János 4
1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
When therefore the Lord knew how that the Pharisees had heard that Jesus was making and baptizing more disciples than John
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
(although Jesus himself baptized not, but his disciples),
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
he left Judaea, and departed again into Galilee.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
And he must needs pass through Samaria.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
So he cometh to a city of Samaria, called Sychar, near to the parcel of ground that Jacob gave to his son Joseph:
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
and Jacob’s well was there. Jesus therefore, being wearied with his journey, sat thus by the well. It was about the sixth hour.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
There cometh a woman of Samaria to draw water: Jesus saith unto her, Give me to drink.
8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
For his disciples were gone away into the city to buy food.
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
The Samaritan woman therefore saith unto him, How is it that thou, being a Jew, askest drink of me, which am a Samaritan woman? (For Jews have no dealings with Samaritans.)
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Jesus answered and said unto her, If thou knewest the gift of God, and who it is that saith to thee, Give me to drink; thou wouldest have asked of him, and he would have given thee living water.
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
The woman saith unto him, Sir, thou hast nothing to draw with, and the well is deep: from whence then hast thou that living water?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Art thou greater than our father Jacob, which gave us the well, and drank thereof himself, and his sons, and his cattle?
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Jesus answered and said unto her, Every one that drinketh of this water shall thirst again:
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
The woman saith unto him, Sir, give me this water, that I thirst not, neither come all the way hither to draw.
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
Jesus saith unto her, Go, call thy husband, and come hither.
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
The woman answered and said unto him, I have no husband. Jesus saith unto her, Thou saidst well, I have no husband:
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
for thou hast had five husbands; and he whom thou now hast is not thy husband: this hast thou said truly.
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
The woman saith unto him, Sir, I perceive that thou art a prophet.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Our fathers worshipped in this mountain; and ye say, that in Jerusalem is the place where men ought to worship.
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Jesus saith unto her, Woman, believe me, the hour cometh, when neither in this mountain, nor in Jerusalem, shall ye worship the Father.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Ye worship that which ye know not: we worship that which we know: for salvation is from the Jews.
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
But the hour cometh, and now is, when the true worshippers shall worship the Father in spirit and truth: for such doth the Father seek to be his worshippers.
24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
God is a Spirit: and they that worship him must worship in spirit and truth.
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
The woman saith unto him, I know that Messiah cometh (which is called Christ): when he is come, he will declare unto us all things.
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Jesus saith unto her, I that speak unto thee am [he].
27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
And upon this came his disciples; and they marveled that he was speaking with a woman; yet no man said, What seekest thou? or, Why speakest thou with her?
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
So the woman left her waterpot, and went away into the city, and saith to the men,
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
Come, see a man, which told me all things that [ever] I did: can this be the Christ?
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
They went out of the city, and were coming to him.
31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
In the mean while the disciples prayed him, saying, Rabbi, eat.
32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
But he said unto them, I have meat to eat that ye know not.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
The disciples therefore said one to another, Hath any man brought him [aught] to eat?
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Jesus saith unto them, My meat is to do the will of him that sent me, and to accomplish his work.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
Say not ye, There are yet four months, and [then] cometh the harvest? behold, I say unto you, Lift up your eyes, and look on the fields, that they are white already unto harvest.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
He that reapeth receiveth wages, and gathereth fruit unto life eternal; that he that soweth and he that reapeth may rejoice together. (aiōnios g166)
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
For herein is the saying true, One soweth, and another reapeth.
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
I sent you to reap that whereon ye have not laboured: others have laboured, and ye are entered into their labour.
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
And from that city many of the Samaritans believed on him because of the word of the woman, who testified, He told me all things that [ever] I did.
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
So when the Samaritans came unto him, they besought him to abide with them: and he abode there two days.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
And many more believed because of his word;
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
and they said to the woman, Now we believe, not because of thy speaking: for we have heard for ourselves, and know that this is indeed the Saviour of the world.
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
And after the two days he went forth from thence into Galilee.
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
For Jesus himself testified, that a prophet hath no honour in his own country.
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
So when he came into Galilee, the Galilaeans received him, having seen all the things that he did in Jerusalem at the feast: for they also went unto the feast.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
He came therefore again unto Cana of Galilee, where he made the water wine. And there was a certain nobleman, whose son was sick at Capernaum.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
When he heard that Jesus was come out of Judaea into Galilee, he went unto him, and besought [him] that he would come down, and heal his son; for he was at the point of death.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Jesus therefore said unto him, Except ye see signs and wonders, ye will in no wise believe.
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
The nobleman saith unto him, Sir, come down ere my child die.
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
Jesus saith unto him, Go thy way; thy son liveth. The man believed the word that Jesus spake unto him, and he went his way.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
And as he was now going down, his servants met him, saying, that his son lived.
52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
So he inquired of them the hour when he began to amend. They said therefore unto him, Yesterday at the seventh hour the fever left him.
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
So the father knew that [it was] at that hour in which Jesus said unto him, Thy son liveth: and himself believed, and his whole house.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
This is again the second sign that Jesus did, having come out of Judaea into Galilee.
