János 4
1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
Mete ma taꞌasasamaꞌ Yohanis no Yesus, na, Yesus ana mana tungga nara sarani atahori hetar lenaꞌ mana tungga E. Yesus nda sarani atahori sa, akaꞌ Eni ana mana tungga nara mana sarani atahori. Basa ma, leleꞌ Yesus bubꞌuluꞌ oi, atahori mia partei agama Farisi rena ara sarani atahori hetar lenaꞌ,
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
boe ma no ana mana tungga nara lao hela nusa Yudea, de baliꞌ risiꞌ profinsi Galilea.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
Te ara musi lao tungga profinsi Samaria fo losa profinsi Galilea.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Ara lao, ma ara losa kota esa sia Samaria, naran Sikar, deka-deka no rae fo baꞌi Yakob fee neu anan Yusuf.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Sia naa, hambu oe mataꞌ esa, naran ‘Yakob oen’. Reorendu boe ma, Yesus se losa naa. Ana namedꞌa bengge mia sira lalao nara, de Ana endoꞌ hahae aon sia oe naa. Boe ma Ana mana tungga nara lao hela mesaꞌ ne neu naa, de reu hasa nanaat sia kota rala. Boe ma inaꞌ esa mia kota naa nema haꞌi oe sia oe mataꞌ naa. Yesus noꞌe mbali e nae, “Aꞌa. Au bisa oꞌe oe nininuꞌ mbei, do?”
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Te inaꞌ naa nggengger, huu atahori Yahudi nda nau raꞌabꞌue ro atahori Samaria ra sa. De ana natane baliꞌ Yesus nae, “Weh! Toꞌo atahori Yahudi. Au ia, atahori Samaria. Nda sala sa, do? Toꞌo moꞌe minu sia au e?”
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Yesus nafadꞌe nae, “Taꞌo ia. Mete ma aꞌa bubꞌuluꞌ saa fo Lamatualain nae fee basa atahori, ma muhine Au mana oꞌe inu ia, Seka, na tantu aꞌa noꞌe oe mia Au. Boe ma Au fee oe mana nendi masodꞌaꞌ.”
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
Inaꞌ naa nae, “Toꞌo nda ma ember hahandoꞌ sa. Boe ma oe mataꞌ ia, roman seli. Mia bee nema Toꞌo hambu oe mana nendi masodꞌaꞌ naa? Oe naa hambu sia bee fai?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Tantu Toꞌo nda manaseliꞌ lenaꞌ hai baꞌi Yakob ma sa! Eni mana lao hela oe mataꞌ ia fee hai. Boe ma eni o ninu mia oe mataꞌ ia boe. Eni ana nara, ro banda nara o onaꞌ naa boe.”
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Yesus nataa nae, “Musunedꞌa, e! Atahori mana ninu mia oe mataꞌ ia, dei fo ana naꞌamadꞌa seluꞌ fai.
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
Inaꞌ naa nae, “Mete ma taꞌo naa, na, Toꞌo fee au oe naa leo, fo onaꞌ bee na, au sudꞌi boe uꞌumadꞌa fai! No taꞌo naa, au sudꞌi boe uma haꞌi usufafali oe sia ia fai.”
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
Boe ma Yesus denu nae, “Taꞌo ia. Aꞌa baliꞌ dei. Moꞌe aꞌa sao ma. fo baliꞌ uma sia ia.”
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
Ana nataa nae, “Te au nda masaoꞌ sa.” Boe ma Yesus nae, “Tebꞌe. Mufadꞌe no rala ndoos. Huu sao ma lima ena. Boe ma mana sia aleꞌ ia, nda sao ma sa.”
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
Boe ma inaꞌ naa nae, “Awii! Ia naa au uhine ena, Toꞌo ia, Lamatualain mana ola-olan esa.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Naa, au ae utane. Hai atahori Samaria ra bei-baꞌi mara beꞌutee neu Lamatualain sia lete Gerisim. Te hei atahori Yahudi mae, mete ma nau beꞌutee neu Lamatualain, basa atahori musi reu sia Yerusalem. Tungga Toꞌo, matetun, taꞌo bee?”
