János 12
1 Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
Jesus, therefore, six days before the passover, came unto Bethany, where Lazarus was, whom Jesus had raised from among the dead.
2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
So they made for him a supper, there; and, Martha, was ministering, but, Lazarus, was one of them who were reclining with him.
3 Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
Mary, therefore, taking a pound of pure nard perfume, very precious, anointed the feet of Jesus, and wiped, with her hair, his feet; and, the house, was filled with the fragrance of the perfume.
4 Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
[But] Judas Iscariot, one of his disciples, he that was about to deliver him up, saith—
5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
Why was, this perfume, not sold for three hundred denaries, and given unto the destitute?
6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
Howbeit he said this, not that, for the destitute, he cared, but because, a thief, he was, and holding, the bag, used to carry away, what was cast therein.
7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
Jesus, therefore, said—Let her alone, that, for the day of my burial, she may observe it;
8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
For, the destitute, always, have ye with you, whereas, me, not always, have ye.
9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
The great multitude of the Jews, therefore, got to know that he was, there, and came, not on account of Jesus only, but that, Lazarus also, they might see, whom he had raised from among the dead.
10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
But the High-priests took counsel, that Lazarus also, they might put to death;
11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
because, many of the Jews, by reason of him, were withdrawing, and believing on Jesus.
12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
On the morrow, the great multitude that had come unto the feast, hearing that Jesus was coming into Jerusalem,
13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
took the branches of the palm trees, and went out to meet him, and began crying aloud—Hosanna! Blessed is he that is coming in the name of the Lord, —even the King of Israel!
14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
And Jesus, finding a young ass, took his seat thereon, just as it is written—
15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
Do not fear, O daughter of Zion! Lo! thy king, cometh, sitting upon the colt of an ass.
16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
These things, his disciples noticed not, at the first; but, when Jesus was glorified, then, remembered they that, these things, had, for him, been written, —and that, these things, they had done unto him.
17 A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
The multitude, therefore, that was with him when he called, Lazarus, out of the tomb, and raised him from among the dead, was bearing witness.
18 Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
On this account, the multitude met him also, because they heard that he had done, this sign.
19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
the Pharisees, therefore, said among themselves—Ye observe that ye are profiting nothing: See! the world, after him, hath gone away.
20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Now there were certain Greeks, from among them who were coming up that they might worship in the feast.
21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
These, therefore, came unto Philip, him who was from Bethsaida of Galilee, —and were requesting him, saying—Sir! We desire to see, Jesus.
22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
Philip cometh, and telleth Andrew: Andrew and Philip come, and tell Jesus.
23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
But, Jesus, answereth them, saying—The hour hath come, that the Son of Man should be glorified!
24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
Verily! Verily, I say unto you: Except, the kernel of wheat, shall fall into the ground, and die, it, alone, abideth; but, if it die, much fruit, it beareth.
25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (aiōnios g166)
He that loveth his life, loseth it; but, he that hateth his life, in this world, unto life age-abiding, shall guard it. (aiōnios g166)
26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
If, with me, anyone be ministering, with me, let him be following; and, where, I, am, there, my minister also, shall be. If anyone, with me, be ministering, the Father, will honour him.
27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
Now, is my soul troubled, —and what can I say? Father! save me from this hour? But, on this account, came I unto this hour. Father, glorify thy name!
28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
There came, therefore, a voice out of heaven—I both have glorified it, and will glorify it again.
29 A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
[So], the multitude that was standing by, and heard it, were saying—It hath, thundered. Others, were saying—A messenger, unto him, hath spoken.
30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
Jesus answered, and said—Not for my sake, hath this voice come, but, for your sake.
31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
Now, is there, a judging, of this world, —Now, the ruler of this world, shall be cast out;
32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
And, I, if I be lifted up out of the earth, will draw, all, unto myself.
33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
But, this, he was saying, signifying, by what manner of death, he was about to die.
34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? (aiōn g165)
The multitude, therefore, answered him—We, have heard, out of the law, that, the Christ, abideth evermore; How then dost, thou, say, —It behoveth the Son of Man to be lifted up? Who is this Son of Man? (aiōn g165)
35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Jesus, therefore, said unto them—Yet a little while, the light, is, among you: Walk, while ye have, the light, lest, darkness, on you should lay hold; and, he that walketh in darkness, knoweth not whither he drifteth.
36 Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
While, the light, ye have, believe on the light, that, sons of light, ye may become. These things, spake Jesus, —and, departing, was hid from them.
37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
And, although such signs, as these, he had done before them, they were not believing on him: —
38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
that, the word of Isaiah the prophet, might be fulfilled, which said—Lord! who believed, what we have heard? And, the arm of the Lord, to whom, was it revealed?
39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
On this account, they could not believe, because, again, said Isaiah—
40 Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
He hath blinded their eyes, and hardened their heart; lest they should see with their eyes, and should understand with their heart, and should turn, —and I should heal them.
41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
These things, said Isaiah, because he saw his glory, and spake concerning him.
42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
Nevertheless, however, even from among the rulers, many believed on him; but, because of the Pharisees, they were not confessing him, lest, excommunicants from the synagogue, they should be made;
43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
for they loved the glory of men, more than the glory of God.
44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
And, Jesus, cried aloud, and said—He that believeth on me, believeth not on me, but on him that sent me;
45 És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
And, he that vieweth me, vieweth him that sent me.
46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
I, a light, into the world have come, that, no one who believeth on me, in darkness, should abide.
47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
And, if anyone shall hearken unto my sayings, and not guard them, I, am not judging him; for I came not that I might judge the world, but that I might save the world.
48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
He that setteth me aside, and receiveth not my sayings, hath that which is to judge him: The word that I spake, that, will judge him, in the last day.
49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
Because, I, out of myself, spake not, but, the Father who sent me, hath, himself, given me commandment, what I should say, and what I should speak.
