< János 11 >

1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
Now a certain man was sick, Lazarus, of Bethany, the village of Mary and Martha her sister.
2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
It was the Mary that anointed the Lord with ointment, and wiped his feet with her hair, whose brother Lazarus was sick.
3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
Therefore his sisters sent to him, saying: Lord, behold, he whom thou lovest is sick.
4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
But when Jesus heard it, he said: This sickness is not to death, but for the glory of God, that by it the Son of God may be glorified.
5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
Now, Jesus loved Martha, and her sister, and Lazarus.
6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
When, therefore, he heard that he was sick, he still remained two days in the place where he was.
7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
Then after this, he said to his disciples: Let us go into Judea again.
8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
His disciples said to him: Rabbi, the Jews just now sought to stone thee, and art thou going thither again?
9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
Jesus answered: Are there not twelve hours in the day? If any one walks during the day, he does not stumble, for he sees the light of this world.
10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
But if any one walks in the night, he stumbles, because there is no light in him.
11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
Thus spoke he; and after this he said to them: Our friend Lazarus sleeps; but I go that I may awake him out of sleep.
12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
Then his disciples said: Lord, if he sleeps, he will be saved.
13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
Jesus spoke of his death; but they thought that he spoke of taking rest in sleep.
14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
Therefore, Jesus then said to them plainly: Lazarus is dead.
15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
And I rejoice, on your account, that I was not there, in order that you may believe. But let us go to him.
16 Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
Then Thomas, who is called Didymus, said to his fellow-disciples: Let us also go, that we may die with him.
17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
Then when Jesus came, he found that he had already been four days in the tomb.
18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
Now Bethany was near Jerusalem, about fifteen furlongs off.
19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
And many of the Jews had come to Martha and Mary, to comfort them concerning their brother.
20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
Then Martha, when she heard that Jesus was coming, went out to meet him; but Mary sat still in the house.
21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Then Martha said to Jesus: Lord, if thou hadst been here my brother would not have died.
22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
But even now, I know that whatever thou wilt ask of God, God will give thee.
23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
Jesus said to her: Your brother shall rise again.
24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
Martha said to him: I know that he will rise, in the resurrection at the last day.
25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
Jesus said to her: I am the resurrection, and the life; he that believes on me, though he were dead, yet shall he live;
26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (aiōn g165)
and he that lives and believes on me, shall never die. Do you believe this? (aiōn g165)
27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
She said to him: Yes, Lord; I believe that thou art the Christ, the Son of God, who was to come into the world.
28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
And when she had said this, she went away, and called Mary, her sister, secretly, saying: The Teacher has come, and calls for you.
29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
When she heard it, she rose quickly and came to him.
30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
Now Jesus had not yet come into the village, but was in the place where Martha met him.
31 A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
Then the Jews that were with her in the house, and were comforting her, seeing Mary rise and go out quickly, followed her, saying: She is going to the tomb to weep there.
32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
Then, when Mary came where Jesus was, and saw him, she fell at his feet, saying to him: Lord, if thou hadst been here, my brother would not have died.
33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
Then, when Jesus saw her weeping, and the Jews that came with her weeping also, he was greatly moved in spirit, and troubled;
34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
and he said: Where have you laid him? They said to him: Lord, come and see.
35 Könnyekre fakadt Jézus.
Jesus wept.
36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
Then said the Jews: See how he loved him!
37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
And some of them said: Could not he, who opened the eyes of the blind man, have caused that even this man should not have died?
38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
Then Jesus, again greatly moved within himself, came to the tomb. It was a cave, and a stone was laid against it.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Jesus said: Take away the stone. Martha, the sister of him that was dead, said to him: Lord, the body is offensive; for he has been dead four days.
40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
Jesus said to her: Did I not tell you, that, if you would believe, you should see the glory of God?
41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
Then they took away the stone. And Jesus lifted up his eyes and said: Father, I thank thee, that thou hast heard me.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
I know, in deed, that thou dost always hear me. But for the sake of the multitude who stand around me, I have said it, that they may believe that thou hast sent me.
43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
And when he had said these things, he cried with a loud voice, Lazarus, come forth.
44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
And he that had been dead came forth, bound hand and foot with grave-clothes; and his face was bound around with a handkerchief. Jesus said to them: Loose him, and let him go.
45 Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
Then many of the Jews that had come to Mary, and who saw what he had done, believed on him.
46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
But some of them went away to the Pharisees, and told them what Jesus had done.
47 Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
Then the chief priests and the Pharisees called together the Sanhedrin, and said: What are we doing? For this man does many signs.
48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
If we thus let him alone, all will believe on him, and the Romans will come and take away our place and our nation.
49 Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
But one of them, Caiaphas, who was chief priest that year, said to them: You know nothing,
50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
nor do you consider that it is profitable for us, that one man should die for the people, and not that the whole nation should perish.
51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
But this he did not speak of himself; but being chief priest that year, he prophesied that Jesus was about to die for the nation;
52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
and not for the nation only, but that he should gather into one the children of God that were scattered abroad.
53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
From that day, therefore, they consulted together to put him to death.
54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
Therefore, Jesus no longer walked openly among the Jews, but withdrew thence to the region near the wilderness, to a city called Ephraim, and there he remained with his disciples.
55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
And the passover of the Jews was near; and many went up from the country to Jerusalem, before the passover, to purify themselves.
56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
Then they sought for Jesus, and said one to another, as they stood in the temple: What think you, that he will not come to the feast?
57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
Now the chief priests and the Pharisees had given orders, that, if any one knew where he was, he should inform them, that they might take him.

< János 11 >