János 4
1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
When therefore the Lord knew that the Pharisees had heard that Jesus makes and baptises more disciples than John
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
(however, Jesus himself did not baptise, but his disciples),
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
he left Judaea and went away again unto Galilee.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
And he must needs pass through Samaria.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
He comes therefore to a city of Samaria called Sychar, near to the land which Jacob gave to his son Joseph.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Now a fountain of Jacob's was there; Jesus therefore, being wearied with the way he had come, sat just as he was at the fountain. It was about the sixth hour.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
A woman comes out of Samaria to draw water. Jesus says to her, Give me to drink
8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
(for his disciples had gone away into the city that they might buy provisions).
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
The Samaritan woman therefore says to him, How dost thou, being a Jew, ask to drink of me who am a Samaritan woman? for Jews have no intercourse with Samaritans.
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Jesus answered and said to her, If thou knewest the gift of God, and who it is that says to thee, Give me to drink, thou wouldest have asked of him, and he would have given thee living water.
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
The woman says to him, Sir, thou hast nothing to draw with, and the well is deep: whence then hast thou the living water?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Art thou greater than our father Jacob, who gave us the well, and drank of it himself, and his sons, and his cattle?
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Jesus answered and said to her, Every one who drinks of this water shall thirst again;
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
The woman says to him, Sir, give me this water, that I may not thirst nor come here to draw.
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
Jesus says to her, Go, call thy husband, and come here.
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
The woman answered and said, I have not a husband. Jesus says to her, Thou hast well said, I have not a husband;
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
for thou hast had five husbands, and he whom now thou hast is not thy husband: this thou hast spoken truly.
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
The woman says to him, Sir, I see that thou art a prophet.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Our fathers worshipped in this mountain, and ye say that in Jerusalem is the place where one must worship.
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Jesus says to her, Woman, believe me, [the] hour is coming when ye shall neither in this mountain nor in Jerusalem worship the Father.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Ye worship ye know not what; we worship what we know, for salvation is of the Jews.
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
But [the] hour is coming and now is, when the true worshippers shall worship the Father in spirit and truth; for also the Father seeks such as his worshippers.
24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
God [is] a spirit; and they who worship him must worship [him] in spirit and truth.
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
The woman says to him, I know that Messias is coming, who is called Christ; when he comes he will tell us all things.
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Jesus says to her, I who speak to thee am [he].
27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
And upon this came his disciples, and wondered that he spoke with a woman; yet no one said, What seekest thou? or, Why speakest thou with her?
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
The woman then left her waterpot and went away into the city, and says to the men,
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
Come, see a man who told me all things I had ever done: is not he the Christ?
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
They went out of the city and came to him.
31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
But meanwhile the disciples asked him saying, Rabbi, eat.
32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
But he said to them, I have food to eat which ye do not know.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
The disciples therefore said to one another, Has any one brought him [anything] to eat?
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Jesus says to them, My food is that I should do the will of him that has sent me, and that I should finish his work.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
Do not ye say, that there are yet four months and the harvest comes? Behold, I say to you, Lift up your eyes and behold the fields, for they are already white to harvest.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
He that reaps receives wages and gathers fruit unto life eternal, that both he that sows and he that reaps may rejoice together. (aiōnios g166)
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
For in this is [verified] the true saying, It is one who sows and another who reaps.
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
I have sent you to reap that on which ye have not laboured; others have laboured, and ye have entered into their labours.
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
But many of the Samaritans of that city believed on him because of the word of the woman who bore witness, He told me all things that I had ever done.
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
When therefore the Samaritans came to him they asked him to abide with them, and he abode there two days.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
And more a great deal believed on account of his word;
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
and they said to the woman, [It is] no longer on account of thy saying that we believe, for we have heard him ourselves, and we know that this is indeed the Saviour of the world.
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
But after the two days he went forth thence and went away into Galilee,
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
for Jesus himself bore witness that a prophet has no honour in his own country.
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
When therefore he came into Galilee, the Galileans received him, having seen all that he had done in Jerusalem during the feast, for they also went to the feast.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
He came therefore again to Cana of Galilee, where he made the water wine. And there was a certain courtier in Capernaum whose son was sick.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
He, having heard that Jesus had come out of Judaea into Galilee, went to him and asked [him] that he would come down and heal his son, for he was about to die.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Jesus therefore said to him, Unless ye see signs and wonders ye will not believe.
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
The courtier says to him, Sir, come down ere my child die.
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
Jesus says to him, Go, thy son lives. And the man believed the word which Jesus said to him, and went his way.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
But already, as he was going down, his servants met him and brought [him] word saying, Thy child lives.
52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
He inquired therefore from them the hour at which he got better. And they said to him, Yesterday at the seventh hour the fever left him.
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
The father therefore knew that [it was] in that hour in which Jesus said to him, Thy son lives; and he believed, himself and his whole house.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
This second sign again did Jesus, being come out of Judaea into Galilee.
