János 4
1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
Therefore when Jesus knew that the Pharisees had heard, "Jesus is making and baptizing more disciples than John"
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
(although Jesus himself did not baptize, but his disciples),
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
he left Judea, and departed again into Galilee.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
He needed to pass through Samaria.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
So he came to a city of Samaria, called Sychar, near the parcel of ground that Jacob gave to his son, Joseph.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Jacob's well was there. Jesus therefore, being tired from his journey, sat down by the well. It was about the sixth hour.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
A woman of Samaria came to draw water. Jesus said to her, "Give me a drink."
8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
For his disciples had gone away into the city to buy food.
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
The Samaritan woman therefore said to him, "How can you, being a Jew, ask for a drink from me, a Samaritan woman?" (For Jews have no dealings with Samaritans.)
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Jesus answered her, "If you knew the gift of God, and who it is who says to you, 'Give me a drink,' you would have asked him, and he would have given you living water."
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
The woman said to him, "Sir, you have nothing to draw with, and the well is deep. From where do you get that living water?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Are you greater than our father, Jacob, who gave us the well, and drank of it himself, as did his children, and his livestock?"
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Jesus answered her, "Everyone who drinks of this water will thirst again,
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
The woman said to him, "Sir, give me this water, so that I do not get thirsty, neither come all the way here to draw."
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
He said to her, "Go, call your husband, and come here."
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
The woman answered and said to him, "I have no husband." Jesus said to her, "You said well, 'I have no husband,'
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
for you have had five husbands; and he whom you now have is not your husband. This you have said truly."
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
The woman said to him, "Sir, I perceive that you are a prophet.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Our fathers worshiped in this mountain, and you say that in Jerusalem is the place where people ought to worship."
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Jesus said to her, "Woman, believe me, the hour comes, when neither in this mountain, nor in Jerusalem, will you worship the Father.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
You worship that which you do not know. We worship that which we know; for salvation is from the Jews.
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
But the hour comes, and now is, when the true worshippers will worship the Father in spirit and truth, for the Father seeks such to be his worshippers.
24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
God is spirit, and those who worship him must worship in spirit and truth."
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
The woman said to him, "I know that Messiah comes," (he who is called Christ). "When he has come, he will declare to us all things."
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Jesus said to her, "I am he, the one who speaks to you."
27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
At this, his disciples came. They were surprised that he was speaking with a woman; yet no one said, "What are you looking for?" or, "Why do you speak with her?"
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
So the woman left her water pot, and went away into the city, and said to the people,
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
"Come, see a man who told me everything that I did. Can this be the Christ?"
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
They went out of the city, and were coming to him.
31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
In the meanwhile, the disciples urged him, saying, "Rabbi, eat."
32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
But he said to them, "I have food to eat that you do not know about."
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
The disciples therefore said one to another, "Has anyone brought him something to eat?"
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Jesus said to them, "My food is to do the will of him who sent me, and to accomplish his work.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
Do you not say, 'There are yet four months until the harvest?' Look, I tell you, lift up your eyes and see the fields, that they are white for harvest already.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
He who reaps receives wages, and gathers fruit to everlasting life; that both he who sows and he who reaps may rejoice together. (aiōnios g166)
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
For in this the saying is true, 'One sows, and another reaps.'
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
I sent you to reap that for which you have not labored. Others have labored, and you have entered into their labor."
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
From that city many of the Samaritans believed in him because of the word of the woman, who testified, "He told me everything that I did."
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
So when the Samaritans came to him, they asked him to stay with them. He stayed there two days.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
Many more believed because of his word.
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
They said to the woman, "Now we believe, not because of your speaking; for we have heard for ourselves, and know that this is indeed the Savior of the world."
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
After the two days he departed from there to Galilee.
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
For Jesus himself testified that a prophet has no honor in his own country.
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
So when he came into Galilee, the Galileans received him, having seen all the things that he did in Jerusalem at the feast, for they also went to the feast.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
Jesus came therefore again to Cana of Galilee, where he made the water into wine. There was a certain nobleman whose son was sick at Capernaum.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
When he heard that Jesus had come out of Judea into Galilee, he went to him, and pleaded with him that he would come down and heal his son, for he was close to death.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Jesus therefore said to him, "Unless you see signs and wonders, you will in no way believe."
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
The nobleman said to him, "Sir, come down before my child dies."
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
Jesus said to him, "Go your way. Your son lives." The man believed the word that Jesus spoke to him, and he went his way.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
As he was now going down, his servants met him, saying that his son was alive.
52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
So he inquired of them the hour when he began to get better. They said therefore to him, "Yesterday at one in the afternoon, the fever left him."
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
So the father knew that it was at that hour in which Jesus said to him, "Your son lives." He believed, as did his whole house.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
This is again the second sign that Jesus did, having come out of Judea into Galilee.
