János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Naangtongsa, Meeri Megdalen chichuuwi ih rang maang phaakwu kaadi mangbeng ah taatsok kah adi mangbeng kepta jong dokkongchoi angta.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Erah thoidi, Pitar nyia Jisu mongnook heliphante reeni soonkah ano baatkaat nyuuta, [Teesu bah mangbeng nawa mih ih dokpi ih katta, mani thiinkaat koja tajatke!]
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Erah baatrum kano, heliphante hejoon wasiit siit ano Pitar nengnyi ih mangbeng ah sokkah nyuuta.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
Nengnyi echaan ih taatsoon kanyuuta, erabah uh heliphante wasiit ah Pitar ah jiitsoon ano jaakhoh thok soonta.
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Mang beng adi ngupbon ano taatsok adi hemong ni nyuh waariiri jangdat arah japtupta, enoothong hemong ni heh nopwang muh.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Heh lilih Simon Pitar ah thok haano, phangla ih nopwangta. Heh uh erah di nyuleep jangdat arah nyia
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
heh khoh dekta nyuh ah japtup wangta. Heh khodek nyuh ah hetuituidat eta nyuh ah damdi lah angthang ah.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Eno heliphante wasiit jaakhoh thokte warah uh roong nop ih wangta eno nyuh ah japtup ano heh ih hanpi eta. (
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Erah pootdi neng ih Rangteele ni raangthiinta ah tajat rumta, tek nawa we ngaaksaat jaatjaat ih ah liiha rah ah.)
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Eno heliphante wanyi ah nok ni ngaakwang nyuuta.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
Meeri ah mangbeng kaang ni chap ano huuta. Hu damdi, mangbeng adi ngupbon sok adi
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
rangsah wanyi Jisu mang thiinta adi hekhoh helah ih nyupu ah kap nyu ano tongnyu arah japtupta.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
Nengnyi ih cheng nyuuta, [Minuh, tiimnge hu lu? Meeri ih baat nyuuta, [Nga Teesu ah soonpi ih rumha, mani thiinkaat rum koja tajatkang!]
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Eno Meeri ah ngaakwang esuh lekchap adi Jisu japtupta; enoothong heh ih Jisu ngeh tajatta.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Jisu ih chengta, [Minuh, tiimnge hu lu? O jamboi hu?] Meeri ih pa ni motte heh angka ngeh samthun ano liita; Chuupha, [An ih ma dokpi weeju oh? Enoobah heh mang ah mani thiinhu baat ih weehang, ngah ih toonpi kaat suh ah.]
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Jisu ih liita, [Meeri!] Meeri ah Jisu taangko lekchap ano Jehudi jenglam ih liita, [Rabboni!] (Erah langla Jehudi jenglam ih [Leenyootte[ suh liiha)
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Jisu ih liita, [Ngah nak taajoh hang[ Ngah seng Wah jiinni maang ngaakwang kang. Ngaaphoh ngaano loong suh baatkaat uh, seng Wah nyia neng loong Wah, nga Rangte nyia neng loong Rangte jiinni ngaakwangla ngeh ah.]
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Erah raangtaan ih Meeri ah heliphante loong reeni kah ano Teesu japtup tiit nyia neng loong suh baatkaat tiit baatta ah baatkaat rumta.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Heliphante loong ah Jehudi ngoong awang loong raacho ih kaalu ah tangsak rum ano Naangtongsa rangja di nokmong ni khoontong rumta. Erah di Jisu ah neng laktung ni dongchap hano jengta, [Semroongroong ih tong an.]
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Erah jeng ano heh lakma nyi heh saam ah noisok rumta. Eno heliphante loong ah neng Teesu ah tup rum ano rapne ih roon rumta.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Eno Jisu ih we liita, [Semroongroong ih tong an.] Seng Wah ih ngah kaat thuk halang ah likhiik, sen uh emamah ih kaat thukrum hala.]
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Erah baatrum ano neng khoni heh tak ih mot rum ano li rumta, [ Esa Chiiala ah thaang an.]
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Sen ih wahoh rangdah ah biin anaan hoon anbah, neng rangdah ah biin anaan hoon ih ah; sen ih biin anaan lahoon kanbah, neng rangdah ah uh biin anaan tahoonka.]
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Asih wanyi heliphante loong dowa, Thomas (Twin ngeh poon rumta) ah Jisu dongkhoomta adi amuh angta.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
Erah thoidi heliphante wahoh loong ah ih Thomas suh baat rumta, [Seng ih Jisu japtup eti!] Eno Thomas ih li rumta, [heh lak ni jaanwot ih po botta ah latup kangbah nyia heh lakpo adoleh heh saampo adoh nga laktiik maang thaak laanglaang tahanpi kang.]
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Saasinet lidi heliphante loong ah nokmong ni we khoontong rumta doh, Thomas uh neng damdi eje angta. Nok kaalu ah tangsak choi ang adi Jisu neng laktung ni we dongchap wang ano jengta, [Semroongroong ih tong an.]
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Eno Jisu ih Thomas suh liita, [An laktiik ih tasuh uno nga lakma ah Taat sok thaak uh adoleh nga saam ma ah an lak ih taajoh thaak uh. Tenchi nak ang uh hanpi ih hang!]
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Thomas ngaakjengta, [Nga Teesu nyia nga Rangte!]
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Jisu ih Thomas suh liita, [Ngah ah tup hangno tam hanpi halang? Ngah latup rangdi hanpiiha loong ah tiimthan tenroon ah!]
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Heliphante loong miksok di Jisu mih paatjaajih rapne ih mokata, erah loong ah arah Leedap ni raangthiin muh.
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
Arah sen ih hanpi toom ih an ngeh ih raangthiin ha, Jisu ah Rangte Sah Kristo eno heh hanpi jun ih sen ih roidong ah choh an.
