János 11
1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
Kꞌo jun achi yawabꞌ ubꞌiꞌ Lázaro aj pa ri tinimit Betania chilaꞌ jawjeꞌ ri keꞌl wi ri e ranabꞌ María rachiꞌl ri Marta.
2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
Ri María are waꞌ ri xqꞌijow kꞌokꞌ kunabꞌal chirij ri Ajawxel, xuqujeꞌ xusuꞌ ri raqan rukꞌ ri uwiꞌ.
3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
We kebꞌ alaxik riꞌ xetaqan chubꞌixik che ri Jesús: Ajawxel, ri sibꞌalaj loqꞌ ech chꞌabꞌeꞌn la yawabꞌ.
4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
Are xuta ri Jesús we riꞌ, xubꞌij: We yabꞌilal riꞌ man kakꞌis taj pa kamik xane qꞌijilaꞌbꞌal rech ri Dios, rech jeriꞌ kaqꞌijilaꞌtaj na ri Ukꞌojol ri Dios.
5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
Ri Jesús sibꞌalaj uꞌloqꞌ ri Marta rachiꞌl ri María, xuqujeꞌ ri Lázaro.
6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
Pune xuto chi yawabꞌ ri Lázaro, xkanaj chi na kan kebꞌ qꞌij jawjeꞌ ri kꞌo wi.
7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
Kꞌa te riꞌ xubꞌij chike ri utijoxelabꞌ: Chujtzalij pa Judea.
8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
Ri tijoxelabꞌ xkibꞌij: Ajtij, chi jun janipa qꞌij kanoq ri winaq aꞌj Israel raj xkibꞌan laꞌ che abꞌaj ¿kaj kꞌu la katzalij chi la je laꞌ?
9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
Ri Jesús xubꞌij chike: ¿La man kꞌu kabꞌlajuj hora kꞌo pa jun qꞌij? Ri winaq ri kabꞌin paqꞌij man kutopij taj uwiꞌ raqan rumal cher katunax rumal ri qꞌij rech ri uwachulew.
10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
Ri winaq kꞌut ri chaqꞌabꞌ kabꞌinik kutopij uwiꞌ raqan rumal cher man katunax taj rumal ri tunal ri katunanik.
11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
Kꞌa te riꞌ xutzꞌaqatisaj ubꞌixik: Ri qech chꞌabꞌeꞌn Lázaro xa tajin kawarik, kineꞌ chanim chukꞌasuxik.
12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
Ri tijoxelabꞌ xkibꞌij: Ajawxel, we xaq tajin kawarik, kawaꞌjil na riꞌ.
13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
Ri Jesús are xutzijoj rij ri ukamikal ri Lázaro, ri tijoxelabꞌ kꞌut pa kikꞌuꞌx chi are xutzijoj rij ri waram.
14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
Ri Jesús kꞌyaqal xubꞌan chubꞌij chike: Xkam ri Lázaro.
15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
Kinkiꞌkotik man in kꞌo ta chilaꞌ rech jeriꞌ kixkojon chwe. Joꞌmpeꞌ, jeꞌ qilaꞌ.
16 Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
Ri Tomás ri kabꞌix Yoꞌx che xubꞌij: Joꞌ, xuqujeꞌ uj rech kujeꞌkam rukꞌ.
17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
Are xopan ri Jesús, xuto chi ri Lázaro kajibꞌ qꞌij chik kꞌo pa ri muqbꞌal.
18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
Ri tinimit Betania oxibꞌ kilómetro unajal che ri Jerusalén.
19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
E kꞌi winaq kꞌut oꞌpaninaq chi kichꞌabꞌexik ri Marta rachiꞌl ri María, cho ri kachoch rumal ri ukamikal ri kixibꞌal.
20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
Are xretaꞌmaj ri Marta chi opanem tajin kubꞌan ri Jesús, xeꞌ chukꞌulaxik; are kꞌu ri María xkanaj kan cho ri ja.
21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Xubꞌij ri Marta che ri Jesús: We ta kꞌo la waral, ma ta xkam riꞌ ri nuxibꞌal.
22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
Pune jeriꞌ wetaꞌm in chi ri Dios kuya na xapakux ri kuta jun che.
23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
Xubꞌij ri Jesús che: Ri axibꞌal kakꞌastaj na.
