János 11
1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
Now there was a certain man sick, named Lazarus, of Bethania, of the town of Mary and Martha her sister.
2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
(And Mary was she that anointed the Lord with ointment, and wiped his feet with her hair: whose brother Lazarus was sick.)
3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
His sisters therefore sent to him, saying: Lord, behold, he whom thou lovest is sick.
4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
And Jesus hearing it, said to them: This sickness is not unto death, but for the glory of God: that the Son of God may be glorified by it.
5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
Now Jesus loved Martha, and her sister Mary, and Lazarus.
6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
When he had heard therefore that he was sick, he still remained in the same place two days.
7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
Then after that, he said to his disciples: Let us go into Judea again.
8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
The disciples say to him: Rabbi, the Jews but now sought to stone thee: and goest thou thither again?
9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
Jesus answered: Are there not twelve hours of the day? If a man walk in the day, he stumbleth not, because he seeth the light of this world:
10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
But if he walk in the night, he stumbleth, because the light is not in him.
11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
These things he said; and after that he said to them: Lazarus our friend sleepeth; but I go that I may awake him out of sleep.
12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
His disciples therefore said: Lord, if he sleep, he shall do well.
13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
But Jesus spoke of his death; and they thought that he spoke of the repose of sleep.
14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
Then therefore Jesus said to them plainly: Lazarus is dead.
15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
And I am glad, for your sakes, that I was not there, that you may believe: but let us go to him.
16 Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
Thomas therefore, who is called Didymus, said to his fellow disciples: Let us also go, that we may die with him.
17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
Jesus therefore came, and found that he had been four days already in the grave.
18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
(Now Bethania was near Jerusalem, about fifteen furlongs off.)
19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
And many of the Jews were come to Martha and Mary, to comfort them concerning their brother.
20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
Martha therefore, as soon as she heard that Jesus had come, went to meet him: but Mary sat at home.
21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Martha therefore said to Jesus: Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.
22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
But now also I know that whatsoever thou wilt ask of God, God will give it thee.
23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
Jesus saith to her: Thy brother shall rise again.
24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
Martha saith to him: I know that he shall rise again, in the resurrection at the last day.
25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
Jesus said to her: I am the resurrection and the life: he that believeth in me, although he be dead, shall live:
And every one that liveth, and believeth in me, shall not die for ever. Believest thou this? (aiōn g165)
27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
She saith to him: Yea, Lord, I have believed that thou art Christ the Son of the living God, who art come into this world.
28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
And when she had said these things, she went, and called her sister Mary secretly, saying: The master is come, and calleth for thee.
29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
She, as soon as she heard this, riseth quickly, and cometh to him.
30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
For Jesus was not yet come into the town: but he was still in that place where Martha had met him.
31 A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
The Jews therefore, who were with her in the house, and comforted her, when they saw Mary that she rose up speedily and went out, followed her, saying: She goeth to the grave to weep there.
32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
When Mary therefore was come where Jesus was, seeing him, she fell down at his feet, and saith to him: Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.
33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
Jesus, therefore, when he saw her weeping, and the Jews that were come with her, weeping, groaned in the spirit, and troubled himself,
34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
And said: Where have you laid him? They say to him: Lord, come and see.
35 Könnyekre fakadt Jézus.
And Jesus wept.
36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
The Jews therefore said: Behold how he loved him.
37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
But some of them said: Could not he that opened the eyes of the man born blind, have caused that this man should not die?
38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
Jesus therefore again groaning in himself, cometh to the sepulchre. Now it was a cave; and a stone was laid over it.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Jesus saith: Take away the stone. Martha, the sister of him that was dead, saith to him: Lord, by this time he stinketh, for he is now of four days.
40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
Jesus saith to her: Did not I say to thee, that if thou believe, thou shalt see the glory of God?
41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
They took therefore the stone away. And Jesus lifting up his eyes said: Father, I give thee thanks that thou hast heard me.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
And I knew that thou hearest me always; but because of the people who stand about have I said it, that they may believe that thou hast sent me.
43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
When he had said these things, he cried with a loud voice: Lazarus, come forth.
44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
And presently he that had been dead came forth, bound feet and hands with winding bands; and his face was bound about with a napkin. Jesus said to them: Loose him, and let him go.
45 Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
Many therefore of the Jews, who were come to Mary and Martha, and had seen the things that Jesus did, believed in him.
46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
But some of them went to the Pharisees, and told them the things that Jesus had done.
47 Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
The chief priests therefore, and the Pharisees, gathered a council, and said: What do we, for this man doth many miracles?
48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
If we let him alone so, all will believe in him; and the Romans will come, and take away our place and nation.
49 Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
But one of them, named Caiphas, being the high priest that year, said to them: You know nothing.
50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
Neither do you consider that it is expedient for you that one man should die for the people, and that the whole nation perish not.
51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
And this he spoke not of himself: but being the high priest of that year, he prophesied that Jesus should die for the nation.
52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
And not only for the nation, but to gather together in one the children of God, that were dispersed.
53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
From that day therefore they devised to put him to death.
54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
Wherefore Jesus walked no more openly among the Jews; but he went into a country near the desert, unto a city that is called Ephrem, and there he abode with his disciples.
55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
And the pasch of the Jews was at hand; and many from the country went up to Jerusalem, before the pasch to purify themselves.
56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
They sought therefore for Jesus; and they discoursed one with another, standing in the temple: What think you that he is not come to the festival day?
57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
And the chief priests and Pharisees had given a commandment, that if any man knew where he was, he should tell, that they might apprehend him.
