János 17
1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
Naʻe lea ʻaki ʻe Sisu ʻae ngaahi lea ni, ʻo hanga hake hono fofonga ki he langi, ʻo ne pehē, “ʻE Tamai, kuo hokosia ʻae ʻaho; fakaongoongolelei ho ʻAlo, koeʻuhi ke fakaongoongolelei koe ʻe ho ʻAlo foki:
2 A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. (aiōnios g166)
He kuo ke tuku kiate ia ʻae pule ki he kakai kotoa pē, koeʻuhi ke ne foaki ʻae moʻui taʻengata kiate kinautolu kotoa pē kuo ke foaki kiate ia. (aiōnios g166)
3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (aiōnios g166)
Pea ko eni ʻae moʻui taʻengata, ko ʻenau ʻilo koe ko e ʻOtua moʻoni pe taha, mo Sisu Kalaisi, ʻaia naʻa ke fekau. (aiōnios g166)
4 Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
Kuo u fakaongoongolelei koe ʻi māmani: kuo u fakaʻosi ʻae ngāue naʻa ke tuku mai ke u fai.
5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
Pea ko eni, ʻe Tamai, ke ke fakaongoongolelei au ʻi ho ʻao, ʻaki ʻae nāunau naʻaku maʻu mo koe, ʻi he teʻeki ngaohi ʻa māmani.
6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
“Kuo u fakaʻilo ho huafa ki he kau tangata naʻa ke foaki kiate au mei māmani: naʻe ʻaʻau ʻakinautolu, pea naʻa ke foaki ʻakinautolu kiate au; pea kuo nau maʻu hoʻo folofola.
7 Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
Pea ʻoku nau ʻilo eni ko e meʻa kotoa pē kuo ke tuku kiate au, ʻoku meiate koe ia.
8 Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
He kuo u tuku kiate kinautolu ʻae ngaahi folofola naʻa ke tuku kiate au; pea kuo nau maʻu ia, pea kuo nau ʻilo pau naʻaku haʻu meiate koe, pea kuo nau tui naʻa ke fekauʻi au.
9 Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
“ʻOku ou lotua ʻakinautolu: ʻoku ʻikai te u lotua ʻa māmani, ka ko kinautolu kuo ke foaki kiate au; he ʻoku ʻaʻau ʻakinautolu.
10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
Pea ʻoku ʻaʻau ʻae ngaahi meʻa kotoa pē ʻoku ʻaʻaku, pea ʻoku ʻaʻaku ʻae ngaahi meʻa ʻoku ʻaʻau; pea ʻoku ou ongoongolelei ʻiate kinautolu.
11 És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
Pea ko eni, ʻoku ʻikai te u kei ʻi māmani, ka ʻoku ʻi māmani ʻakinautolu ni, pea ʻoku ou ʻalu atu kiate koe. ʻE Tamai Māʻoniʻoni, tauhi ʻi ho huafa ʻoʻou ʻakinautolu kuo ke foaki kiate au, koeʻuhi ke nau taha pe, ʻo hangē ko kitaua.
12 Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
ʻI heʻeku ʻiate kinautolu ʻi māmani, ne u tauhi ʻakinautolu ʻi ho huafa: ko kinautolu naʻa ke foaki kiate au kuo u tauhi, pea ʻoku ʻikai mole hanau taha, ka ko e foha ʻoe malaʻia; ʻaia ʻoku fakamoʻoni ai ʻae tohi.
13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
Pea ko eni, ʻoku ou ʻalu atu kiate koe; pea ʻoku ou lea ʻaki ʻae ngaahi meʻa ni ʻi māmani, koeʻuhi ke kakato ai ʻenau fiefia ʻiate au.
14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
Kuo u tuku kiate kinautolu ʻa hoʻo folofola; pea kuo fehiʻa ʻa māmani kiate kinautolu, koeʻuhi ʻoku ʻikai ʻo māmani ʻakinautolu, ʻo hangē foki ʻoku ʻikai ʻo māmani au.
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
ʻOku ʻikai te u lotu ke ke ʻave ʻakinautolu mei he māmani, ka koeʻuhi ke ke fakamoʻui ʻakinautolu mei he kovi.
16 Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
ʻOku ʻikai ʻo māmani ʻakinautolu, ʻo hangē ʻoku ʻikai ʻo māmani au.
17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Fakatapui ʻakinautolu ʻi hoʻo moʻoni: ko hoʻo folofola ko e moʻoni ia.
18 A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
Hangē ko hoʻo fekau au ki māmani, ʻoku pehē ʻeku fekau ʻakinautolu ki māmani.
19 És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Pea ʻoku ou fakatapui au koeʻuhi ko kinautolu, koeʻuhi ke fakatapui ʻakinautolu foki ʻi he moʻoni.
20 De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
“Pea ʻoku ʻikai ko ʻeku lotua ʻakinautolu ni pē, ka ko kinautolu foki ʻe tui kiate au ʻi heʻenau lea;
21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Koeʻuhi ke taha pe ʻakinautolu kotoa pē; ʻo hangē ʻoku ke ʻiate au, ʻe Tamai, mo au ʻiate koe, koeʻuhi ke nau taha pe foki ʻiate kitaua: koeʻuhi ke tui ʻa māmani naʻa ke fekau au.
22 És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
Pea ko e nāunau naʻa ke tuku kiate au, kuo u tuku kiate kinautolu; koeʻuhi ke taha pe ʻakinautolu, ʻo hangē foki ʻoku ta taha pe:
23 Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
Ko au ʻiate kinautolu, mo koe ʻiate au, koeʻuhi ke fakahaohaoa fakataha ʻakinautolu; pea ke ʻilo ʻe māmani kuo ke fekau au, pea ʻoku ke ʻofa kiate kinautolu, ʻo hangē ko hoʻo ʻofa kiate au.
24 Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
ʻE Tamai, ko hoku loto foki kiate kinautolu kuo ke foaki kiate au, ke nau ʻiate au ʻi he potu ʻoku ou ʻi ai: koeʻuhi ke nau mamata ki hoku nāunau, ʻaia kuo ke foaki kiate au: he naʻa ke ʻofa kiate au ʻoku teʻeki ke fakatupu ʻa māmani.
25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
ʻE Tamai Māʻoniʻoni, ʻoku ʻikai ʻiloʻi koe ʻe māmani: ka kuo u ʻilo koe, pea kuo ʻilo ʻekinautolu ni naʻa ke fekau au.
26 És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Pea kuo u fakahā kiate kinautolu ho huafa, pea te u [toe ]fakahā [ia]: koeʻuhi ke ʻiate kinautolu ʻae ʻofa ko ia kuo ke ʻofa ʻaki kiate au, pea u nofoʻia ʻakinautolu ʻeau.”
