János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Hapta laga prothom dinte, arubi andhera thaka homoi te, Mary Magdalene kobor te ahise, aru kobor pora pathor ke hatai diya dikhi paise.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Titia tai dauri ahikena Simon Peter aru dusra chela junke Jisu morom kore, taikhan ke koise, “Manu khan Probhu ke kobor pora uthai loi jaise, aru amikhan najane Taike kote loi rakhidise.”
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Titia Peter aru dusra chela duijon ulaikene kobor te jaise.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
Aru duijon polai jai asele, hoilebi dusra chela he Peter pora age kobor te ponchise.
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Aru tai jhuki kene bhitor te saise, aru mihin kapra thaka paise, kintu tai bhitor te juwa nai.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Titia Simon Peter tai piche-piche ahise, aru kobor bhitor te jaise. Tai mihin kapra ta te thaka paise
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
aru Tai matha bandi rakha kapra dikhise. Etu kapra to mihin kapra logote nohoi kintu alag jagate bhal pora lipai kene thaka paise.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Titia dusra chela jun prothom kobor te ponchise, aru bhitor jaise aru dikhi kene biswas korise.
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Kelemane taikhan etiya tak Tai mora pora jee uthijabo lage, eneka Shastro te kowa ke bujha nai.
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Titia chela khan nijor ghor te wapas jai jaise.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
Kintu Mary to kobor bahar te khara kandi thakise, aru jhuki kene kobor bhitor te saise.
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
Aru sorgodoth duijon ujala kapra pindhi kene kuntu jagate Jisu laga gaw rakhise, ta te ekjon matha phale aru dusra Tai theng phale thaka paise.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
Titia taikhan taike koise, “Mahila, kele tumi kandi ase?” Tai taikhan ke koise, “kelemane ami laga Probhu ke uthai loi jaise, aru taikhan Taike kot te rakhidise moi najane.”
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Tai etu koi kene piche phale saise, aru Jisu ke ta te khara dikha paise, kintu tai etu Jisu ase koi kene jana nai.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Jisu taike koise, “Mahila kele tumi kandi ase? Tumi kunke bisari ase?” Tai maali ase bhabi kene Taike koise, “Sahab, jodi apuni Taike loi jaise koile Taike kot te rakhidise moike koi dibi tinehoile moi Taike loijabo.”
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Jisu taike koise, “Mary.” Tai piche ghuri kene Taike koise Ibrani kotha pora koise, “Rabboni”- mane “Shika manu”.
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Jisu taike koise, “Moike na chubi, kelemane Moi etiya Baba logot uporte juwa nai kintu Ami laga bhai khan logote jai kene koi dibi, Moi Ami laga Baba aru tumikhan laga Baba, Ami laga Isor aru tumikhan laga Isor, Tai logote uporte jai ase.”
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Mary Magdalene ahi kene chela khan ke koise, “Moi Probhu ke dikhise,” aru Tai he taike etu sob kotha koise koi kene.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Karone, hapta laga prothom din laga saam te chela khan joma korise, taikhan Yehudi khan ke bhoi pora dorja bondh kori rakhise, titia Jisu ahi taikhan majote khara hoise, aru taikhan ke koise, “Shanti hobi tumikhan.”
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Aru etu kowa pichete Tai hath aru Tai panjar taikhan ke dikhai dise. Titia taikhan Probhu ke dikhi anondo korise.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Titia Jisu koise, “Shanti hobi tumikhan. Jineka Baba he Moike pathaise tineka Moi tumikhan ke pathai ase.”
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Aru jitia Jisu etu koi dise, Tai pora taikhan ke phuki dise, aru koise, Tumikhan “Pobitro Atma grohon kori lobi.
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tumikhan kun laga paap ke khyama kori dise, taikhan khyama pai jabo; aru tumikhan jun laga paap rakhidibo, etu paapkhan thaki jabo.”
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Kintu Jisu pora baroh jon logote aha somoite Thomas Didymus to chela thaka nai.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
Dusra chela koise taike, “Amikhan Probhu ke dikhise.” Kintu tai taikhan ke koise, “Jitia tak moi Tai hathte gojal daag nadikhibo, aru nijor anguli pora gojal laga chenda te hath na nadhalibo, moi biswas nakoribo.”
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Aru ath din pichete Tai chela khan ghor te joma thakisele, aru Thomas bhi taikhan logote thakise. Jisu ahise aru dorja bondh thakise, aru taikhan majote khara koi kene koise, “Shanti hobi tumikhan.”
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Titia Tai Thomas ke koise, “Tumi laga anguli yate loi anibi aru Ami laga hath sabi. Aru tumi laga hath loi yate anibi, aru Ami laga panjar te halibi aru abiswasi nathakibi, kintu biswas koribi.”
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Aru Thomas Taike koise, “Ami laga Probhu aru ami laga Isor.”
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Jisu taike koise, “kelemane tumi Moike dikhi kene biswas korise. Dhonyo ase jun khan dikhi nai, aru biswas kori loise.”
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Jisu aru bhi bisi chihna Tai chela khan usor pora kori dise, etu kitab te nalikha aru bhi bisi ase,
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
kintu etu sob likhi rakhise, kelemane, Jisu he Khrista, jun Isor laga Putro ase etu biswas kori bole, aru biswas pora Tai naam te jibon pabo karone ase. Amen.
