János 4
1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
Pakhuva u Yesu avile alomanyile ukhuta Mafalisayo vapulikhe ukhuta u Yesu alena vakongi nukhuvoncha khulikho u Yohana,
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
(pakhuva Yesu yumwene salekhwoncha ila avakongi vamwene),
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
akhumile khu Yudea akhaluta khu Galilaya.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
Evo yale lasima okhugendela khu Samalia.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Pu akhafikha khukhelunga ekhwa Samalia, ekhekhikhelangiwa Siakari, uvuvubadaninie ne khelunga akhyapile u Yakobo oswambe u Yusufu.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Ne khekholo khwa Yakobo khwalepo apo. U Yesu agatile nukhugenda pwa khatama palukanji pakhekhulu. Khale khasekhe khapa musi.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
Udala Osamalia ainchile khunega amagasi, nu Yesu akhanchova, “Ime amagasi nenywe.”
8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
Pakhuva avakongi vamwene vakhalutile khujini khwigula ekhyakhula.
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Udala ola akhambula, “Ndakhekhi uvenjahudi, akhondoma one nedala ne Samalia, akhenu ekhwa khunywa?” Pakhuva Avayahudi savikhekhanjanwa na Vasamalia.
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
U Yesu akhanda, “Inave akhemanyile ekhikungelwa ekhwa Nguluve, nu munu avikhukhuvola, 'Ime magasi,' ukhalevukhodova, akhale ikhukhupa amagasi aga wumi.”
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
Udala khanda, “Imbakha ulevovole endovo eyakhunegela, ne khekholo khetali. Vukhugavona ndakhu amagasi aga wumi?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Uveve ve mbakha, khuliko ababa veto o Yakobo, avakhatupile ekhekholo ekhe, yu mwene na vana va mwene voni paninie ni senga incha mwene nchikhanywa amagasi pa khekholo ekhe?”
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
UYesu akhanda, “vevoni uyinywa amagasi aga ipata ekhamu tena,
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
Udala ola akhambula, “Imbakha nidove amagasi ago nelekhe okhwumila tena, nelekhe okhotesekha okhwincha apa khwinega amagasi.”
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
U Yesu akhambula, “Luta khamwilango ogosi, pu vuye.”
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
Udala akhambula, “Nelevovole ogosi.” UYesu akhanda, “Onchovile vononu, 'Ulevovole ugosi;'
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
Pakhuva uvile na vagosi vakhano tena oveulenave leno sio igosi vakho, pakhuva unchovile lweli!”
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
Udala akhambula, “Imbakha nivona ukhuta oveve ve nyamalago.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Ava baba veto vaisayile mukhe wamba ekhe. Pakhuva omwe mwinchova mwita Yelusalemu lyo lieneo alwa vanu lwa khwesayela.”
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
U Yesu akhanda, “Ovedala, inyedekhe, akhasekhe khikhwincha sokhesaye khwa Baba pa khewa mba ekhe au Yerusalemu.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Mwe vanu mukhesaya ekhesa mukhevona, pakhuva twikhesaya ekhetukhevona, pakhuva ovolokhole vukhuma khu Vayahudi.”
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Inave evo, osekhe gukhwincha, leno ogo apa, osekhe ogu vovikhesaya elweli yuvikhesaya khwa Baba khu mepo nelweli, pakhuva u Baba ikhovalonda avanu ndava ukhuta vanu vamwene avavi khesaya.
24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
U Nguluve ve Mepo, na avavikhesaya yenogelanile okhwesaya khu mepo ne lweli.”
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Udala akhambula, “Nelumanyile ukhuta u Yesu ikhwincha, (Ovikhelangiwa Klisiti). Oywa voikhwincha ikhotuvula gooni.” U Yesu akhavavola,
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
“One vevunchova nene.”
27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Osekhe gugugwa avakongi vamwene vakhakilivokha. Navope vakhaswiga khekhi inchoova nudala, pakhu akhasipali avakhavonchinche, “Vunogwa ekhekhi?” au khekhi vunchovanave oyo?”
