János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Lino chifumo mubuzuba butaanzi bwamviki, nkakuchisiya, Meli Magadalina wakaza kuchuumbwe alimwi wakabona ibbwe kalikkunkulisigilwe kuzwa kuchuumbwe.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Akaako wakachijaana alimwi wasika kuli Sayimoni Pita a kuli bamwi basikwiiya aabo Jesu mbakali kuyanda, alimwi wabaambila wati, “Bamubweza Mwaami kuzwa muchuumbwe, alimwi tatuzi nkubamulazika.”
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Mpawo Pita abamwi basikwiiya bakazwa, alimwi bakaya kuchuumbwe.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
Aantomwe bakachijaana, alimwi umwi sikwiiya wakachijaanisya kwiinda Pita akusika kuchuumbwe lutaanzi.
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Lino wakalangisisya aansi, wakabona mulembo wazizwaato zyakwe kazilede aawo, pesi takanjila pe mukati.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Sayimoni Pita lino wakasika kunembo lyakwe alimwi wanjila muchuumbwe. Wakabona chilembo chachizwato kachiyalidwe awo,
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
achilembo chakali aatala amuutwe wakwe. Techakayalidwe aamwi azilembo zimwi pesi chakalivungidwe mubusena bwacho achilike.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Lino umwi sikwiiya, ooyo wakatanguna kusika kuchuumbwe, alakwe wakasika wanjila muchuumbwe, alimwi wakabona aalimwi wasyoma.
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Nkaambo kusikila kuchiindi eecho tebakalinaaziba malembe aamba kuti uzobuka kuzwa kubafu.
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Akaako basikwiiya bakabweeda kumunzi lubo.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
Pesi Meli wakaliimvwi aanze aachuumbwe. Nkachilila, wakalangisisya aansi muchuumbwe.
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
Wakabona bobilwe bangelo muzituba balikkede, umwi kumutwe, alimwi umwi kumawulu aawo mubili wa Jesu mpuwakalede.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
Bakati kulinguwe, “Yo mwanakazi, ulilaanzi?” Wakati kulimbabo, Nkaambo babweza Mwaami wangu, alimwi tandizi pe kuti bamubika kuli.”
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Nakaamba eechi, wakachebuka alimwi wabona Jesu kayimvwi aawo, pesi takaziba pe kuti ngu Jesu.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Jesu wakamwaambila, “Yo mwanakazi ulilaanzi? Ngwani ngolanguula?” Wakayeya kuti ngu sichilili. akaako wakati kulinguwe, “Yo mwaalumi, na wamubweza, ndaambile nkuwamubika, alimwi ndiyomubweza.”
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Jesu wakati kulinguwe, “Meli.” Wakachebuka, alimwi wati kulinguwe muchi Alamayiki, “Labboni,” (chitolekelwa kuti: “Muyiisi.”)
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Jesu wakati kulinguwe, “Utandijati, nsinayinka kujulu kuli Taata, pesi inka kubakkulana bangu alimwi ubaambile kuti ndiyobwiinka kujulu kuli Taata wangu a Taata wenu, alimwi Leza wangu a Leza wenu.”
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Meli Magadalina wakasika alimwi waambila basikwiiy, 'Ndamubona Mwaami,” alimwi azintu nzyaakamwaambila.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Nikwakaba goko, mubuzuba oobo, izuba taanzi lya mviki, alimwi amakkoma aakooko basikwiiya nkubakabede, akalijalidwe mukuyoywa ba Juda, Jesu wakasika alimwi wiima aakati kabo wasikwaamba kuti,”'Luumuno kulindinywe.”
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Nakamana kwaamba eezi, wakabatondezya maboko aakwe a bbazu lyakwe. Mpawo basikwiiya nibakabona Mwaami, bakabotelwa.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Jesu lino wakabaambila alubo, Luumuno kulindinywe. Mbuli Taata mbwakandituma, lino ndili kumutuma.”
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Aawo Jesu naakaamba eezi, wayoyela aalimbabo alimwi wasikuti kulimbabo, “Mutambule Muuya Uusalala.
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Kufumbwa chibi chani nchimuyolekelela, ngachalekelelwa; kufumbwa ngumubweedezezya chibi, ngazyabweedezegwa.”
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Tomasi, umwi wenkamu yabalikkumi ababili, utegwa Didimasi, takali aantomwe pe abamwi aawo Jesu naakasika.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
Bamwi basikwiiya nikwakiinda chiindi bakati kulinguwe, “Twamubona Mwaami.” Wakabaambila kuti, “Ado ndabona mumaboko aakwe impa zya zipikili, alimwi ndibike munwe mukati ke mpa zya zipikili, akubika luboko lwangu mubbazu lyakwe, nsikoyoosyoma.”
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Nikwakayinda mazuba ali musani aatatu basikwiiya bakwe bakali mukati alubo, alimwi Tomasi wakali aakati kabo. Jesu wakanjila aawo makkoma kaajalidwe, alimwi wiimikila akati kabo, wati, “Luumuno kulindinywe.”
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Lino wakati kuli Tomasi, “Seyomeka munwe wako, alimwi ubone maboko aangu, sikila amunwe wako, alimwi ubike mumampango aangu, utabi uutasyomi, pesi syoma.”
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Tomasi wakasandula alimwi wakati kulinguwe, “Mwaami wangu a Leza wangu.”
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Jesu wakati kulinguwe, “Nkaambo wandibona, wasyoma. Balilongezegelwe batanaabona, alimwi basyoma.”
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Lino Jesu wakachita zitondezyo zyiingi kunembo lya basikwiiya, zitondezyo zyakatalembwa pe mumagwalo,
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
pesi eezi zyakalembwa kuti tusyome kuti Jesu ngu Kkilisito, Mwana wa Leza, alimwi mukusyoma, ube aabuumi muzina lyakwe.
