱪ dedi: — Mening yemǝklikim — meni Əwǝtküqining iradisini ǝmǝlgǝ axurux wǝ uning [manga tapxurƣan] hizmitini tamamlaxtur.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
— Silǝr: «Ⱨosul yeƣixⱪa yǝnǝ tɵt ay ⱪaldi» dǝwatmamsilǝr? Mana, silǝrgǝ eytayki, bexinglarni kɵtürüp etizlarƣa ⱪaranglar, ziraǝtlǝr sarƣiyip oruxⱪa tǝyyar boldi!
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
Wǝ ormiqi ix ⱨǝⱪⱪini alidu wǝ mǝnggülük ⱨayatⱪa toplanƣan ⱨosulni yiƣidu, xuning bilǝn teriƣuqi bilǝn ormiqi tǝng xadlinidu. (aiōnios g166)
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
Qünki bu ixta «biri teriydu, yǝnǝ biri yiƣidu» degǝn sɵz ǝmǝlgǝ axurulidu.
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
Mǝn silǝrni ɵzünglar ǝmgǝk singdürmigǝn ⱨosulni yiƣixⱪa ǝwǝttim; baxⱪilar ǝmgǝk ⱪildi wǝ silǝr ularning ǝmgikining mewisini elixⱪa nesip boldunglar.
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
Xu xǝⱨǝrdiki nurƣun Samariyǝliklǝr ⱨeliⱪi ayalning: «U ⱨayatimda ⱪilƣanlirimning ⱨǝmmisini manga eytip bǝrdi» degǝn guwaⱨliⱪ sɵzini anglap, Əysaƣa etiⱪad ⱪildi.
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
Xunga, ular uning aldiƣa kelip, uning ɵzliri bilǝn billǝ turuxini ɵtünüxkili turdi; xuning bilǝn u u yǝrdǝ ikki kün turdi.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
Uning sɵz-kalami arⱪiliⱪ tehimu kɵp adǝm uningƣa etiⱪad ⱪildi.
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
Ular ayalƣa: — Bizning etiⱪad ⱪiliximiz ǝmdi sening sɵzliring sǝwǝbidin ǝmǝs, qünki ɵzimiz uni angliduⱪ wǝ bilduⱪki, dunyaning Ⱪutⱪuzƣuqisi dǝl xu kixidur! — deyixti.
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Bu ikki kündin keyin u xu yǝrdin qiⱪip Galiliyǝgǝ ⱪarap mangdi
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
(qünki Əysa ɵzi: «Ⱨeqbir pǝyƣǝmbǝrning ɵz yurtida izziti yoⱪtur» dǝp guwaⱨliⱪ bǝrgǝnidi).
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
Xuning bilǝn u Galiliyǝgǝ kǝlginidǝ, Galiliyǝliklǝr uning [ɵtüp ketix] ⱨeytida Yerusalemda ⱪilƣan ǝmǝllirining ⱨǝmmisini kɵrgǝqkǝ, uni ⱪarxi elixti (qünki ularmu ⱨeytⱪa qiⱪⱪanidi).
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
Əmdi Əysa bu ⱪetim Galiliyǝdiki Kana yezisiƣa yǝnǝ bardi (u dǝl xu yǝrdǝ suni xarabⱪa aylandurƣanidi). [Xu künlǝrdǝ], Kǝpǝrnaⱨum xǝⱨiridǝ oƣli kesǝl bolup yatⱪan bir orda ǝmǝldari bar idi.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
U Əysaning Yǝⱨudiyǝdin Galiliyǝgǝ kǝlgǝnlikini anglap, uning aldiƣa bardi wǝ: — [Ɵyümgǝ] qüxüp, sǝkratta yatⱪan oƣlumni saⱪaytip bǝrgǝyla! — dǝp tohtimay iltija ⱪildi.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Xuning bilǝn, Əysa uningƣa: — Silǝr [Galiliyǝliklǝr] mɵjizilik alamǝtlǝr wǝ karamǝtlǝrni kɵrmigüqǝ, ⱨeq etiⱪad ⱪilmaysilǝr! — dedi.
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
Orda ǝmǝldari Əysaƣa: — Tǝⱪsir, balam ɵlmǝstǝ qüxkǝyla! — dedi.
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
Əysa uningƣa: — Barƣin, oƣlung ⱨayat ⱪaldi! — dedi. Ⱨeliⱪi adǝm Əysaning eytⱪan sɵzigǝ ixinip, ɵyigǝ ⱪarap mangdi.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
Yolda ketip barƣinida, uning ⱪulliri aldiƣa qiⱪip, baliliri ⱨayat, dǝp uⱪturdi.
52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
Əmǝldar ulardin oƣlining ⱪaysi saǝttin baxlap yahxilinixⱪa yüzlǝngǝnlikini soriwidi, ular: — Tünügün yǝttinqi saǝttǝ ⱪizitmisi yandi, — deyixti.
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
Balining atisi buning dǝl Əysaning ɵzigǝ: «Oƣlung ⱨayat ⱪaldi!» degǝn saǝt ikǝnlikini bilip yǝtti. Xuning bilǝn ɵzi pütkül ailisidikilǝr bilǝn billǝ etiⱪad ⱪilixti.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
Bu Əysaning Yǝⱨudiyǝdin Galiliyǝgǝ kǝlgǝndin keyinki kɵrsǝtkǝn ikkinqi mɵjizilik alamiti idi.