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Pu dala akhalelekha elitenchi akhalula khujini khuvavola avanu,
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
“Mwinche mulole umunu ovyanchovile imbombo nchooni inchinevombile, te yiwesekhana ukhuta ve Klisiti?”
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
Vakhakhuma khumuji vakhincha khu mwene.
31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
Akhasekhe khapamusi avakongi va mwene vakhanchova, “Rabi lwiya ekhwakhula.”
32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Pakhuva omwene akhanchova, “One nelenakhwo ekhyakholwa ekhesamukhemanyile omwe.”
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Avakongi vakhavolana, asipali uva ndetile ekhenu khyokhyoni, “Je vakhaletite?”
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
U Yesu akhavavula, “Ekhyakholwa khyango khuvomba uvonogelanile vwa mwene avyasukhile nu khuvomba indagelo incha mwene.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
Te, samunchova, 'Pakhuva akhasekhe khadebe uvubeni vyango vuva tayali?' Nikhuvavula lolaga ifyalo vofilitayali khu vubeni!
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
Omwene ovibena ikhupelela emisahala nukhuvundanwa isekhe incha wumi wa sikhu nchoni, pakhuva uyivilwa nu vibena va lakhekhelaga pupaninie. (aiōnios g166)
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
Pakhuva ovonchovi ovu wayelweli, 'Oyunge iviala oyunge ibena.'
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
Navasukhile khwibene ekhe tava samukhavombele, avange vavombile embombo omwe mwingile ndo khekhelo olwa mbombo eyavene.”
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
Avasamalia vingi vakhamwedekha pakhuva khululagelo ulwa dala ole avale khunchova ne mivele, “Ovekhambulile imbombo nchooni inchine khavombile.”
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
Pakhuva Avasamalia vavile vinchile vakhadova okhutama navo pupaninie navene puakhatama khuvene isikhu ivele.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
Vuvingi vakhamwedekha pakhuva khumamenyu gavene.
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
Vakhambula udala ola, “Tukhwekha sio khumamenyu gakho, pakhuva yufwe tupulikhe, leno putulumanyile ukhuta umwene ve mbakha va khelunga.”
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Osekhe ogwa vigono vivele, akhakhega nukhuluta khu Galilaya.
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
Pakhuva yumwene akhanchovile ukhuta venyamalago alevovole ulwedekho khukhelunga khya mwene.
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
Vuinchile okhukhuma khu Galilaya, ava Galilaya vakhamwupelela, vakhanchiwene imbombo nchooni inchakhavombile khu Yerusalemu mu shelekhe, pakhuva navope vule muvale mushelekhe.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
Akhincha tena khu Kana eya Galilaya ukhwa ukhwagewisye amagasi ukhuva inkisa. Palepo nu mbakha oswambe ale intamu khu Kapernaumu.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
Vuapulikhe ukhuta u Yesu akhumile khu Yudea nu khuluta khu Galilaya, akhaluta khwa Yesu nu khudova amwokhole omuialeve, avale kholonda okhufwa.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Pu Yesu akhambula, “Umwe mungalekhe okholola ishara ne vidego samukhawesye ukhwedekha.
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
Ondongonchi akhanchova, “Imbakha ekha pasi khetave omwalevango safwile.”
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
U Yesu akhambula lutaga omwalevo inkafu, “Umunu ola akhedekha elimenyu alelekhanchoviwe nu Yesu akhekhegela.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
Pu avile avavombi vamwene vakhamwopela nukhumbula umwaleve ale inkafu.
52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
Pu akhavavuncha osekhe gule khu akhale khuba. Vakhanda, “Pamikhe akhasekhe akha saa saba ovotamu vokhandekha.”
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
Pu babaye akhagundula okhuta akhasekhe khala khala akhanchovile uYesu, “Omwalevo inkafu.” Pu mwene na valokololwe vakhamwedekha.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
Eye yale ishala ya vele eya vombile u Yesu voakhumile khu Yudea ukhuluta khu Galilaya.