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Yesus nataa nae, “Aꞌa mumuhere neu oꞌola ngga ia dei, huu ia tebꞌe. Mae beꞌutee neu Lamatualain sia leteꞌ ia do, sia Yerusalem do, dei fo fai na nema, ruꞌa se nda raꞌena ngguna sa ena.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Hei atahori Samaria nda mihine naeꞌ sa, soꞌal mimihere neu seka. Te hai atahori Yahudi mihine naeꞌ, soꞌal Lamatualain fo hai beꞌutee neuꞌ a. Huu Ana nae pake hai fo soi dalaꞌ, naa fo atahori hambu masoi-masodꞌaꞌ mia sala-kilu nara.
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Dei fo fai na nema, naeni mia leleꞌ ia, atahori mana beꞌutee tebꞌe neu hita Aman sia sorga, na, ara beꞌutee neu E tungga Dula-dalen, ma tungga ndoo-tetuꞌ a. Huu Amaꞌ sia sorga hii atahori mataꞌ naa ra mana beꞌutee neu E.
24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Huu Lamatualain naa, Dula-daleꞌ. De atahori mana beꞌutee neu E musi beꞌutee tungga Dula-dalen, ma tungga matetuꞌ a.”
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Inaꞌ naa nafadꞌe nae, “Au bubꞌuluꞌ Mesias naa nae nema ena, naeni atahori ingga rae, ‘Kristus’, fo Lamatualain helu-fuli memaꞌ nae haitua nemaꞌ a. Leleꞌ Ana nema ena, na dei fo nafadꞌe basa-bꞌasaꞌ e neu nggita.”
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Yesus nataa nae, “Ia eni, Au ena, fo mana ola-olaꞌ leleꞌ ia.”
27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Nandaa no leleꞌ naa, Ana mana tungga nara baliꞌ mia kota rala rema. Ara heran, huu rita E ola-olaꞌ no ina Samaria esa. Te nda hambu esa natane mbali inaꞌ naa nae, “Nau saa?” Boe ma nda hambu esa natane Yesus nae, “Saa de Papa ola-olaꞌ mo inaꞌ ia?”
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Basa ma, inaꞌ a lao hela nggusi na sia naa, de lao baliꞌ kota rala neu. Boe ma ana dui neu atahori sia naa ra nae,
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
“Ima mete sobꞌa Atahori ia dei! Te Ana nafadꞌe relo-relo basa-bꞌasa saa fo au tao itaꞌ ra ena. Seꞌu-seꞌu te Eni ia, Kristus, fo Lamatualain helu nae haitua nemaꞌ a!”
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
De atahori ra dea rema mia kota naa, de reu seꞌu E.
31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
Leleꞌ inaꞌ naa feꞌe baliꞌ neu sia kota rala, Yesus ana mana tungga nara kokoe E rae, “Papa Meser! Uma mua dei!”
32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Te nataa nae, “Au uꞌena nanaat ena, te hei nda bubꞌuluꞌ sa.”
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Ana mana tungga nara esa natane esa rae, “Taꞌo bee, ia? Seka mana nema de fee Ne nanaat?”
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Te Yesus nafadꞌe nae, “Taꞌo ia. Lamatualain denu Au fo tao tungga Eni hihii-nanaun, ma ulalao ue-tataon losa basa. Naa onaꞌ nanaat soaꞌ neu Au.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
Naa, hei biasa memeteꞌ sia tine-osi, basa fo takseer mae, ‘Feꞌe fula haa fai, dei fo feꞌe bisa etu-oru ena.’ Rena, e! Au ufadꞌe. Mete ma hei mete maꞌabebꞌesa, tine-osi ra leleꞌ ia randaa etu-oru ena. Tine ra, onaꞌ atahori hetar sia naa rema risiꞌ hita. Huu sira rahehere ramahere neu Au ena.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
Nda akaꞌ taꞌo naa sa, te mana etu-oru mana raduru buna-bꞌoa nara sia nggudꞌan rala, sangga rae simbo rala nggadꞌi nara ena. Sira onaꞌ atahori mana natudꞌu dalaꞌ fo atahori ramahere neu Lamatualain, fo hambu masodꞌa ndoo-tetuꞌ nda mana etuꞌ sa. No taꞌo naa, atahori mana sela fini, no atahori mana etu-oru buna-bꞌoaꞌ ra, ramahoꞌo reu esa. (aiōnios g166)
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
Atahori rae, ‘Atahori esa sela fini; atahori laen mana naduru buna-bꞌoa nara.’ Naa tebꞌe ena.