24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
Ri Marta xubꞌij: Jeꞌ wetaꞌm chi kakꞌastaj na pa ri kꞌisbꞌal qꞌij.
25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
Ri Jesús kꞌut xubꞌij che: In in kꞌastajibꞌal wach xuqujeꞌ in kꞌaslemal. Ri kakojon chwe pune kakamik, kakꞌasiꞌ na.
Xuqujeꞌ xapachin ri kꞌaslik xuqujeꞌ kakojon chwe, man kakam ta wi. ¿La kakoj we kinbꞌij chawe? (aiōn g165)
27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
Ri Marta xubꞌij: Jeꞌ, Ajawxel, kinkojo chi lal lal Cristo, uKꞌojol ri Dios, ri petinaq choch ri uwachulew.
28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
Are xbꞌiꞌtaj we riꞌ rumal ri Marta, xtzalij cho rachoch, xuꞌsikꞌij loq ri rachalal María, xubꞌij che: Xaq pa awal, ri Ajtij kꞌo waral, katusikꞌij.
29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
Xuta ri María chi jeriꞌ, xwaꞌjil bꞌik aninaq xeꞌ rukꞌ ri Jesús.
30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
Majaꞌ kok bꞌik ri Jesús pa ri tinimit xane kꞌo na kan pa ri leꞌaj jawjeꞌ xtzijon wi rukꞌ ri Marta.
31 A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
Ri winaq aꞌj Israel ri e kꞌo rukꞌ ri María chukubꞌisaxik ukꞌuꞌx, are xkilo chi aninaq xwaꞌjil bꞌik, xkitereneꞌj bꞌik, pa kikꞌuꞌx chi xa keꞌ pa ri muqbꞌal rech koꞌqꞌoq.
32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
Are xopan ri María jawjeꞌ ri kꞌo wi ri Jesús, xrilo, kꞌa te riꞌ xukulik xqaj choch xubꞌij che: Wajaw we ta lal kꞌo la waral, ma ta xkam riꞌ ri nuxibꞌal.
33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
Ri Jesús are xrilo chi xoqꞌ ri María rachiꞌl ri winaq aꞌj Israel ri xebꞌe rukꞌ, sibꞌalaj xkꞌaxir ranimaꞌ ri Jesús.
34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
Xuta chike: ¿Jawjeꞌ ximuq wi? Ri winaq xkibꞌij che: Peta la, jul ila la.
35 Könnyekre fakadt Jézus.
Xoqꞌ ri Jesús.
36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
Ri winaq aꞌj Israel xkibꞌij: Chiwilampeꞌ, sibꞌalaj uloqꞌ ri Lázaro.
37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
E kꞌo chi jujun xkibꞌij: Are waꞌ we achi riꞌ ri xjaqow ubꞌoqꞌoch ri moy achi, ¿la man kꞌu xkwinik xuqꞌatej ri Lázaro rech man xkam taj?
38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
Xkꞌaxir chi junmul ri ranimaꞌ ri Jesús xqebꞌ chuxukut ri muqbꞌal. Ri muqbꞌal jun jul ri tzꞌapital uchiꞌ rukꞌ jun abꞌaj.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Ri Jesús xubꞌij chike ri winaq: Chiwesaj le abꞌaj. Ri Marta ranabꞌ ri kaminaq xubꞌij: Ajawxel, kꞌo chi ruxlabꞌ laꞌ, rumal cher kajibꞌ qꞌij chik kꞌo chilaꞌ.
40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
Xubꞌij ri Jesús che: ¿La man kꞌu xinbꞌij chawe chi we katkojonik kawil na ri ujuluwem ri Dios?
41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
Xaq jeriꞌ xkesaj ri abꞌaj. Ri Jesús xuwaꞌjilisaj ri ukaꞌyebꞌal, xubꞌij: Tat, kintyoxin che la rumal cher in tatabꞌem wi la.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
Wetaꞌm wi chi kintatabꞌej la ronojel mul, xinbꞌij kꞌu we riꞌ kumal ke we winaq ri e kꞌo waral, rech jeriꞌ kakikojo chi lal xintaqow la loq.
