János 12
1 Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
Khopi Kuwaang sa arok ngani, Jisu Bithani ni kata, erah hah ah heh ih tek nawa ngaaksaat siitta Lajaras hadaang angta.
2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
Neng loong ah ih Jisu raangtaan ih rangja phaksat songwaang rumta, erah di Martha ih roong sokboita; neng dung dowa Lajaras ah teebun reeni Jisu damdi roongtongta.
3 Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
Eno Meeri ih etumjaat nard banglak nawa hoon arah thuuthom thaangchaan thaang phontum ah piiwan haano Jisu lah ni lokwan taha, eno heh khoroon ih hut haatta. Phontum ah nokmong ni tummangmang ih tumwangta.
4 Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
Eno heliphante dung dowa wasiit, Judas Iskirot-Jisu mokwaante ah ih liita.
5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
[Erah than thaangchaan phontum ah ngunkholok chaajom doh sang ano changthih loong asuh ngun ah mamah lapheekoh eha?]
6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
Heh erah jengta ah changthih minchan ih tajengta, heh ehuh ang ah angno jengta. Ngunkhaak ah heh ih huita, eno erah dowa heh ih kamaakta.
7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
Eno Jisu ih liita, [Meeri ah nak paklak an heh luulu thiinhaat an! Phontum ah nga mangbeng raang ih toomthiin ah.
8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
Changthih abah saarookwet ih sen damdoh ang ha, enoothong ngah ah saarookwet sen damdoh tatongrang.]
9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
Mih hantek ih Jisu Bithani ni ngeh japchaat rumta, erah thoidi Jisu jamboi luulu la angthang ih, Jisu ih tek nawa ngaakthingta Lajaras nep tup suh wang rumta.
10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
Romwah phokhoh loong ah ih Lajaras nep tek haat suh chung rumta,
11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
Lajaras ngaaksaat thoidi Jehudi loong ah ih ngoong awang jeng laboichaat thang ih Jisu reeni wangleh heh ah hanpi rumta.
12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
Erah saalih adi Khopi Kuwaang ni wangte miloong ah ih Jisu Jerusalem ni wang ah japchaat rumta.
13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
Erah thoidi miloong ah paam bangmong ah pi rum ano chomui karumta, eno riirumta, [Rangte rangphoong an! O Teesu mendi ra hala heh suh Rangte ih romse tamkoh ah! Rangte ih Ijirel Luuwang suh romseetam koh ah!]
14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
Rangteele ni raangha likhiik, Jisu ih moktoh ah japtup ano heh sakkhoh ni duutong ano kata,
15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
[Jaion samnuthung dowa mina loong ah nakcho an! Sen Luuwang arah ra hala, moktoh khoni ra hala.]
16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
Erah tokdi heliphante loong ah ih tiim suh liiha ngeh ih tajat rumta; enoothong Jisu ah dong rangka kano ba; samthun rumta rangteele ni liiha ah heh suh liiha eno neng loong ah heh raangtaan mokah rumla ngeh ah.
17 A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
Mang beng nawa Jisu ih Lajaras tekchoi dokpoon ano ngaakthing thukta tupte miloong ah ih noongrep ni tumbaat kaat rumta.
18 Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
Paatjaajih reeraang kano miloong ah chomui wang rumta.
19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
Pharisi loong ah nengneng laktung di roongwaan rumta, [sok thaak an, seng ih tiim uh tami eke! Arah mongrep dowa mina loong ah ih helih tola phan rumha!]
20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Kuwaang mong adi Jerusalem ni rangsoom wangrum ta dung adi Grik nok hah mararah eje angta.
21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
Neng loong ah Philip jiinni wang rumta (heh Galili nawa Bethsaida nok hah angta), neng loong ah ih heh suh li rumta, [Chuupha, seng Jisu tup suh liihi.]
22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
Philip ih Andriu suh baatwan ano nengnyi wanyiinyi Jisu suh baatwan nyuuta.
23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
Eno Jisu ih nengnyi suh ngaakbaat nyuuta, [Mina Sah rangka saapoot ah amadi thok ehala.
24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
Ngah ih amiisak baat rumhala; raanteh ah hah nah wen ano latek thukka bah raanteh esiit laklak ang ah. Raanteh ah tek ih taano ba, hantektek ih dong tiik ah.
25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (aiōnios g166)
O mina ih heh teewah roidong asuh mongmah ah erah mina ah ih mat haat ih ah; arah mongrep adoh o mina ih heh roidong ah lathunka mina rah ih mabah uh lathoonka roidong ah ban thiinha. (aiōnios g166)
26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
O mina ih nga mootkaat suh enook e ah, heh nga lih jaatjaat phanjih, eno ba nga laksuh ah ngah maadoh angang heh uh erah doh roong angha. Eno nga mootkaat ah o kah ah erah seng Wah ih soomtu ih ah.
