János 10
1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
Jisasi'a mago'ene amanage hu'ne, Nagra tamagerafa hu'na neramasmue, iza'o sipisipi keginamofo kafanteti agu'afi uofreno, ruganteti taka'uresimo'a, kumzafa vahe mani'neno, vahe'za avazu hugahie.
2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Hianagi iza'o kahantegati ufresimo'a sipisipi kva fatgo mani'ne.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
Kafante kva ne'mo agrira kafana anagintegeno, sipisipimo'za agri ageru nentahize. Ana afu kva ne'mo Agri'a sipisipimokizmi zamagi neheno, zamavareno vugota nehie.
4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Agrama sipisipi afu'zaga'ama zamavare atru huteno, vugoteno nevige'za, amage' avriri'za nevze. Na'ankure zamagra agerura antahi ani' nehu'za amage nevaze.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Onke'nesaza vahera, tamage hu'za zamagra amagera ovugahaze. Hagi atre'za fregahaze, na'ankure zamagra ontahi'nesaza agerutera kore hugahaze.
6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
Hagi Jisasi'a fronka kefinti zamasmineanagi, zamagra nankna kema Agrama zamasmiana, ana kemofo agafa'a antahi amara osu'naze.
7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Ana hazageno Jisasi'a mago'ene zamasmino, Tamagerfa hu'na tmagrikura nehue, Sipisipimokizmi kafana Nagra'ni'a mani'noe.
8 Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
Ko'ma egote'za e'naza vahe'mo'za, kumza vahekiza, vahe'za avazu hugahaze. Hianagi sipisipimo'za zamagerura ontahigahaze.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Nagra'ni'a kafana mani'noe, iza'o Nagri'teti efresimo'a knare huno mani'neno, efreno atiramino nehuno knare tra'zankura hakregahie.
10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
Hanki kumzafa vahe'ma ne-eana kumzafa seno, ahe nefrino, eri haviza hunakuke egahie. Nagrama e'noana zamagra zamasimu e'neri'za, ana asimu eri avitetfa hanazegu e'noe.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Nagra'ni'a knare sipisipi kva ne' mani'noe, Knare sipisipi kva vahe'mo'a Agra'a sipisipireku huno asimura atregahie.
12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
Zago erinakuma avrema antesigeno eri'zama erisia ne'mo'a, sipisipi kva omanino sipisipi nefa'a omani'neankino, kesigeno afi krama esigeno'a, sipisipia atreno fresigeno, afi' kramo (wulf) zamagene reno zamahe panani hugahie.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Na'ankure agrira zago erizante avrente'nazankino sipisipigura agesa ontahino, agra zamatreno fregahie.
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
Nagra'ni'a knare sipisipi kva mani'noe, Nagra sipisipi nagani'a ke'na antahi'na huge'za, zamagra Nagrira nage'za nantahi'za hu'naze.
15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
Anahukna huno Nenfa'a, Nagrira nageno antahino hige'na, Nagra Nenfana age'na antahi'na hu'noankina, Nagra nasimura sipisipimokizmire atregahue.
16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Ruga'a sipisipini'a ama kegina agu'afina omani'naze, Nagra anahu kna hu'na zamaresuge'za, nagerura nentahi'za, zamagra magoke afu kevu hu'za mani'nageno, magoke afu kva vahe manigahie.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Ama'na agafare Nenfa'a avesi'nenante, na'ankure Nagra nasimura atretena, hagi ete nasimura erigahue.
18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
Mago'mo'a nasimura Nagripintira eriotre'gahie, hianagi Nagra'ni'a navesite antregahue. Nagrira hanaveni'a me'neankina antete'na, Nagripi hanavea me'neankina ete nasimura erigahue. Ama'na kea Nenfa huhanavetino hunanteno huo hu'neankina hugahue.
19 Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
Hagi anagema hiazanku, Jiu vahe'mo'za zamagra'zmi mago'ene tarefi refko hu'naze.
20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
Rama'amo'za hu'za, Kefo hankro'mo agu'a fre'negeno negi neneanki, nahigetma naneke'a nentahi'ze?
