János 17
1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
ⲁ̅ⲛⲁⲓ ⲁϥϫⲟⲟⲩ ⲛϭⲓ ⲓⲥ ⲁⲩⲱ ⲁϥϥⲓ ⲛⲉϥⲃⲁⲗ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉⲧⲡⲉ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲁⲓⲱⲧ ⲁⲧⲉⲩⲛⲟⲩ ⲉⲓ ϯ ⲉⲟⲟⲩ ⲙⲡⲉⲕϣⲏⲣⲉ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲣⲉⲡⲉⲕϣⲏⲣⲉ ϯ ⲉⲟⲟⲩ ⲛⲁⲕ
2 A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. (aiōnios g166)
ⲃ̅ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁⲕϯ ⲛⲁϥ ⲛⲧⲉⲝⲟⲩⲥⲓⲁ ⲛⲥⲁⲣⲝ ⲛⲓⲙ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲟⲩⲟⲛ ⲛⲓⲙ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁϥ ⲉϥⲉϯ ⲛⲁⲩ ⲛⲟⲩⲱⲛϩ ϣⲁ ⲉⲛⲉϩ (aiōnios g166)
3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (aiōnios g166)
ⲅ̅ⲡⲁⲓ ⲇⲉ ⲡⲉ ⲡⲱⲛϩ ϣⲁ ⲉⲛⲉϩ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉⲥⲟⲩⲱⲛⲅ ⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲙⲙⲉ ⲙⲙⲁⲩⲁⲁϥ ⲁⲩⲱ ⲡⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲛⲛⲟⲟⲩϥ ⲓⲥ ⲡⲉⲭⲥ (aiōnios g166)
4 Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
ⲇ̅ⲁⲛⲟⲕ ⲁⲓϯ ⲉⲟⲟⲩ ⲛⲁⲕ ϩⲓϫⲙ ⲡⲕⲁϩ ϫⲉ ⲁⲓϫⲉⲕ ⲡϩⲱⲃ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁϥ ⲛⲁⲓ ⲉⲧⲣⲁⲁⲁϥ
5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
ⲉ̅ⲧⲉⲛⲟⲩ ϭⲉ ⲡⲁⲓⲱⲧ ϯ ⲉⲟⲟⲩ ⲛⲁⲓ ϩⲁϩⲧⲏⲕ ϩⲣⲁⲓ ϩⲙ ⲡⲉⲟⲟⲩ ⲉⲛⲉⲩⲛⲧⲁⲓϥ ϩⲁ ϩⲧⲏⲕ ⲉⲙⲡⲁⲧⲉ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ϣⲱⲡⲉ
6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
ⲋ̅ⲁⲓⲟⲩⲛϩ ⲡⲉⲕⲣⲁⲛ ⲉⲃⲟⲗ ⲛⲣⲣⲱⲙⲉ ⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁⲓ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲛⲉ ⲛⲟⲩⲕ ⲛⲉ ⲁⲩⲱ ⲁⲕⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁⲓ ⲁⲩⲱ ⲁⲩⲁⲣⲉϩ ⲉⲡⲉⲕϣⲁϫⲉ
7 Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
ⲍ̅ⲧⲉⲛⲟⲩ ⲁⲓⲉⲓⲙⲉ ϫⲉ ⲟⲩⲟⲛ ⲛⲓⲙ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁⲓ ϩⲉⲛⲉⲃⲟⲗ ϩⲓⲧⲟⲟⲧⲕ ⲛⲉ
8 Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
ⲏ̅ϫⲉ ⲛϣⲁϫⲉ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁⲓ ⲁⲓⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁⲩ ⲁⲩⲱ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲁⲩϫⲓⲧⲟⲩ ⲛⲁⲙⲉ ϫⲉ ⲛⲧⲁⲓⲉⲓ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲓⲧⲟⲟⲧⲕ ⲁⲩⲱ ⲁⲩⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲁⲕⲧⲛⲛⲟⲟⲩⲧ
9 Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
ⲑ̅ⲁⲛⲟⲕ ⲉⲓⲥⲟⲡⲥ ⲉⲧⲃⲏⲏⲧⲟⲩ ⲛⲉⲓⲥⲟⲡⲥ ⲁⲛ ⲉⲧⲃⲉ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲁⲗⲗⲁ ⲉⲧⲃⲉ ⲛⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲛⲟⲩⲕ ⲛⲉ
10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
