< János 10 >

1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
« En vérité, en vérité, je vous le dis, celui qui n’entre pas par la porte dans la bergerie, mais qui y monte par ailleurs, est un voleur et un brigand.
2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Mais celui qui entre par la porte est le pasteur des brebis.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
C’est à lui que le portier ouvre, et les brebis entendent sa voix; il appelle par leur nom ses brebis, et il les mène aux pâturages.
4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Quand il a fait sortir toutes ses brebis, il marche devant elles, et les brebis le suivent, parce qu’elles connaissent sa voix.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Elles ne suivront pas un étranger, mais elles le fuiront, parce qu’elles ne connaissent pas la voix des étrangers. »
6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
Jésus leur dit cette allégorie; mais ils ne comprirent pas de quoi il leur parlait.
7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Jésus donc leur dit encore: « En vérité, en vérité, je vous le dis, moi, je suis la porte des brebis.
8 Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
Tous ceux qui sont venus avant moi sont des voleurs et des brigands; mais les brebis ne les ont pas écoutés.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Moi, je suis la porte: si quelqu’un entre par moi, il sera sauvé; il entrera, et il sortira, et il trouvera des pâturages.
10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
Le voleur ne vient que pour dérober, égorger et détruire; moi, je suis venu pour que les brebis aient la vie, et qu’elles soient dans l’abondance.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Moi, je suis le bon pasteur. Le bon pasteur donne sa vie pour ses brebis.
12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
Mais le mercenaire, qui n’est pas le pasteur, et à qui les brebis n’appartiennent pas, voit venir le loup, laisse là les brebis et prend la fuite; et le loup les ravit et les disperse.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Le mercenaire s’enfuit, parce qu’il est mercenaire et qu’il n’a nul souci des brebis.
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
Moi, je suis le bon pasteur; je connais mes brebis, et mes brebis me connaissent,
15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
comme mon Père me connaît, et que je connais mon Père, et je donne ma vie pour mes brebis.
16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
J’ai encore d’autres brebis, qui ne sont pas de cette bergerie; il faut aussi que je les amène, et elles entendront ma voix, et il y aura une seule bergerie, un seul pasteur.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
C’est pour cela que mon Père m’aime, parce que je donne ma vie pour la reprendre.
18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
Personne ne me la ravit, mais je la donne de moi-même; j’ai le pouvoir de la donner, et le pouvoir de la reprendre: tel est l’ordre que j’ai reçu de mon Père. »
19 Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
Il s’éleva de nouveau une division parmi les Juifs à l’occasion de ce discours.
20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
Plusieurs d’entre eux disaient: « Il est possédé d’un démon, il a perdu le sens: Pourquoi l’écoutez-vous? »
21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
D’autres disaient: « Ce ne sont pas là les paroles d’un possédé; est-ce qu’un démon peut ouvrir les yeux des aveugles? »
22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
On célébrait à Jérusalem la fête de la Dédicace; c’était l’hiver;
23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
et Jésus se promenait dans le temple, sous le portique de Salomon.
24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
Les Juifs l’entourèrent donc et lui dirent: « Jusques à quand tiendras-tu notre esprit en suspens? Si tu es le Christ dites-le-nous franchement. »
25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Jésus leur répondit: « Je vous l’ai dit, et vous ne me croyez pas: les œuvres que je fais au nom de mon Père rendent témoignage de moi;
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
mais vous ne me croyez pas, parce que vous n’êtes pas de mes brebis.
27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
Mes brebis entendent ma voix; je les connais, et elles me suivent.
28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. (aiōn g165, aiōnios g166)
Et je leur donne une vie éternelle, et elles ne périront jamais, et nul ne les ravira de ma main; (aiōn g165, aiōnios g166)
29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
mon Père, qui me les a données, est plus grand que tous, et nul ne peut les ravir de la main de mon Père.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
Mon père et moi nous sommes un. »
31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
Les Juifs ramassèrent de nouveau des pierres pour le lapider.
32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Jésus leur dit: « J’ai fait devant vous beaucoup d’œuvres bonnes qui venaient de mon Père: pour laquelle de ces œuvres me lapidez-vous? »
33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Les Juifs lui répondirent: « Ce n’est pas pour une bonne œuvre que nous te lapidons, mais pour un blasphème, et parce que, étant homme, tu te fais Dieu. »
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Jésus leur répondit: « N’est-il pas écrit dans votre Loi: J’ai dit: vous êtes des dieux?
35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
Si la Loi appelle dieux ceux à qui la parole de Dieu a été adressée, et si l’Écriture ne peut être anéantie,
36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
comment dites-vous à celui que le Père a sanctifié et envoyé dans le monde: Tu blasphèmes, parce que j’ai dit: Je suis le Fils de Dieu?
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Si je ne fais pas les œuvres de mon Père, ne me croyez pas.
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Mais si je les fais, lors même que vous ne voudriez pas me croire, croyez à mes œuvres: afin que vous sachiez et reconnaissiez que le Père est en moi, et que je suis dans le Père. »
39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
Là-dessus, ils cherchèrent de nouveau à se saisir de lui, mais il s’échappa de leurs mains.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
Il s’en retourna au delà du Jourdain, dans le lieu où Jean avait commencé à baptiser; et il y demeura.
41 És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
Et beaucoup venaient à lui, disant: « Jean n’a fait aucun signe;
42 És sokan hivének ott ő benne.
mais tout ce qu’il a dit de celui-ci était vrai. » Et il y en eut là beaucoup qui crurent en lui.

< János 10 >