21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Mago'amo'za anage hu'naze, kefo hankro'mo agu'afi fre'nea vahe nanekea omne'ne. Kefo hankromo'a avu asuhu vahera erihari hanigeno kegahifi, onkegahie?
22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
Anante mono noma renagi'za Anumzamofo ami'naza knagu antahimi'za ne'za nenazankna Jerusalemi kumate fore hu'ne.
23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
Zasi ko atu knafi, Ra mono kumapi Jisasi'a, Solomon agire asamare'naza no kinte'nafi vano hu'ne.
24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
Jiu kva vahe'mo'za Jisasina eme regagi'za, anage hu'za asmi'naze, Nama'a kna kagra tazeri antesanketa kvega antegahune? Kagra Kraisiga mani'nenunka huama hunka amne tasmio.
25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Hageno Jisasi'a kenona zamire anage huno zamasmi'ne, Nagra ko tamasmi'nogetma, tamagra tamentinti nosaze, mika eri'zama Nenfa agifima enerua eri'zamo, Nagrira nazeri ama nehie.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
Hianagi tamagra tamentintia nosaze, na'ankure Nagri sipisipia tamagra omani'naze.
27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
Nagri sipisipimo'za nagerura nentahize, hige'na Nagra zmagena antahina hu'noge'za, zamagra Nagrira namage neaze.
29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
Nenfa'ma ana vahe nami'nemo, maka zampina ra mani'neankino, mago'moe huno Nenfa azampintira ohanaregahie.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
Nenfa'ene, Nagranena magoke mani'no'e.
31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
Huno nehige'za Jiu kva vahe'mo'za ahe frinaku ru'ene havenkno eri'naze.
32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Hagi Jisasi'a amanage huno zamasmi'ne, Nenfantegati knare eri'zana hakare'a hurmeri'noanki, ama anampintira ina erizanteku hutma have knonura naheku nehaze?
33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Jiu kva vahe'mo'za ke nona'a anage hu'naze, knare eri'zama eri'nana zantera tagra have knonura onkahe'gosune, hianagi Anumzana huhaviza nehunka, kagra amne vahe'moka, Anumza mani'noema hanazanku kaheku nehune.
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Jisasi'a kenona'a zamasmi'ne, Tamagri kasegefina na'ane huno korapara krente'ne, Anumzamo'a huno, tamagra tamia anumza mani'naze hu'ne? (Sam-Zga 82:35)
35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
E'ina hu'negu korapara Anumzamo'a vahetaminkura huno, tamagra anumzantamine hu'neankino, (Anumzamofo avontafepi krente'naza kemo'a fuotgigahie).
36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Nenfa'a nazeri ruotge huteno, hunantege'na ama mopafi e'nogu, tamagra Anumzamofo huhaviza hunentane huta Nagrikura nehaze, na'ankure Nagra hu'na Anumzamofo mofavre mani'noe huazankuro?
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Nagrama Nenfa eri'zama e'norisuana, tamagra Nagritera tamentintia osiho.
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Hianagi Nagra eri'zama'a e'nerugetagi, tamagra tamentintia Nagrikura nosaze, eri'zama eruazante negetma tamentinti hiho, e'inama hanuta keta antahita hanazana, Nagra Nenfampi manugeno, Nenfa'a Nagripi mani'ne hugahaze.
39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
Mago'ene azerinaku nehazageno, zamatreno rufanene hu'ne.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
Jisasi'a eteno Jodani ti takaheno Joni'ma mono ti ese'ma frezmante'nea kaziga vuno, anantega umani'ne.
41 És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
Hakare vahe'mo'za mani'nerega uhanati'za amanage hu'naze, Joni'a mago avame'za osu'ne, ana hu'neanagi Joni'ma ama ne'ku'ma maka kema hu'neana tamage hu'ne.
42 És sokan hivének ott ő benne.
Anage hige'za, anante rama'a vahe'mo'za Jisasinte zamentinti hu'naze.
