János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
anantaraM saptAhasya prathamadine 'tipratyUSe 'ndhakAre tiSThati magdalInI mariyam tasya zmazAnasya nikaTaM gatvA zmazAnasya mukhAt prastaramapasAritam apazyat|
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
pazcAd dhAvitvA zimonpitarAya yIzoH priyatamaziSyAya cedam akathayat, lokAH zmazAnAt prabhuM nItvA kutrAsthApayan tad vaktuM na zaknomi|
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
ataH pitaraH sonyaziSyazca barhi rbhutvA zmazAnasthAnaM gantum ArabhetAM|
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
ubhayordhAvatoH sonyaziSyaH pitaraM pazcAt tyaktvA pUrvvaM zmazAnasthAna upasthitavAn|
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
tadA prahvIbhUya sthApitavastrANi dRSTavAn kintu na prAvizat|
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
aparaM zimonpitara Agatya zmazAnasthAnaM pravizya
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
sthApitavastrANi mastakasya vastraJca pRthak sthAnAntare sthApitaM dRSTavAn|
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
tataH zmazAnasthAnaM pUrvvam Agato yonyaziSyaH sopi pravizya tAdRzaM dRSTA vyazvasIt|
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
yataH zmazAnAt sa utthApayitavya etasya dharmmapustakavacanasya bhAvaM te tadA voddhuM nAzankuvan|
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
anantaraM tau dvau ziSyau svaM svaM gRhaM parAvRtyAgacchatAm|
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
tataH paraM mariyam zmazAnadvArasya bahiH sthitvA roditum Arabhata tato rudatI prahvIbhUya zmazAnaM vilokya
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
yIzoH zayanasthAnasya ziraHsthAne padatale ca dvayo rdizo dvau svargIyadUtAvupaviSTau samapazyat|
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
tau pRSTavantau he nAri kuto rodiSi? sAvadat lokA mama prabhuM nItvA kutrAsthApayan iti na jAnAmi|
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
ityuktvA mukhaM parAvRtya yIzuM daNDAyamAnam apazyat kintu sa yIzuriti sA jJAtuM nAzaknot|
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
tadA yIzustAm apRcchat he nAri kuto rodiSi? kaM vA mRgayase? tataH sA tam udyAnasevakaM jJAtvA vyAharat, he maheccha tvaM yadItaH sthAnAt taM nItavAn tarhi kutrAsthApayastad vada tatsthAnAt tam AnayAmi|
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
tadA yIzustAm avadat he mariyam| tataH sA parAvRtya pratyavadat he rabbUnI arthAt he guro|
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
tadA yIzuravadat mAM mA dhara, idAnIM pituH samIpe UrddhvagamanaM na karomi kintu yo mama yuSmAkaJca pitA mama yuSmAkaJcezvarastasya nikaTa UrddhvagamanaM karttum udyatosmi, imAM kathAM tvaM gatvA mama bhrAtRgaNaM jJApaya|
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
tato magdalInImariyam tatkSaNAd gatvA prabhustasyai darzanaM dattvA kathA etA akathayad iti vArttAM ziSyebhyo'kathayat|
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
tataH paraM saptAhasya prathamadinasya sandhyAsamaye ziSyA ekatra militvA yihUdIyebhyo bhiyA dvAraruddham akurvvan, etasmin kAle yIzusteSAM madhyasthAne tiSThan akathayad yuSmAkaM kalyANaM bhUyAt|
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
ityuktvA nijahastaM kukSiJca darzitavAn, tataH ziSyAH prabhuM dRSTvA hRSTA abhavan|
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
yIzuH punaravadad yuSmAkaM kalyANaM bhUyAt pitA yathA mAM praiSayat tathAhamapi yuSmAn preSayAmi|
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
ityuktvA sa teSAmupari dIrghaprazvAsaM dattvA kathitavAn pavitram AtmAnaM gRhlIta|
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
yUyaM yeSAM pApAni mocayiSyatha te mocayiSyante yeSAJca pApAti na mocayiSyatha te na mocayiSyante|
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
dvAdazamadhye gaNito yamajo thomAnAmA ziSyo yIzorAgamanakAlai taiH sArddhaM nAsIt|
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
ato vayaM prabhUm apazyAmeti vAkye'nyaziSyairukte sovadat, tasya hastayo rlauhakIlakAnAM cihnaM na vilokya taccihnam aGgulyA na spRSTvA tasya kukSau hastaM nAropya cAhaM na vizvasiSyAmi|
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
aparam aSTame'hni gate sati thomAsahitaH ziSyagaNa ekatra militvA dvAraM ruddhvAbhyantara AsIt, etarhi yIzusteSAM madhyasthAne tiSThan akathayat, yuSmAkaM kuzalaM bhUyAt|
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
pazcAt thAmai kathitavAn tvam aGgulIm atrArpayitvA mama karau pazya karaM prasAryya mama kukSAvarpaya nAvizvasya|
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
tadA thomA avadat, he mama prabho he madIzvara|
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
yIzurakathayat, he thomA mAM nirIkSya vizvasiSi ye na dRSTvA vizvasanti taeva dhanyAH|
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
etadanyAni pustake'smin alikhitAni bahUnyAzcaryyakarmmANi yIzuH ziSyANAM purastAd akarot|
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
kintu yIzurIzvarasyAbhiSiktaH suta eveti yathA yUyaM vizvasitha vizvasya ca tasya nAmnA paramAyuH prApnutha tadartham etAni sarvvANyalikhyanta|