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
Au denu nggi fo mii miduru buna-bꞌoaꞌ mia atahori laen ue-osan. Memaꞌ hei nda tao ues naa sa, te hei o hambu hahambuꞌ mia bebengge nara.”
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
Leleꞌ naa, hambu atahori Samaria hetar sia kota naa ramahere neu Yesus, huu inaꞌ naa oꞌolan nae, “Ana nakambembela nabasaꞌ basa-bꞌasa saa fo au tao itaꞌ ra.”
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
Basa ma leleꞌ ara rema risiꞌ Yesus, ara kokoe tebꞌe-tebꞌe mbali E rae, “Papa leo mo hai sia ia leo!” Boe ma Ana leo naꞌatataaꞌ fai rua sia naa.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
Boe ma atahori laen hetar o ramahere neu E, huu Eni oꞌolan.
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
Boe ma ara rafadꞌe inaꞌ naa rae, “Afis naa, hai renaꞌ a oꞌolam. Te ia na hai mimihere neu E, huu hai rena mataꞌ mia E. Hai bubꞌuluꞌ tebꞌe mae, Atahori ia, mana bisa fee basa nggita masoi-masodꞌaꞌ sia raefafoꞌ ia mia sala-kilu tara.”
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Yesus se leo fai rua mia naa, boe ma ara lao rakandoo risiꞌ profinsi Galilea.
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
(Lao esa Yesus olaꞌ nita nae, “Atahori nda hii fee hadꞌa-hormat neu Lamatualain mana ola-olan sia eni kambon sa.”)
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
Dalahulun, leleꞌ nda feꞌe feta Paska sa, atahori Galilea hetar reu sia kota Yerusalem fo tao fai malole sia naa. Boe ma ara hambu rita basa saa fo Yesus tao sia Yerusalem. Naeni de leleꞌ Ana baliꞌ Galilea neu, ara simbo E no malole.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
Basa ma Yesus se lao rakandoo reu seluꞌ sia kambo Kana sia profinsi Galilea. Ana tao nita oe dadꞌi anggor sia naa. Leleꞌ naa, hambu pagau esa sia kota Kapernaum. Ana monen namahedꞌi.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
Leleꞌ pagau naa rena oi, Yesus baliꞌ nisiꞌ Galilea mia profinsi Yudea, ma ana lao neu sia Kana de sangga Yesus. Nandaa, ma ana akaꞌ kokoe fo Yesus onda nema tao nahaiꞌ anan. Huu anaꞌ naa naeꞌ a mate ena.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Yesus nafadꞌe pagau naa nae, “Mete ma hei nda mita Au tao manadadꞌiꞌ mataꞌ-mataꞌ sa na, hei nda nau mimihere Au sa!”
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
Pagau naa nataa nae, “Papa, tulun uma dei. Te hokoꞌ, na, ana ngga mate a ia ena.”
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
Basa ma Yesus nafadꞌe neu e nae, “Baliꞌ leo. Te anam naa, masodꞌaꞌ.” Boe ma ana heoꞌ baliꞌ neuꞌ ena, huu ana namahere Yesus oꞌolan naa.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
Leleꞌ ana baliꞌ, atahori mana tao ues nara rema randaa ro e sia dalaꞌ rae, “Amaꞌ afiꞌ susa fai, huu amaꞌ anan masodꞌaꞌ.”
52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
Basa ma natane se nae, “Ana hai eniꞌ a mia liiꞌ hira?” Ara rataa rae, “Eniꞌ a afis a liiꞌ esa, matobꞌiꞌ a onda memaꞌ.”
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
Basa ma pagau a nasanedꞌa neuꞌ ena nae, anan hai neuꞌ ena, eniꞌ a mia leleꞌ Yesus nafadꞌe nae, “Amaꞌ anan masodꞌaꞌ.” Boe ma ana no basa ume isi nara ramahere neu Yesus.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
Dadꞌi ia, manadadꞌi-manaseliꞌ ka ruan fo Yesus tao leleꞌ Ana lao hela Yudea, fo neu sia Galilea.
