János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Ngpum mhnüp khawa nghmüp ham üng, Marih Makdalin cun lungdüa cit lü ng’utnak ami khaihnak lungnu a na ngpyawtei se a hmuh.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Sihmon Pita ja Jesuha mhlänak axüisaw kcea veia dawng lü, “Ng’utnak üngka naw Bawipa cehpüi ve u, hawia ami tak am ksing veng” a ti.
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Acunüng, Pita ja axüisaw kce lungdüa citki xawi.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
Nghngih cun dawngki xawi; axüisaw mat naw Pita khe lü lungdüa a na pha maki.
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Ngmüm lü a teng üng, hlawpnak jih däk ve se a hmuh; acunsepi ak’uma am lut.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Sihmon Pita naw pi hnua pha law lü, ng’utnak k’uma a luh üng hlawpnak jih ja,
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
a lu ami hlawpnak kpyawn cun a hmuh. A pum hlawpnaka jihea hlawnga am ve lü, a pum hlawpnak cun amät ngtawmei hnga se a hmuh.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Axüisaw kce dawng lü lungdü pha maki naw pi lut hnga lü hmu lü jumki. (
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Thihnak üngkhyüh tho be khai tia cangcim üng veki cun axüisaw he naw am ksing u.)
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Acunüng, axüisaw he cun animäta ima nghlat beki xawi.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
Marih cun lungdüa peia kyap lü ngdüiki; a kyah sawa ngmüm lü ng’utnaka k’um cun a juk teng;
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
khankhawngsä nghngih jih kbawk suisa ni lü Jesuha yawka peia mat a lu da, mat a khaw da ngaw ni se a jah hmuh.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
Anini naw, “Nghnumi aw, ise na kyapki ni?” ti lü Marih ani kthäh. Marih naw, “Ka Bawipa cehpüi ve u, ami taknak am ksing veng” a ti.
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Acukba a pyen päng ja, a hnu da nghlat lü Jesuh ngdüi se a hmuh. Acunsepi Jesuh hman tia am ksing.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Jesuh naw, “Nghnumi aw, ise na kyapki ni? U na suiki ni?” a ti. Marih naw ngvawng mtäta ngai lü, “Nang naw ani ahin üngkhyüh na cehpüi a ni üng na taknak na mtheha. Cit lü ka lak be vaia” a ti.
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Jesuh naw, “Marih” a ti. Marih naw nghlat lü Hebru läk am, “Raboni” a ti; (Acun cun Saja aw, tinaka kyaki.)
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Jesuh naw, “Käh na mana; Paa veia am kai be ham nawng. Ka naea venaka cit lü ka Paa kyakia nami Pa, Ka Pamhnama kyakia nami Pamhnam ania veia ka kai be vaia mawng jah va mtheha” a ti.
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Acunüng Marih Makdalin cun axüisaw hea veia cit lü, Bawipa a hmuh ja ngthu a mthehea mawng pi a jah mtheh.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Ngpum mhnüp mü lama, Judah ngvaie ami jah kyüha phäh ksawh khai u lü, axüisaw he ngbumnakie. Ami ngbumnaka Jesuh law lü, ami ksunga ngdüi lawki naw, “Nami khana dimdeihnak ve se” a ti.
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Acukba pyen päng lü, a kut ja a kpem a jah mhnuh. Axüisawe naw Bawipa ami hmuh ja aktäa jekie.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Jesuh naw, “Nami khana dimdeihnak ve se; Pa naw a na tüiha mäiha ka ning jah tüihki” a ti betü.
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Acunkäna ami khana khawkhi hmut lü, “Ngmüimkhya Ngcim doei ua.
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Khyang hea mkhyenak nami mhlät naküt cun mhläta kya khai; am nami jah mhlät üng jah mhläta am kya” a ti.
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Jesuh a law üng, xaleinghngihe üngka (Angphia ami sui) Thomah cun ami hlawnga am ve.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
Acunakyase, axüisaw kce he naw, “Bawipa kami hmuki” ti lü ami mtheh. Thomah naw, “Ami hnennaka a kut nghma am hmu lü, hnennak anghma ka kut pyün üng am mtham lü, a kpem üng hnet lü am ka mhjut üng ta, am jum thei nawng” a ti.
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Pat at mhjawk lü, axüisaw he im k'uma ami ngcun be üng Thomah pi ami hlawnga ve hngaki. Ksawhe pi khai lü ami jah ken kyaw, Jesuh law lü ami nglung üng ngdüi lawki naw, “Nami khana dimdeihnak pha law se” a ti.
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Thomah üng, “Ka kute jah mthama; ka kute pi jah tenga, na kut säng lü ka kpem hneta. Käh uplat ti lü, jum hnüha” a ti.
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Thomah naw, “Ka Bawipa ja ka Pamhnama kya veki” a ti.
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Jesuh naw, “Nang naw na na hmuha phäha na na jumki aw? Am na hmu lü na jumkie ta ihlawka ami josenki ni” a ti.
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Hina caup üng am ami yuksiha müncanksee khawhah, Jesuh naw axüisaw hea maa jah biki.
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
Acunsepi, Jesuh cun Mesijah, Pamhnama Capaa kyaki ti cun nami jumnak vai ja, ani nami jumnak am xünnak nami yah vaia, ahin he hin jah yuka kyaki.
