János 10
1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
Jisua'n a tia, “Chongdik tak nangni ki ril: mi tukhom belrirukul kotbâia lût loia lam dang tienga kala lût chu inru le râtlâksong ani.
2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Mi tukhom kotbâi tieng renga lût chu belrihôlpu ani.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
Kotbâi ngâkpu han kotbâi a mo-ong pea; belringeiin a rôl an rieta, a belringei chu an riming chitin a koia, a ruoi ngei ngâi.
4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
A kaisuo ngei suole chu ama moton ânsa pe ngeia, male a rôl an riet sikin, belringeiin a nûk an jûi ngâi.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Midang chu tute jûi no ni ngei; a rôl an riet loi sikin, jûi nêkin tân pe pat an tih,” a tia.
6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
Jisua'n hi chongmintêk hi a misîr pe ngeia, hannirese imo a tina riet mak ngei.
7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Masikin Jisua'n a ti nôka, “Chongdiktak nangni ki ril: Keima hi belringei ranga kotbâi ki ni.
8 Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
Ko motona lei juong ngei murdi chu inru ngei le râtlâksong ngei an nia, belringei khomin an chong rangâi ngâi mak ngei.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Keima hih kotbâi ki ni. Tukhom keima taka lût chu sanminringin om an tih; asûnga lût an ta, jôk an ta, sûlring man sâng an tih.
10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
Inru chu muruk rang, that rang le sietminmang rang vaiin kêng an hong ngâi. Kei chu ringna nin dôna ranga ringna akipdira nin dôna ranga juong ki ni.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
“Keima hi belrihôlpu sa, a belringei ta ranga a ringna phal nuom ki ni.
12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
Inlo mi, belrihôlpu dikloi le belringei khom ata aniloi sikin, melang hong a mûn chu belringei a mâkraka male a tân pata; masikin melangin belringei a peta, chek a minchâinek ngâi.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Inlo mi han a tân pata asikchu ama hah inlo mi le belringei rangin lunghâng a dôn loi sikin.
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
Keima hi belrihôlpu sa ki ni. Pa'n mi riet anghan kei khom Pa ki rieta, ma-angdên han ke belringei chu ki rieta anni ngei khomin min riet ani. An ta ranga thi khom hih ku nuom ani.
15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Hi belrirukula la om loi belri dang khom ka la dôn sa. Mangei ha khom la hongtuong sa ka ta, anni ngei han ke he rangâi an ta, male belri pâlkhat la hongni an tih, belrihôlpu inkhat lehan.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
“Man nôk ranga ki ringna pêk rang ku nuom sikin, Pa'n mi lungkham ngâi ani.
18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
Tutên ki ringna hi mi lâk pe thei noni ngei. Keima rachamin kêng ke pêk rang ani. A pêk thei ki nia, male a lâk nôk thei khom ki ni. Mahi kêng tho rangin ka Pa'n chong mi pêk ani.”
19 Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
Hi chongngei sika hin mipuingei lâia insenna aom nôk zoi.
20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
Mi tamtakin, “Ramkhori sûr! Achâng kêng! Ithomo a chong nin rangâi pea?” an tia.
21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Aniatachu adangngeiin chu, “Ramkhori sûr chu ma anghin chong thei no nih! Kho angin mo ramkhorin mi mitcho amin vâr pe thei ranga?” an tia.
22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
Ma zora hah phalbi lâi ania, Biekin ranga Inpêklet khohoi Jerusalema an mang lâitak ani.
23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
Jisua chu Solomon bokropa han a vân lôi a hôn lôia,
24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
mingei ha a kôla an hôn tûpa, “Idôr sôt mo mulung okchân mi ni dar rang? Ânthârtakin mi ril roh: Messiah mo ni ni?” an tia.
25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Jisua'n a thuona, “Nangni ki ril zoi duo, aniatachu mi iem mak chei. Ka Pa rachamneinân a sin ko tho hin ku ruthûlin nangni a min riet ania;
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
hannirese iem no tunui, ke belringei nin ni loi sikin.
27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
Ke belringeiin chu ko rôl an riet ngâi; kei khomin ki riet ngei, male annin min jûi ngâi.
29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
Anni ngei ni pêkpu ka Pa hah neinunngei murdi nêkin ânlal uol ani, male tutên Pa donsûina renga mi sut thei no ni ngei.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
Pa le keima chu inkhat kin ni.”
31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
Hanchu mingeiin ama dêngna rang lung an rût nôka.
32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Jisua'n an kôm, “Pa'n sin ranga mi pêk sin sa tamtak nin mitmua ki sin zoia, akhotak sika ha mo lung leh ni dêng rang nin bôkna reng hi?” a tia.
33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Anni ngei han, “Sin sa sikin lung leh nang dêng rang nuom mak mea, aniatachu Pathien riming ni rilminsiet! sikin le miriem ni ni ngonga Pathien'n nên bê sikin ani,” tiin an thuona.
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Jisua'n a thuona, “Nin Balam lekhabua Pathien'n a tia, ‘pathienngei nin ni,’ tiin ânziek nimak mo.
35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
Ei riet anghan Pathien lekhabua ati kai chu tuonsôtin adik ngâi ania; male Pathien'n a chong a min tungna ngeia khom han pathienngei a ti ani.
36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Keima rang chu Pa'n mi thanga rammuola mi juongtîr ani. Nônte, kho angin mo Pathien Nâipasal ki ni ki ti sika hin Pathien ni rilminsiet mi nin ti hi?
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Ka Pa'n sin ranga mi nuom neinunngei ha ki sin ani nônchu mi iem no roi.
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Hannirese ki sin anîn chu keima mi nin iem no khomin, ki sinthongei luo hi iem roi bah, Pa keima kôm a om male keima Pa kôm ko om ti nin riet minthâr theina rangin,” a tia.
39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
Jisua sûr rang an pût nôkrêka, aniatachu an kut renga a jôkpai pe ngeia.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
Hanchu Jisua hah Jordan Tuidung râla motona John'n mi a baptisna ngâi mun tieng han a sea, male mahan a om zoi.
41 És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
Mi tamtak a kôm an honga. “John'n ite sininkhêlngei sin mak,” aniatachu, “Hipa chungroi a lei misîr murdi chu adik ani,” an tia.
42 És sokan hivének ott ő benne.
Male mahan mi tamtakin ama an iem zoi.
