< János 16 >
1 Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
Silǝrning putlixip kǝtmǝslikinglar üqün bularni silǝrgǝ eyttim.
2 A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
Ular silǝrni sinagoglarning jamaǝtliridin ⱪoƣlap qiⱪiriwetidu; ⱨǝmdǝ xundaⱪ bir waⱪit-saǝt keliduki, silǝrni ɵltürgüqi ɵzini Hudaƣa hizmǝt ⱪiliwatimǝn, dǝp ⱨesablaydu.
3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
Ular bularni ya Atini, ya meni tonumiƣanliⱪi üqün ⱪilidu.
4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
Lekin mǝn bu ixlarni silǝrgǝ eyttimki, waⱪit-saiti kǝlgǝndǝ, mǝn xundaⱪ aldin’ala eytⱪinimni esinglarƣa kǝltürǝlǝysilǝr.
5 Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
— Mǝn baxta bularni silǝrgǝ eytmidim, qünki mǝn silǝr bilǝn billǝ idim. Lekin ǝmdi meni ǝwǝtküqining yeniƣa ⱪaytip ketimǝn. Xundaⱪ turuⱪluⱪ, aranglardin ⱨeqkim mǝndin: «Nǝgǝ ketisǝn?» dǝp sorimaywatidu.
6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
Əksiqǝ, silǝrgǝ bularni eytⱪinim üqün, ⱪǝlbinglar ⱪayƣuƣa qɵmüp kǝtti.
7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
Əmma mǝn silǝrgǝ ⱨǝⱪiⱪǝtni eytip ⱪoyayki, mening ketixim silǝrgǝ paydiliⱪtur. Qünki ǝgǝr kǝtmisǝm, Yardǝmqi silǝrgǝ kǝlmǝydu. Əmma kǝtsǝm, Uni silǝrgǝ ǝwǝtimǝn.
8 És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
U kǝlgǝndǝ, bu dunyadikilǝrgǝ gunaⱨ toƣrisida, ⱨǝⱪⱪaniyliⱪ toƣrisida wǝ ahirǝt soriⱪi toƣrisida ⱨǝⱪiⱪǝtni bilgüzidu.
9 Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
U ularni gunaⱨ toƣrisida bilgüzidu, qünki ular manga etiⱪad ⱪilmidi.
10 És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
Ularni ⱨǝⱪⱪaniyliⱪ toƣrisida [bilgüzidu], qünki Atamning yeniƣa ⱪaytip barimǝn wǝ silǝr meni yǝnǝ kɵrǝlmǝysilǝr.
11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
Ularni ahirǝt soriⱪi toƣrisida [bilgüzidu], qünki bu dunyaning ⱨɵkümdari üstigǝ ⱨɵküm qiⱪirildi.
12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
Silǝrgǝ eytidiƣan yǝnǝ kɵp sɵzlirim bar idi; lekin silǝr ularni ⱨazirqǝ kɵtürǝlmǝysilǝr.
13 De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
Lekin U, yǝni Ⱨǝⱪiⱪǝtning Roⱨi kǝlgǝndǝ, U silǝrni barliⱪ ⱨǝⱪiⱪǝtkǝ baxlap baridu. Qünki U ɵzlükidin sɵzlimǝydu, bǝlki nemini angliƣan bolsa, xuni sɵzlǝydu wǝ kǝlgüsidǝ bolidiƣan ixlardin silǝrgǝ hǝwǝr beridu.
14 Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
U meni uluƣlaydu; qünki U mǝndǝ bar bolƣanni tapxuruwelip, silǝrgǝ jakarlaydu.
15 Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Atida bar bolƣanning ⱨǝmmisi ⱨǝm meningkidur; mana xuning üqün mǝn: «U mǝndǝ bar bolƣanni tapxuruwelip, silǝrgǝ jakarlaydu» dǝp eyttim.
16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
Az waⱪittin keyin, meni kɵrmǝysilǝr; wǝ yǝnǝ bir’az waⱪit ɵtkǝndin keyin, meni ⱪayta kɵrisilǝr, qünki mǝn Atamning yeniƣa ketimǝn».
17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
Xunga muhlislarning bǝziliri bir-birigǝ: — Bizlǝrgǝ: — «Az waⱪittin keyin, meni kɵrmǝysilǝr; yǝnǝ bir’az waⱪit ɵtkǝndin keyin, meni ⱪayta kɵrisilǝr» wǝ yǝnǝ «Qünki mǝn Atamning yeniƣa ketimǝn» degini nemǝ deginidu?
18 Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.
