János 14
1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
“Nalung'u khamsah hih'un, Pathen tahsan'un, chule keima jong neitahsan'un.
2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
Kapa In'ah chenna ding indan ninglhingset in aume; umlou hi le najah uva kasei tah hih ding ham? Ajeh chu keima nangho dinga mun sema che ding kahi.
3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
Thil jouse gontup ahiteng leh, keima hung ingting, kaumna a chu naum jingthei nadiuva kahung puiding nahiuve.
4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
Chule nanghon kache na ding mun alampi nahe nauve,” ati.
5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
Thomas in adonbut'in, “Pakai keihon nache na ding bon kihelou a alampi iti kahet dingu ham?” ati.
6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Yeshuan amapa chu adonbut'in, “Keima hi lampi le thutah chule hinna chu kahi; keima henga pat tailouvin koima Pa kom ahung theipoi.
7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Chule nanghon keima neiheleu chun Kapa jong chu nahet dingu ahitai; tua pat'a vang nanghon amapa chu naheuvin chule namu tauve.”
8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
Hichun Philip in adonbut in, “Pakai Pachu neimu sah'un, hichu keiho dinga phaset ahi,” ati.
9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
Yeshuan adonbut'in, “Philip, keima hitih chan nangho toh kaum khom a jong chu neihet loulai ham? Chule keima eimua chun Ka-Pa amu ahitai; achutile Pachu neimu sah-un iti nati ham?
10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Chule keima Pa a kaum a chule Pa jong keiya um ahi, hiche hi natahsan lou ham? Chule keiman nangho jah'a thu kasei chengse hi keima cham'a kasei ahipoi; Pachu keiya uma na atoh ahibouve.
11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
Keima Pa a kauma chule Pa jong keiya aume ti chu neitahsan jengun; ahilou jongle na kitong chengse jeh tah hin tahsanun.
12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
Atahbeh a, keima eitahsan'a chun kathilbol chengse hi aman jong abol ding ahi; asanga lenjo jo abol ding ahi, chule keima Pa henga kinungle kit ding kahitai.
13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
Chule Pachu Chapan achoiat'a, chule nanghon thil jouse ipi hijongle Keima mina nathum chanu chu kabol peh ding nahiuve.
14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
Chule Keima mina nathum dingu chu ipi hijongle kabolpeh ding nahiuve.”
15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
“Keima neingailut uleh kathupeh ho hi nanit dingu ahi.
16 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. (aiōn g165)
Keima Pa henga taoving ting chuleh aman nangho naumpi jing dingu Lhamon sah Lhagao napeh dingu ahi. (aiōn g165)
17 Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
Amachu Lhagao Theng, thudih lampia napuiyuvah ahi; vannoiyin ama chu asang theipoi; ijeh inem itile ama chu mu jong amu pouvin, he jong ahepouve; nang hon vang naheuve, ajeh chu ama nangho sunga chenga ahi, umjong hung um ding ahi.
18 Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
Chule keiman nangho avetup ding beiyin nadalha pouvinge; keima nahenguva hung kit ding kahi.
19 Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
Vannoi mihon phat chomkhat jou le eimu tahlou dingu ahi, ahinla nanghon vang neimu dingu ahinai; Ajeh chu keima kahing jinge, chule nangho jong nahin dingu ahi.
20 Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
Keima hinna a kathodoh kit teng, nanghon nahet chen diu ahi; keima Pa a kaum a chule nangho keima a naum diu chule keima nangho a kaum ding ahi.
21 A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Koi hijongle kathupeh ho neiya chule nit chu eingailua ahi; chule keima eingailua chu Ka Pan angailut ding; chule keiman ama chu ka-ngailut a ahenga kakiphon ding ahi,” ati.
22 Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
Judas (Iscariot hilou, seijui achom khatpa) chun ajah'a, “Pakai, ibol'a nangma keiho henga nakiphona vannoi mi henga naki phon lou ding ham?” ati.
23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
Yeshuan adonbut'in ajah a, “Ei ngailu jouse chun kathu anit ding, chule Ka Pan amaho chu angailut ding, chule ahenguva kahunga amaho chu kachenpi ding ahi,
24 A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Chule koi hijongle keima eingailu lou chun kathu jong anitpoi; chule nathu jah'u hi keiya ahipoi, eisola Pa a chu ahibouve.
25 Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Keiman nangho kaumpi pet'a thu hicheng hi kaseipeh nahiuve.
26 Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Ahinla Pan keima khel'a naki thopi dingu Lhagao Theng ahinsol teng, Ama chun thil jouse nahetsah dingu chule thil jouse kasei doh ho jouse avela nagel dohsah kit dingu ahi.
27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Lungmon kada lhah peh nahiuve; kalungmon kapeh nahiuve; kapeh hi vannoi mi peh bang ahipoi; nalungu donsah hih-un, kicha jong kicha hih-un.
28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
Nahenguva thu kana seiho gel doh jinguvin ajeh chu keima kache mang ding ahin, ahin naheng uva kahung kit ding ahi; chule keima nei ngailut mongule kei sanga laljo Pa koma kache dinghi nanghon nei kipa pi joh dingu ahi.
29 És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.
Hiche ho hi nahenguva kasei peh masat'u ahi, Ajeh chu thil hohi ahungso phattengleh nanghon natahsan thei na dingu ahi.
30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
Nangho toh kihou limna ding phat kanei lhomtai, ajeh chu vannoi leiset chunga vaihompa ahung nai tai, aman kachung ah tha aneipoi.
31 De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
Amavang Pan keiya kona a ngaichat chu kabol ding ahi, chutile vannoi in Pa ngailutna hi ahin hetthei dingu ahi, hunguvin eiho che jengu hite.”
