János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Logo cedo, no primeiro dia da semana, enquanto ainda estava escuro, Maria Madalena foi até o túmulo e viu que a pedra que estava na entrada dele havia sido retirada.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Então, ela correu para avisar Simão Pedro e o outro discípulo, aquele a quem Jesus amava: “Eles tiraram o Senhor do seu túmulo e não sabemos para onde o levaram!”
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Então, Pedro e o outro discípulo foram até o túmulo.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
Os dois corriam juntos, mas o outro discípulo foi mais rápido e chegou primeiro ao túmulo.
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Ele se inclinou e, ao olhar, viu apenas os lençóis de linho, mas não entrou no túmulo.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Então, Simão Pedro chegou depois dele e entrou no túmulo. Ele viu os lençóis de linho
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
e percebeu que o tecido que havia sido colocado na cabeça de Jesus não estava junto dos outros tecidos e, sim, dobrado e separado dos outros lençóis.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Depois, o outro discípulo, que havia chegado ao túmulo primeiro, entrou também.
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Ele olhou em volta e acreditou que era verdade, pois até então, eles não tinham compreendido as Sagradas Escrituras, que dizem que Jesus precisava ressuscitar.
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Eles, então, voltaram para casa.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
Mas, Maria permaneceu do lado de fora do túmulo, chorando e, enquanto chorava, se inclinou e olhou para dentro do túmulo.
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
Ela viu dois anjos com roupas brancas, sentados onde estivera o corpo de Jesus. Um estava sentado na cabeceira e o outro nos pés.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
Eles perguntaram para Maria: “Por que você está chorando?” Ela respondeu: “Porque levaram o meu Senhor embora e eu não sei onde o colocaram.”
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Após ter dito isso, ela se virou e viu Jesus ali em pé, mas não o reconheceu.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Jesus perguntou a ela: “Por que está chorando? Quem você está procurando?” Pensando que ele fosse o jardineiro, ela lhe disse: “Senhor, se você o levou embora, diga-me onde o colocou, para que eu possa ir buscá-lo.”
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Jesus lhe respondeu: “Maria!” Ela se virou para ele e respondeu em hebraico: “Rabôni!” (Que significa Mestre.)
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Jesus lhe disse: “Não me segure, pois eu ainda não subi ao céu para estar junto do meu Pai. Vá até os meus irmãos e lhes diga que eu estou subindo ao céu, para junto do meu Pai e do Pai deles, do meu Deus e do Deus deles.”
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Então, Maria Madalena foi e disse aos discípulos: “Eu vi o Senhor!” E ela lhes contou o que Jesus lhe havia dito.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Nessa noite, no primeiro dia da semana, os discípulos estavam reunidos a portas fechadas, pois estavam com medo dos judeus. Jesus, então, veio e, em pé, entre eles, disse: “Que a paz esteja com vocês!”
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Após essa saudação, ele mostrou a eles as suas mãos e o lado do seu corpo. Os discípulos ficaram muito contentes ao verem o Senhor.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
“Que a paz esteja com vocês!”, Jesus disse novamente. “Da mesma maneira que o Pai me enviou, eu estou enviando vocês.”
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Ao dizer isso, soprou sobre eles e lhes disse: “Recebam o Espírito Santo!
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Se vocês perdoarem os pecados de alguém, esses pecados estarão perdoados; mas, se não os perdoarem, eles não estarão perdoados.”
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Um dos doze discípulos, Tomé, chamado o Gêmeo, não estava com eles quando Jesus chegou.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
Então, os outros discípulos disseram a ele: “Nós vimos o Senhor!” Mas, ele respondeu: “Eu não acredito; a não ser que eu veja as marcas dos pregos nas mãos dele e as toque com os meus dedos e também coloque a minha mão no lado do seu corpo.”
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Uma semana depois, os discípulos estavam reunidos dentro de casa, e Tomé estava com eles. As portas estavam trancadas e, mesmo assim, Jesus entrou e ficou em pé entre eles. Ele disse: “Que a paz esteja com vocês!”
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Então, ele disse a Tomé: “Coloque o seu dedo aqui e olhe as minhas mãos. Coloque a sua mão na ferida no lado do meu corpo. Pare de duvidar e creia em mim!”
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
“Meu Senhor e meu Deus!”, Tomé respondeu.
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Jesus lhe disse: “Você crê em mim porque me viu. Felizes são aqueles que não me viram e, ainda assim, creem em mim.”
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Jesus fez muitos outros milagres, enquanto estava com os seus discípulos, que não estão registrados neste livro.
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
Mas, estes foram escritos aqui para que vocês possam crer que Jesus é o Messias, o Filho de Deus e, para que, ao crer nele e em quem ele é, vocês tenham vida por meio dele.
