János 14
1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
“Tumi laga mon chinta nohobi. Tumi Isor ke biswas koribi, aru Moike bhi biswas koribi.
2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
Ami laga Baba laga ghor te jagah bisi ase, jodi nohoi, to Moi tumikhan ke koi dibo, kelemane Moi tumikhan karone jagah taiyar kori bole jai ase.
3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
Aru jodi Moi jai kene tumikhan karone jagah taiyar kori loile, Moi aru ahikena tumikhan ke loijabo, aru kot te Moi thakibo ta te tumikhan ke bhi thakibo dibo.
4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
Tumikhan Moi kot te jai ase etu rasta jani kene ase.”
5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
Thomas pora Jisu ke koise, “Probhu, amikhan najane Apuni kot te jai ase, tinehoile amikhan kineka rasta janibo?”
6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Jisu taike koise, “Moi he rasta ase, aru hosa ase aru jibon ase; kun bhi Baba logote jabo napare Moi pora nohoile.
7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Jodi tumikhan Moike janile, Moi laga Baba ke bhi janibole asele. Aru etiya pora tumikhan jani loise, aru Taike dikhi loise.”
8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
Philip pora Jisu ke koise, “Probhu, amikhan ke Baba dikhai dibi, etu he amikhan karone kafi hobo.”
9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
Jisu taike koise, “Philip, Moi iman din tumikhan logote ase tumi etiya bhi Moike janibo para nai? Jun Moike dikhise tai bhi Baba ke dikhi loise. Kineka tumi koi ase, ‘Amikhan ke Baba dikhai dibi’?
10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Tumikhan biswas nakore Moi Baba logot aru Baba Moi logote ase kowa to? Ki kotha Moi tumikhan ke koise, Moi nijor khushi pora kowa nohoi, kintu Baba he Ami logote thake aru Ami dwara Tai laga kaam kori thake.
11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
Moi Baba logote ase koi kene biswas koribi, aru Baba Ami logote ase koi kene biswas koribi, nohoile kaam khan saikene hoile bhi Moike biswas koribi.
12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
Hosa, pora Moi tumikhan ke kobo, jun Moike biswas koribo, tai Moi ki kaam korise, tai bhi koribo, aru tai etu pora bhi bisi dangor kaam koribo kelemane Moi Baba logote jai ase.
13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
Tumikhan Ami laga naam pora ki mangibo, eitu khan sob Moi koribo, Putro nimite Baba mohima hobo karone.
14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
Jodi tumikhan Moi laga naam pora mangibo, Moi etu kori dibo.
15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
Jodi tumikhan Moike morom kore, Ami laga hukum khan manibo,
16 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. (aiōn g165)
Aru Moi pora Baba ke prathana koribo, aru Tai tumikhan karone aru dusra ekjon Modot Diya Jon pathai dibo, Tai hodai tumikhan logote thaki jabo- (aiōn g165)
17 Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
etu hosa laga Atma ase. Duniya pora Taike janibole para nai kelemane etu Taike nadikhe, aru najane. Kintu tumikhan to jane, kelemane Tai tumikhan logote thake aru tumikhan bhitor te thake.
18 Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
Moi tumikhan ke anath hobo nadibo; Moi tumikhan logote wapas ahibo.
19 Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
Olop homoi karone etu duniya te Moike nadikhibo, kintu tumikhan to Moike dikhibo. Kelemane Moi jinda ase, tumikhan bhi jinda thakibo.
20 Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
Utu din tumikhan janibo Moi Baba logote ase, aru tumikhan Ami logote aru tumikhan logote Moi ase.
21 A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Kun pora Ami laga hukum khan loi ase aru cholai thake, taikhan he Moike morom kora khan ase, aru kun Moike morom kore, Baba bhi taike morom koribo, aru Moi taike morom koribo aru taike Moi nijor dikhai dibo.”
22 Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
Judas -Iscariot nohoi- Jisu ke koise, “Probhu, kele Apuni nijorke amikhan logot dikhai dibo, kintu prithibi ke nohoi, etu kineka hobo?”
23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
Jisu jowab dikena taike koise, “Jodi kun bhi Moike morom kore, tai Ami laga kotha rakhibo. Moi laga Baba taike morom koribo, Ami duijon bhi tai logote ahibo aru tai logote Ami laga ghor bonabo.
24 A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Jun Moike morom nakore, tai Ami laga kotha khan ke narakhe, aru ki kotha tumikhan huni loise, etu Ami laga kotha nohoi kintu Baba laga ase, Jun pora Moike pathaise.
25 Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Moi eitu khan sob kotha koi dise, tumikhan logote thaka somoite.
26 Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Kineka, Modot Diya Jon, Pobitro Atma, jun Baba he Ami laga naam pora pathai dibo- Tai sob apnikhan ke sikhai dibo, aru ki Moi apnikhan ke koise etu sob apnikhan ke aru bhi monte ahibo dibo.
27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Moi apnikhan ke shanti rakhidibo; Moi apuni ke Ami laga shanti di ase. Moi diya to prithibi pora diya nisena nohoi. Tumi laga mon chinta nohobi aru bhoi nokoribi.
28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
Moi eneka kuwa apnikhan hunise, ‘Moi jai ase, aru Moi apuni khan logote wapas ahibo.’ Jodi apnikhan Moike morom kore, apnikhan etu pora khushi hobo lage, Moi Baba logote jai ase, kelemane Moi nohoi kintu Baba he dangor ase.
29 És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.
Etu sob huwa age te Moi apnikhan ke koidi ase, jitia etu sob hoi jabo, titia apnikhan biswas kori lobo.
30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
Moi apnikhan logote bisi kotha nakoribo, kelemane etu prithibi laga cholawta ahi ase. Tai Moike eku koribo na paribo,
31 De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
kintu Moi Baba ke morom kora prithibi ke jonai dibo karone aru jineka Baba he Moike hukum dise eitu khan sob kori thake, uthibi Amikhan yate pora jai jabo.”