27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
[Amadi ngah mong rapne saamlang—eno ngah ih tiimjih li ang? Ngah ih emah tamli ang, ‘Ewah, nga chamchoh saapoot ah nakthok thukwe ho? Enoothong ngah erah raangtaan ih ra tahang—chamnaang saapoot ah chosuh ah.
28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
Ewah, an men rangkajih ju toom ang ah!] Eno rang ni jeng arah chaatta, [Ngah ih heh rangka ah thoksiit halang, eno bolam uh emamah ih boot rangka thuk ang.]
29 A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
Erah di khoonchap rumta miloong ah ih japchaat ih rumta, eno mararah ih liita ranghuula, mararah ih liita, [Rangsah heh damdi roongwaan la!]
30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
Enoothong Jisu ih baat rumta, [Erah jengla ah nga raang ih tah angka, erah sen loong raang ih jengla.
31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
Amadi, arah mongrep dande saapoot ah thok ehala, arah mongrep pante loong ah datsiit ih ah.
32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
Eno, arah hah dowa ngah toonjoh hangdoh loongtang nga reenah thoksiit rumhang.] (
33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
Jisu erah jengta ah heh mamah ih ti ah erah tiit ah baatta.)
34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? (aiōn g165)
Miloong ah ih liita, [Seng Hootthe ih liiha Kristo ah saarootwet raang ih ething tong ah. Eno, sen ih, Mina Sah ah toonjoot jaatjaat ih ah ngeh ih mamah ih miili han?] Mina Sah rah o ah?” (aiōn g165)
35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Jisu ih ngaakbaat rumta, [Weephaak ah sen loong damdoh chomroe ba boot waktong ha. Erah raangtaan ih, weephaakla tok adoh sen khoom roh ih an laamang nah phokhoom an; tiimnge liidi laamang ni khoomte ih tajatka heh maani kala ngeh ah.
36 Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Erah raangtaan ih, weephaak ah hanpi ih an, weephaak mina toom ang an.] Erah baat rumta lidi, Jisu ah neng loong reenawa doksoon kah ano hutong kata.
37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
Miloong ah pandi Jisu ih paatjaajih loong ah taat noisok rum abah uh, tahanpi rumta,
38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
erah raangtaan ih Isaia khowah jengta ah amiisak ih toom ang raaha ngeh ah: [Teesu, seng ih baat hi tiitkhaap ah o ih hanpi ah? Teesu ih, hechaan hephaan ah o suh noisok ha?]
39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
Eno, neng loong ih tami hanpi rumta, Isaia khowah ih uh erah ah baatta,
40 Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
[Rangte ih neng mik dookthuk ah, nengthung nengtak tajang thukka ang ah, tiimnge liidi neng mik ih naktoom tup ah, neng thung ih na toom jat ah ngeh ah, eno nga reenah uh deesiit esuh naktoom wang rumha, Rangte ih liita.]
41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
Erah Isaia jengta, Jisu rangka ah tup ano heh tiit ah baatta.
42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
Erabah uh, Jehudi ngoong awang loong ih Jisu ah hanpi erumta, enoothong Pharisi loong ih Jehudi rangsoomnok nawa dokphan raacho ih wuusa ni tanaan waan rumta.
43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
Eno neng loong ah ih Rangte ih gu nang ih mina ih gu ah jam rumta.
44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
Jisu ih erongwah ih riibaat rumta, [O mina ih ngah hanpi rum halang, erah loong ah ih nga luulu tahanpi rumrang enoothong nga daapkaatte rah uh hanpi ih rumha.
45 És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
O mina ih ngah tup ih halang, ngah daapkaatte ah uh etup eha.
46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
Ngah arah mongrep adi weephaak likhiik ih ra tahang, nga hanpiite loong ah laamang mong nah naktoom tong rum ah ngeh ah.
47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
O mina ih nga tiitkhaap ah chaat ano lakapka bah, ngah ih heh tadande kang. Ngah mongrep dande tara rang, puipang esuh ra tahang.
48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Enoothong o mina ih nga jeng lakapka nyia nga tiit ah edaan ih ah, heh dande wahoh wasiit je ah. Ngah jenglang jengkhaap ah ih rangthoon doh heh dande ah!
49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
Arah amiisak tiit baat hang, tiimnge liidi nga chaan nawa ih tajeng kang, ngah daapkaatte seng Wah ih emah ih jeng theng ngeh ih baat halang ah ba jenglang.
50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem. (aiōnios g166)
Ngah ih jat ehang heh jengdang ah ih lathoon roidong koh ah. Erah raangtaan ih ngah ih tiim liihang, erah seng Wah ih baat halang jeng ah baat hang.] (aiōnios g166)
