János 21
1 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
Bu ixlardin keyin, Əysa Tiberiyas dengizining boyida muhlisliriƣa yǝnǝ bir ⱪetim kɵründi. Uning bu ⱪetimⱪi kɵrünüxi mundaⱪ boldi:
2 Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.
Simon Petrus, «ⱪoxkezǝk» dǝp atalƣan Tomas, Galiliyǝdiki Kanaliⱪ Nataniyǝl, Zǝbǝdiyning oƣulliri wǝ baxⱪa ikki muhlis billǝ idi.
3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Simon Petrus: Mǝn beliⱪ tutⱪili barimǝn, — dedi. Kɵpqilik: Bizmu sǝn bilǝn billǝ barimiz, — deyixti. Ular taxⱪiriƣa qiⱪip, kemigǝ olturdi, lekin xu bir keqǝ ⱨeqnǝrsǝ tutalmidi.
4 Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
Tang atay deginidǝ, Əysa ⱪirƣaⱪta turatti, biraⱪ muhlislar uning Əysa ikǝnlikini bilmidi.
5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
Xunga Əysa: — Balilar, silǝrdǝ yegüdǝk bir nǝrsǝ yoⱪⱪu? — dǝp soridi. — Yoⱪ, — dǝp jawab bǝrdi ular.
6 Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.
Əysa ularƣa — Torni kemining ong tǝripigǝ taxlanglar, xundaⱪ ⱪilsanglar tutisilǝr, — dedi. Xuning bilǝn ular torni [xu yaⱪⱪa] taxlap, xundaⱪ kɵp beliⱪ tuttiki, ⱨǝtta torni tartip qiⱪiralmay ⱪaldi.
7 Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.
Əysa sɵygǝn muhlis Petrusⱪa: — Bu Rǝbⱪu! — dedi. Simon Petrus uning Əysa ikǝnlikini anglap, tonini ɵzigǝ yɵgǝp (qünki [belining asti] yalingaq idi) ɵzini dengizƣa taxlidi.
8 A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.
Ⱪirƣaⱪtin anqǝ yiraⱪ ǝmǝs bolup, tǝhminǝn ikki yüz gǝz yiraⱪliⱪta bolƣaqⱪa, ⱪalƣan muhlislar beliⱪ bilǝn tolƣan torni tartip kiqik kemisi bilǝn ⱪirƣaⱪⱪa kǝldi.
9 Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
Ular ⱪirƣaⱪⱪa qiⱪⱪanda, xahardin yeⱪilƣan, üstidǝ beliⱪ ⱪoyuⱪluⱪ gülhanni wǝ nanni kɵrdi.
10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.
Əysa: — Əmdi tutⱪan beliⱪinglardin ǝkelinglar, — dedi.
11 Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
Simon Petrus [kemigǝ] qiⱪip, torni ⱪirƣaⱪⱪa tartip qiⱪardi. Tor qong beliⱪlar bilǝn tolƣan bolup, jǝmiy bir yüz ǝllik üq beliⱪ bar idi. Beliⱪ xunqǝ kɵp bolƣini bilǝn, tor yirtilmiƣanidi.
12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő.
Əysa: — Kelinglar, naxta ⱪilinglar, — dedi. Muhlislarning iqidin ⱨeqkim uningdin: — Sǝn kim bolisǝn? — dǝp soraxⱪa petinalmidi. Qünki ular uning Rǝb ikǝnlikini bildi.
13 Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.
Əysa nanni ǝkilip ularƣa bǝrdi ⱨǝm beliⱪlarnimu xundaⱪ ⱪildi.
14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
Mana bu Əysaning ɵlgǝndin keyin tirilip, ɵzini muhlisliriƣa üqinqi ⱪetim ayan ⱪilixi idi.
