János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Vukelo esihi ya huanza iya juma, wakati bado kilo, Mariamu Magdalena ahichile kaburini; ahalevone eliganga lehegile kaburini.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Basi ahaluta mbelo ahafiha kwa Simon Petro na haula uvasiule uyunge ambaye u Yesu aganile ahava vula vangechiche Bwana kaburini, wala satuhwelewa uhuva mbihile.”
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Basi u Petro ahahega nuvasiule uyunge vahibata enjela eya huluta kaburini.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
Vahaluta mbilo voni; vavile nayula uvasiule uyunge ahaluta luvelo kuliko u Petro ahava va huanza uhufiha kaburini.
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Ahinama nuhuhungela ahafivono ivitamala ifia sanda (mwenda) figonile lakini sahingela.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Basi ahicha nu Simoni Petro ahakonga ahingela igati mlikaburi. Ahavilola ifitambala ififi gonile
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
neleso eyehavile huntwe pale sayeha gane pamoja ni fitambala sihava patali patali pavutali aponu papo pale pene.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Basi avile ahingela na yola uvasiule uyunge uvahale vahuanza uhufiha kaburini ahalola nuhuamini.
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Uhuva bado savavomanyile uvusimbe eyahuta itahiwa uhuchuha.
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Basi vala avasiule vahaluta tena humiave hunyumba chavene.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
Lakini u Mariamu ahava emile jilani nelikaburi hunzi humwene alehulela basi ahalila ivi ahainama nuluvipo igati mlikaburi.
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
Ahavavona avasuhiwa vaveli avali nimienda emivalafu vatamile yumo huntwe yumo humalunde apo upu gugonile umbile ugwa Yesu.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
Navope vahambula, “Umama vulele la hehi ahavavula, “Uhuva vange chiche u Nguluve vango, walune sanihwelewa uhuvambihile.”
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Nayumwene avile achovile evo aha gewoha husana aha mbona u Yesu imile, ahasita uhwelewa uhuta uyuve Yesu.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
U Yesu ahambula, “Umamaye vulelela hehi vuhondonda veni umwene uyu akizani uyu vetunzaji ebustani ahambula, “Bwana, inave utolile uve umbule uhumbihile, une nengeche.
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
U Yesu ahambula, “U Mariamu.” Umwene ahagevuha ahambula u Mariamu hune Kiaramu, “Raboni,” yani, “mwalimu vango.”
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Yesu ahavavula, “Usite, uhunyibata uhuva sanehegile uhuluta hwa dada; lakini niluta huvalukolo lwango uhavavule niluta hua dada vango navope vedada venyo hwa Nguluve vango nayumwe vi Nguluve venyo.”
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Mariamu Magdalena ahaluta ahavavola avasiule, ehabali eya huta “Nebwene Bwana,” nuhuta avavulile ago.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Yelale jioni, esihu ela, eya huanza eya juma, pale upuvahale avasiule emiliango gedendiwe huvudwachiwa vayahudi ahicha u Yesu ahema katikati ahavavula ahata, “Eamani yeve huliumwe.”
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Navape avile achovile ago aha vavoneswa uluvafu ulwa mwene vala avasiule vaha hovoha avile vambwene Bwana.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Basi uYesu ahavavula ten, “Amani yeve hulimwe kama udada umwa suhile huliomwe une nihuvasuha umwe.”
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Avile amalile uhuchova ago ahava vuvia ahavavula, pohela Umepo umbalache.
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Vuvoni avapia mhuva heja uvutula nongwa vahecheliwe navuvoni avapia mhuvadendela uvutulanongwa viva vadendeliwe.”
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Walakini yumu unine thenashala Tomaso, uvale hwelandiwa pacha savahale pamoja avile ihwicha u Yesu.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
Basi avasiule vingi vahambola, “Tumbwene u Nguluve.” Ahavavula une, nenasite uhuga vuna amakovu ga misumali nuhuhwingecha amavoho gango, katika uluvafu luango sana hakele hata padebe.
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Basi baada ya sihu nane avasiule vamwene vahava gati tena nayu Thomaso pamoja navope ahicha u Yesu nemiliango gedendiwe ahema katikati ahachova ahata, “Amani yeve huliomwe.”
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Kisha ahambula u Thomaso, leta apa ehedole hiaho ugalole amavoho gango ulete namavono gaho wingeche mluvafu luango wala uve yuve savuhwamini bali uvihuamini”
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Thomaso akajibu ahava vula, “Bwana wangu na Nguluve vango.”
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
U Yesu ahambula, ahata uve uhuva umbwene usadihi. Heli vavosava mbene vahasadiki.”
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Basi matukio mingi aga vombile u Yesu huvulongolo huva siule vamwene, chicho sachihwandehiwe huhetabu ehe;
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
lakini ichi chisimbiwe ili mpate uhwamini uhuta u Yesu ve Klisiti, mwana va Ngulove na nahwaho mwamini mve nuvusima hulitawa elia mwene.
