János 10
1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
Nikhovavola, Nikhovavola umwe uyusikhwingela ukhugendela mdwango gwa khevaga ikhya n'gosi, ulwa khova igenda khunjela eyenge, umunu uywa indwasi nayoipokha.
2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Uyikhwingela mndwango idema ngosi.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
Khumwene uyikhondelela undwango ukhodendolela. In'gosi nchipolekha isawati ya mwene nukhunchelanga in'gosi ncha mwene khomatawa gavene nokhovakhamwa khonji.
4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Yakheva ikhomwa khonji avavile vamwene ivalongola, ne n'gosi yikhokonga, ulwakhova vayemanyile esavoti yamwene.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Savakhafuate ugeni vikhwanja ukhunge gala, ulwa khuva savanchimanyile isawoti ncha vageni.”
6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
U Yesu akhanchova ufyano ugwa khuvene, ulwakhova savalekweliwa amambo aga, agalen'konchova khuvene.
7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
U Yesu akhanchova navo khange, “Nikhovavola, nikhovavola, umwe, une nene ndyango gwa n'gosi. Voni avalongwile valyasi navavo vipokha, ulwa khova in'gosi sanchikha vapolekhenche.
8 Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Une nene ndyango. Yeyoni uyikhingela ukhugendela une, ikhwokholiwa; ikhwingila igati nukhukhuma vapo ikhepatela ukhulwa.
10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
Undyasi ikhincha ukhencha, ukhubuda, ukhwangamencha. Ninchile vapate uwomi vave nawo wingi.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Une neledemaji inonu. Ndemaji unonu ikhomwa wamwene khongosi.
12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
Umbombi uyasukhiwe, nayoywa sio idemaji, yuywa ingosi sio nchamwene, ikhonchiva na imbwa incha mwinyasi vondukhwincha ikhonchilekha nukhunyila in'gosi.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Ni mbwa incha mwinyasi nchikhwibata nukhusambasya inyila ulyakhova imbombi vakhwajiliwa sikhonchijali in'gosi.
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
Une neledimi inonu nevamanyile avango, navavo vavile vango vamanyile une.
15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
Udada amanyile, nayone nemanyile Udada, nayone nikhumya uwami wango khon'gosi.
16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Nelenancho in'gosi nyingi vava sio vakhevaga ekhe. Navo, yinogiwa ukhuvalete, navape vikhoyepolekha isawati yango ili pavepo ilikundi lemo nudemaji yumo.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Yu sababu eyo udala anganile: Nekhwomwe uwomi wango alafu newotole khange.
18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
Hakuna uyusitola ukhuma khulyone, une nikhomya yone. Nelenago amadalakha agakhumya, nelenago amadalakha agakhotola, khange. Nepokhile ululagelo ulu ukhukhuma khya Dada.”
19 Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
Ukhutengana khukhakhoma khuvayahudi khumamenyu aga.
20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
Avingi vakhanchova, “Ale nelipepo nekhenchaa. Khekhi mukhopolekhencha?”
21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Avange vakhanchova, “Aga sio mamenyu gamunu uyibatiwe na mapepo. Elipepo liwesya ukhudendola amikho gago sagilola?”
22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
Po yekhincha eselekhe yakhovekhiwa vanonu Eyerusalemu.
23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
Gokhale isekhe gwa mepu, u Yesu alenkugenda khutembile mbekumbi wa Selemani.
24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
Avayahudi vakhandongola nukhumbula, “Ipakha ndeli vukhatuvekha masyakha? Kama ulekhelesiti, tuvule pavo valafu.
25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
U Yesu akhavavola, “Mbona nevavolile samukhonyedekha. Imbombo nchonivomba kholitawa lya Dada vango, incho nchisukhudela kholyone.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
Ata leno samukhonyedekha ulyakhova umwe samule n'gosi nchango.
27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
In'gosi nchango nchipolekha esawoti yango; Nevamanyile, navope vikhifyata une.
29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
Udada vango, amile avo, imbakha khovani, khakunakhata yomo uyavile novowesyo ukhuvatola ukhuma mavakho ga Dada.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
Une nu Dada tuleyomo.”
31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
Vakhagega amawe ilivatove khange.
32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
U Yesu akhanda, “nevavanisye imbombo inonu ukhuma khya Dada. Khumbombo nchilekhu mvinogwa ukhunava namawe?”
33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Avayahudi vakhanda, “Satukhokhotova namawe khombombo yoyoni enonu, ulyakhuva khulugihyo, uveve yuve munu, wikhefyanya ule Nguluve.”
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
UYesu akhanda, “Sayandekhive mululagelo lyenyo, 'Nekhanchova, “Umwe mwe va Nguluve”?”
35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
Akhavelanga misetano, khuvala vavo elimenyu lya Nguluve livinchile (nuvosime sa vokhawesye ukhedenyiwa),
36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Mukhonchova yuywa akhangominche Udada nukhusukha ikelunga, 'Wibeda,' ulya khova akhonchovile, 'une nele mwana va Nguluve'?
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
“Nengave sanivomba embomba ncha Dada vango, musite ukhunyedekha.
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Ata leno, nenga nivamba, khata kama samukhunyedekha, munchimanye imbombo ili muvesye ukhulumanya ukhuta u Dada ale agati ndyone nayone nelengati mwa Dada.”
39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
Vakhegela ukhumwibata u Yesu, akhakhega ukhuma mavokho gavene.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
U Yesu akhuluta khange khumwambo ya Yordani esemu yeyo uyokhana alekhuonda tasi akhatama ukhwa.
41 És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
Avanu vingi vakhadega khya Yesu. Vakhendelela ukhunchova, “Uyohana vopo sakhavombe eishara yoyoni, amambo goni aga nchovile uyukhana khunu hu uyu gavolweli.”
42 És sokan hivének ott ő benne.
Avanu vingi akhamwedekha u Yesu apo.