43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
Are xbꞌiꞌtaj we tzij riꞌ rumal, xuraq uchiꞌ rukꞌ ronojel uchuqꞌabꞌ, xubꞌij: ¡Lázaro chatel loq!
44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
Ri kaminaq xel loq, bꞌatzꞌtal ri uqꞌabꞌ xuqujeꞌ ri raqan, xwi kaqꞌalajin loq ri upalaj pistal pa jun atzꞌyaq, kꞌa te riꞌ xubꞌij ri Jesús chike: Chikira le atzꞌyaq chirij, chiya bꞌe che keꞌek.
45 Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
E kꞌi chike ri winaq ri e bꞌenaq chukubꞌisaxik ukꞌuꞌx ri María, xekojon che ri Jesús are xkil ri xubꞌano.
46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
E kꞌo kꞌu jujun chike xeꞌkitzijoj chike ri fariseos ri xubꞌan ri Jesús.
47 Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
Are kꞌu ri e kꞌamal taq kibꞌe ri e chꞌawenelabꞌ cho ri Dios pa kiwiꞌ ri winaq xuqujeꞌ ri fariseos xeꞌkimulij ri e yaꞌl taq noꞌj, xkibꞌij: ¿Jas kaqabꞌano? We achi riꞌ tajin kubꞌan sibꞌalaj kiꞌ mayijabꞌal taq kꞌutbꞌal.
48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
We xaq kaqaya bꞌe che jewaꞌ kubꞌano, konojel laꞌ kekojon che, kepe kꞌu laꞌ le winaq aꞌj Roma kulkikꞌisa puꞌwiꞌ le Templo, xuqujeꞌ puꞌwiꞌ le qatinimit.
49 Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
Jun chike ri e kꞌamal taq bꞌe ubꞌiꞌ Caifás, kinimaꞌqil ri chꞌawenelabꞌ cho ri Dios, che ri junabꞌ riꞌ, xubꞌij chike: Qas maj iwetaꞌmabꞌal ix.
50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
¿La man kꞌu kichomaj chi are katanik we xa jun achi kakam kumal ke we tinimit, cho we kasach uwach ronojel le tinimit?
51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
Man xubꞌij ta kꞌu we riꞌ rumal je xraj areꞌ, xane xubꞌij rumal are kinimaꞌqil ri chꞌawenelabꞌ cho ri Dios che ri junabꞌ riꞌ, xuqꞌalajisaj kꞌut chi ri Jesús kakam na pa kiwiꞌ ri winaq aꞌj Israel.
52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
Man xwi ta kꞌu rumal rech ri tinimit riꞌ xane kumal ke konojel ri e ralkꞌwaꞌl ri Dios ri e tukininaq bꞌik rech jeriꞌ kakwinik kubꞌan jun chike.
53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
Xaq jeriꞌ tzi che ri qꞌij riꞌ xkijunamaj kikꞌuꞌx kakikamisaj ri Jesús.
54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
Rumal riꞌ ri Jesús man kawaꞌkatilobꞌ ta chik chikiwach ri winaq aꞌj Israel. Xane xeꞌ pa jun tinimit naqaj che ri leꞌaj ri e maj wi ja, pa ri tinimit ubꞌiꞌnam Efraín, chilaꞌ xkanaj wi kanoq e rachiꞌl ri utijoxelabꞌ.
55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
Xa jubꞌiqꞌ karaj kuriq ri kinimaqꞌij ri winaq aꞌj Israel ubꞌiꞌnam Pascua, jeriꞌ e kꞌi kelik bꞌik cho taq ri saq, xepaqiꞌ pa Jerusalén chuchꞌajchꞌobꞌexik kibꞌ utz majaꞌ kuriq ri Pascua.
56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
Tajin kꞌu kakitzukuj ri Jesús, are e kꞌo pa ri Templo, kakibꞌila chibꞌil taq kibꞌ: ¿Jas kibꞌij ix? ¿Teꞌq man kape ta riꞌ pa we nimaqꞌij riꞌ?
57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
Are kꞌu ri e kinimaꞌqil ri e chꞌawenelabꞌ cho ri Dios e kachiꞌl ri fariseos xetaqanik rech we kꞌo ketaꞌmanik jawjeꞌ kꞌo wi ri Jesús, kabꞌan tzujunem rech jeriꞌ kachapik.