ⲓ̅ⲁⲩⲱ ⲛⲟⲩⲓ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲛⲟⲩⲕ ⲛⲉ ⲁⲩⲱ ⲛⲟⲩⲕ ⲛⲟⲩⲓ ⲛⲉ ⲁⲩⲱ ⲁⲓϫⲓ ⲉⲟⲟⲩ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ
11 És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
ⲓ̅ⲁ̅ⲁⲩⲱ ⲛϯϣⲟⲟⲡ ϭⲉ ⲁⲛ ϩⲙ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲁⲛⲟⲕ ⲇⲉ ⲉⲉⲓ ⲛⲏⲩ ϣⲁⲣⲟⲕ ⲡⲁⲓⲱⲧ ⲉⲧⲟⲩⲁⲁⲃ ϩⲁⲣⲉϩ ⲉⲣⲟⲟⲩ ϩⲙ ⲡⲉⲕⲣⲁⲛ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉϣⲱⲡⲉ ⲛⲟⲩⲁ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲛⲁⲛⲟⲛ
12 Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
ⲓ̅ⲃ̅ⲙⲡⲉⲩⲟⲓϣ ⲉⲓ ⲛⲙⲙⲁⲩ ⲛⲉⲓϩⲁⲣⲉϩ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲡⲉ ϩⲙ ⲡⲉⲕⲣⲁⲛ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁϥ ⲛⲁⲓ ⲁⲩⲱ ⲁⲓϩⲁⲣⲉϩ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲁⲩⲱ ⲙⲡⲉⲗⲁⲁⲩ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ⲧⲁⲕⲟ ⲉⲓⲙⲏⲧⲓ ⲡϣⲏⲣⲉ ⲙⲡⲧⲁⲕⲟ ϫⲉ ⲉⲣⲉⲧⲉⲅⲣⲁⲫⲏ ϫⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ
13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
ⲓ̅ⲅ̅ⲧⲉⲛⲟⲩ ⲇⲉ ⲉⲉⲓⲛⲏⲩ ϣⲁⲣⲟⲕ ⲁⲩⲱ ⲛⲁⲓ ⲛⲉⲓϫⲱ ⲙⲙⲟⲟⲩ ϩⲙ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉⲕⲱ ⲛⲁⲩ ⲙⲡⲁⲣⲁϣⲉ ⲉϥϫⲏⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ
14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
ⲓ̅ⲇ̅ⲁⲛⲟⲕ ⲁⲓϯ ⲛⲁⲩ ⲙⲡⲉⲕϣⲁϫⲉ ⲁⲩⲱ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲁϥⲙⲉⲥⲧⲱⲟⲩ ϫⲉ ⲛϩⲉⲛⲉⲃⲟⲗ ⲁⲛ ϩⲙ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲛⲉ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ϩⲱ ⲉⲁⲛⲅ ⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ⲁⲛ ϩⲙ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
ⲓ̅ⲉ̅ⲛⲉⲓⲥⲟⲡⲥ ⲁⲛ ϫⲉ ⲉⲕⲉϥⲓⲧⲟⲩ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲁⲗⲗⲁ ϫⲉ ⲉⲕⲉϩⲁⲣⲉϩ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲡⲟⲛⲏⲣⲟⲥ
16 Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
ⲓ̅ⲋ̅ⲛϩⲉⲛⲉⲃⲟⲗ ⲁⲛ ϩⲙ ⲡⲡⲟⲛⲏⲣⲟⲥ ⲛⲉ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ϩⲱ ⲉⲁⲛⲅ ⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ⲁⲛ ϩⲙ ⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ
17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
ⲓ̅ⲍ̅ⲙⲁⲧⲃⲃⲟⲟⲩ ϩⲣⲁⲉⲓ ϩⲛ ⲧⲙⲉ ⲡⲉⲕϣⲁϫⲉ ⲡⲉ ⲧⲙⲉ
18 A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
ⲓ̅ⲏ̅ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲟⲩⲟⲓ ⲉⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲁⲛⲟⲕ ϩⲱ ⲁⲓϫⲟⲟⲩⲥⲉ ⲉⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ
19 És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
ⲓ̅ⲑ̅ⲁⲩⲱ ϯⲧⲃⲃⲟ ⲙⲙⲟⲓ ϩⲁⲣⲟⲟⲩ ϫⲉⲕⲁⲥ ϩⲱⲟⲩ ⲟⲛ ⲉⲩⲉϣⲱⲡⲉ ⲉⲩⲧⲃⲃⲏⲩ ϩⲛ ⲧⲙⲉ