«Az waⱪittin keyin» degǝn sɵzining mǝnisi nemǝ? Uning nemilǝrni dǝwatⱪanlirini bilmiduⱪ, — deyixidu.
19 Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?
Əysa ularning ɵzidin nemini sorimaⱪqi bolƣinini bilip ularƣa mundaⱪ dedi: — «Mening «Az waⱪittin keyin, meni kɵrmǝysilǝr; yǝnǝ bir’az waⱪit ɵtkǝndin keyin, meni kɵrisilǝr» deginimning mǝnisini bir-biringlardin sorawatamsilǝr?
20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
Bǝrⱨǝⱪ, bǝrⱨǝⱪ, mǝn silǝrgǝ xuni eytip ⱪoyayki, silǝr yiƣa-zar kɵtürüsilǝr, lekin bu dunyadikilǝr huxal boluxup ketidu; silǝr ⱪayƣurisilǝr, lekin ⱪayƣuliringlar xadliⱪⱪa aylinidu.
21 Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
Ayal kixi tuƣutta azablinidu, qünki uning waⱪit-saiti yetip kǝlgǝn; lekin bowiⱪi tuƣulup bolƣandin keyin, bir pǝrzǝntning dunyaƣa kǝlgǝnlikining xadliⱪi bilǝn tartⱪan azabini untup ketidu.
22 Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
Xuningƣa ohxax, silǝrmu ⱨazir azabliniwatisilǝr, lekin mǝn silǝr bilǝn ⱪayta kɵrüximǝn, ⱪǝlbinglar xadlinidu wǝ xadliⱪinglarni ⱨeqkim silǝrdin tartiwalalmaydu.
23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Xu kündǝ silǝr mǝndin ⱨeqnǝrsǝ sorimaysilǝr. Bǝrⱨǝⱪ, bǝrⱨǝⱪ, mǝn silǝrgǝ xuni eytip ⱪoyayki, mening namim bilǝn Atidin nemini tilisǝnglar, u xuni silǝrgǝ beridu.
24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
Ⱨazirƣiqǝ mening namim bilǝn ⱨeqnemǝ tilimidinglar. Əmdi tilǝnglar, erixisilǝr, buning bilǝn xadliⱪinglar tolup taxidu!
25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.
Silǝrgǝ bularni tǝmsillǝr bilǝn eytip bǝrdim. Biraⱪ xundaⱪ bir waⱪit keliduki, u qaƣda silǝrgǝ yǝnǝ tǝmsillǝr bilǝn sɵzlimǝymǝn, Ata toƣruluⱪ silǝrgǝ oquⱪ eytimǝn.
26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
Xu küni tilǝkliringlarni mening namim bilǝn iltija ⱪilisilǝr. Mǝn silǝr üqün Atidin tǝlǝp ⱪilimǝn, dǝp eytmaymǝn;
27 Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
qünki Ata ɵzimu silǝrni sɵyidu; qünki silǝr meni sɵyisilǝr wǝ mening Hudaning yenidin kǝlgǝnlikimgǝ ixǝndinglar.
28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
Mǝn Atining yenidin qiⱪip bu dunyaƣa kǝldim; ǝmdi mǝn yǝnǝ bu dunyadin ketip Atining yeniƣa barimǝn».
29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
Muhlisliri: — Mana sǝn ⱨazir oquⱪ eytiwatisǝn, tǝmsil kǝltürüp sɵzlimiding!
30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki.
Biz sening ⱨǝmmini bilginingni, xundaⱪla ⱨeqkimning sǝndin soal sorixining ⱨajiti yoⱪluⱪini ǝmdi bilip yǝttuⱪ. Xuningdin sening Hudaning yenidin kǝlgǝnlikinggǝ ixǝnduⱪ, — deyixti.
31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
Əysa jawabǝn ularƣa: — Ⱨazir ixǝndinglarmu?
32 Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Mana, xundaⱪ waⱪit-saiti kelǝy dǝp ⱪaldi, xundaⱪla kelip ⱪaldiki, ⱨǝmminglar meni yalƣuz taxlap ⱨǝrbiringlar ɵz yolliringlarƣa tarⱪilip ketisilǝr. Biraⱪ mǝn yalƣuz ǝmǝsmǝn, qünki Ata mǝn bilǝn billidur.
33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.
Silǝrning mǝndǝ hatirjǝmlikkǝ igǝ boluxunglar üqün bularni silǝrgǝ eyttim. Bu dunyada turup azab-oⱪubǝt tartisilǝr, ǝmma ƣǝyrǝtlik bolunglar! Mǝn bu dunya üstidin ƣǝlibǝ ⱪildim!