János 2
1 És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
Hakuhita mazuva otatwe, kuvena mukiti we seso mwa Cana ya Galileya, niva nyina Jesu kuvavena.
2 És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
Jesu niva rutwana vakwe vava memetwe kwiseso.
3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
Iwaine haimana, vanyina chiva wamba kwali, “kavasina iwaine.”
4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
Jesu cha wamba kwali, “Mwanakazi, chinzi hokeza kwangu? Inako yangu kaini kusika.”
5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
Banyina chiva wambila ba hikana, “chonse chamiwambila muchipange.”
6 Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
Linu kuvena impoto za mavwe amenzi zimane yanza ni konke kuseveliswa kusambila maJuda havava mukiti, impoto ni mpoto iva kuli yovule vulikana he ñokolwa zobele kapa zotatwe.
7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
Jesu cha wamba kuvali, “mwizuze impoto za menzi ni menzi.” linu chiva zizuza ili kumilomo.
8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
Linu chawambila vahikana, “Munembule amwi mwateni hanu ni kutwalile mukulwana yoha zilyo.” Linu chiba tenda bulyo.
9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
Mwihiki mukulwana chasola mumenzi ava sanduki iwaine, kono kena avazi kuizwa (kono vahikana vava teki awo menzi vavezi). Linu chasumpa musesi ni museswa
10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
nikucho kuti, mukwame ni mukwame avike iwaine indotu chantazi nikuha isaduri chivakorwa. Kono mwavika iwaine indotu kwiza kusika hanu.
11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
Ichi je Chisupo che ntanzi chava tendi Jesu mwa Cana ya Galilea, niku tondeza ikanya yakwe, imi varutwana vakwe chiva zumina kwali.
12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
Izi hazimana Jesu, va nyina, vanche bakwe, niva rutwana vakwe vava yendi kwa Capenamu niku kekala mazuva alikene.
13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
Linu impaseka yama Juda chi yivena hafuhi, imi Jesu chaya kwa Jerusalema.
14 És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
Chawana vava kuwuza mapulu ni mbelele ni nkwilimba, niva chincha masheleni vava kwikele ho.
15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
Linu chapanga imbazi yemihala hanze ye tempele, kuhindilila ni mbelele nima mapulu. Cha dadola makovili avantu va nchincha masheleni nikusoha Itafule.
16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
Kuvava kuuza inkwilimba avati, “muzwise izi zintu munu. Muleke tenda inzuvo ivandanda musika.”
17 Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
Varutwana vakwe chiva hupula kuti kuvañoletwe, “Nihaiwa kutokomela inzuvo yako.
18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
Cha mulawo wa Majuda chive tava nikumuta kuti, “Chisupo nzi chete utu tondeze, hamukwete kupanga izi zintu?”
19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
Jesu chetava, “Musinye iyi itempele, imi mumazuva otatwe munivuse.”
20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
Lunu muvuso wa Majuda chiwati, Iyi itempele ivazakwa muzilimo zina makumi otatwe ni akwana iyanza ni chonke, imi ko ivuse mumazuva otatwe?”
21 Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
Nihakuva vulyo, ava kuwamba kuamana ni tempele ya muvili wakwe.
22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
Cwale linu haka vuswa kuvafwile, varutwana vakwe chiva kumbulukwa kuti ava wambi izi, imi vava zumini iñolo ni chiwabo chava wambi Jesu.
23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
Linu havena mwa Jerusalema kwi Mpaseka, mwinako ya mukiti, vangi vava zumini mwizina lyakwe havavona impono zava kupanga.
24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
Kono Jesu kena vavasepi kakuli ava vezi vonse,
25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
kakuli kena kusaka muntu kumupaka kuamana ni muntu, kakuli avezi zivena mukati kakwe.