15 Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
Ular naxta ⱪilƣandin keyin, Əysa Simon Petrustin: — Yunusning oƣli Simon, sǝn meni bulardinmu qongⱪur sɵyǝmsǝn? — dǝp soridi. — Xundaⱪ Rǝb, mening seni sɵyidiƣanliⱪimni sǝn bilisǝn! — dedi Petrus. Əysa uningƣa: Undaⱪta, ⱪozilirimni otlitip baⱪ! — dedi.
16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
U ikkinqi ⱪetim yǝnǝ uningdin: — Yunusning oƣli Simon, meni sɵyǝmsǝn? — dǝp soridi. Petrus yǝnǝ: — Xundaⱪ, Rǝb, mening seni sɵyidiƣanliⱪimni bilisǝn, — dedi. Əysa uningƣa: — Undaⱪta, ⱪoylirimni baⱪ, — dedi.
17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
Üqinqi ⱪetim uningdin yǝnǝ: — Yunusning oƣli Simon, meni sɵyǝmsǝn? — dǝp soridi. Petrus Əysaning üqinqi ⱪetim ɵzidin: «Meni sɵyǝmsǝn?» dǝp soriƣanliⱪiƣa kɵngli yerim bolup: — Rǝb, sǝn ⱨǝmmini bilisǝn, seni sɵyidiƣanliⱪimnimu bilisǝn, — dedi. Əysa uningƣa: — Undaⱪta, ⱪoylirimni otlat.
18 Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.
Bǝrⱨǝⱪ, bǝrⱨǝⱪ, sanga xuni eytip ⱪoyayki, yax waⱪtingda belingni ɵzüng baƣlap, ⱪǝyǝrgǝ baray desǝng xu yǝrgǝ mangatting; lekin yaxanƣanda, ⱪolliringni uzitisǝn wǝ baxⱪa birsi seni baƣlap, sǝn halimaydiƣan yǝrgǝ elip ketidu, — dedi.
19 Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!
Əysa bu sɵzni Petrusning ⱪandaⱪ ɵlüx arⱪiliⱪ Hudaƣa xan-xǝrǝp kǝltüridiƣanliⱪini eniⱪ bildürüx üqün eytti. Andin, uningƣa yǝnǝ: — Manga ǝgǝxküqi bolƣin, — dedi.
20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?
Petrus kǝynigǝ burulup, Əysa sɵyidiƣan muhlisning ǝgixip keliwatⱪanliⱪini kɵrdi (bu muhlis kǝqlik tamaⱪta Əysaning ⱪuqiⱪiƣa yɵlinip: «I Rǝb, seni tutup beridiƣan kimdu?» dǝp soriƣan muhlis idi).
21 Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
Petrus uni kɵrüp, Əysadin: — I Rǝb, bu adǝm keyin ⱪandaⱪ bolar? — dǝp soridi.
22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
Əysa uningƣa: — Əgǝr mǝn ⱪayta kǝlgüqǝ uning turup ⱪelixini halisammu, sening buning bilǝn nemǝ karing?! Manga ǝgǝxküqi bolƣin, — dedi.
23 Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?
Buning bilǝn ⱪerindaxlar arisida «Ⱨeliⱪi muhlis ɵlmǝydu» degǝn gǝp tarⱪaldi. Lekin Əysa Petrusⱪa: «U ɵlmǝydu» demigǝnidi, bǝlki pǝⱪǝt: «Əgǝr mǝn ⱪayta kǝlgüqǝ uning turup ⱪelixini halisammu, sening buning bilǝn nemǝ karing?!» degǝnidi.
24 Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
Bu ixlarƣa guwaⱨliⱪ bǝrgüqi ⱨǝmdǝ bu ixlarni hatiriligüqi ǝnǝ xu muhlistur. Uning guwaⱨliⱪining ⱨǝⱪiⱪǝt ikǝnlikini bilimiz.
25 De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.
Əysa bulardin baxⱪa nurƣun ixlarnimu ⱪilƣanidi; ǝgǝr ularning ⱨǝmmisi bir-birlǝp yezilƣan bolsa, meningqǝ yezilƣan kitablar pütkül alǝmning ɵzigǝ siƣmaytti!