20 De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
ⲕ̅ⲛⲉⲓⲥⲟⲡⲥ ⲇⲉ ⲁⲛ ⲉⲧⲃⲉ ⲛⲁⲓ ⲙⲁⲩⲁⲁⲩ ⲁⲗⲗⲁ ⲉⲧⲃⲉ ⲛⲕⲟⲟⲩⲉ ⲟⲛ ⲉⲧⲛⲁⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ⲉⲣⲟⲉⲓ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲓⲧⲙ ⲡⲉⲩϣⲁϫⲉ
21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
ⲕ̅ⲁ̅ϫⲉⲕⲁⲥ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲉⲩⲉϣⲱⲡⲉ ⲛⲟⲩⲁ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲡⲁⲓⲱⲧ ⲉⲕϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧ ⲁⲩⲱ ⲁⲛⲟⲕ ⲛϩⲏⲧⲕ ϫⲉⲕⲁⲥ ϩⲱⲟⲩ ⲟⲛ ⲉⲩⲉϣⲱⲡⲉ ϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧⲛ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲣⲉⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲟⲩⲟⲓ
22 És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
ⲕ̅ⲃ̅ⲁⲩⲱ ⲁⲛⲟⲕ ⲁⲓϯ ⲛⲁⲩ ⲙⲡⲉⲟⲟⲩ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉϣⲱⲡⲉ ⲛⲟⲩⲁ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲁⲛⲟⲛ ⲉⲁⲛⲟⲛ ⲟⲩⲁ
23 Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
ⲕ̅ⲅ̅ⲁⲛⲟⲕ ϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ⲁⲩⲱ ⲛⲧⲟⲕ ϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉϣⲱⲡⲉ ϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧ ⲉⲩϫⲏⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲟⲩⲁ ⲁⲩⲱ ⲛⲧⲉⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲉⲓⲙⲉ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲡⲉ ⲛⲧⲁⲕⲧⲛⲛⲟⲟⲩⲧ ⲁⲩⲱ ⲁⲕⲙⲉⲣⲓⲧⲟⲩ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁⲕⲙⲉⲣⲓⲧ
24 Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
ⲕ̅ⲇ̅ⲡⲁⲓⲱⲧ ⲛⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁⲩ ⲛⲁⲓ ϯⲟⲩⲱϣ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲡⲙⲁ ⲁⲛⲟⲕ ⲉϯ ⲙⲙⲟϥ ⲛⲧⲟⲟⲩ ϩⲱⲟⲩ ⲟⲛ ⲉⲩⲉϣⲱⲡⲉ ⲛⲙⲙⲁⲓ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉⲛⲁⲩ ⲉⲡⲁⲉⲟⲟⲩ ⲉⲛⲧⲁⲕⲧⲁⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲁⲕⲙⲉⲣⲓⲧ ϩⲁ ⲑⲏ ⲛⲧⲕⲁⲧⲁⲃⲟⲗⲏ ⲙⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ
25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
ⲕ̅ⲉ̅ⲡⲁⲓⲱⲧ ⲡⲇⲓⲕⲁⲓⲟⲥ ⲙⲡⲉⲡⲕⲟⲥⲙⲟⲥ ⲥⲟⲩⲱⲛⲅ ⲁⲛⲟⲕ ⲇⲉ ⲁⲉⲓⲥⲟⲩⲱⲛⲅ ⲁⲩⲱ ⲛⲁⲓ ⲁⲩⲥⲟⲩⲱⲛⲧ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲡⲉ ⲛⲧⲁⲕⲧⲛⲛⲟⲟⲩⲧ
26 És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
ⲕ̅ⲋ̅ⲁⲩⲱ ⲁⲓⲟⲩⲱⲛϩ ⲛⲁⲩ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲉⲕⲣⲁⲛ ⲁⲩⲱ ⲟⲛ ϯⲛⲁⲟⲩⲟⲛϩϥ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲧⲁⲅⲁⲡⲏ ⲉⲛⲧⲁⲕⲙⲉⲣⲓⲧ ⲛϩⲏⲧⲥ ⲉⲥⲉϣⲱⲡⲉ ϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ⲁⲩⲱ ⲁⲛⲟⲕ ϩⲱⲱⲧ ⲟⲛ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ
