János 10
1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
Verily, verily, I say unto you, He that entereth not by the door into the fold of the sheep, but climbeth up some other way, the same is a thief and a robber.
2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
But he that entereth in by the door is the shepherd of the sheep.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
To him the porter openeth; and the sheep hear his voice: and he calleth his own sheep by name, and leadeth them out.
4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
When he hath put forth all his own, he goeth before them, and the sheep follow him: for they know his voice.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
And a stranger will they not follow, but will flee from him: for they know not the voice of strangers.
6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
This parable spake Jesus unto them: but they understood not what things they were which he spake unto them.
7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Jesus therefore said unto them again, Verily, verily, I say unto you, I am the door of the sheep.
8 Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
All that came before me are thieves and robbers: but the sheep did not hear them.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
I am the door: by me if any man enter in, he shall be saved, and shall go in and go out, and shall find pasture.
10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
The thief cometh not, but that he may steal, and kill, and destroy: I came that they may have life, and may have [it] abundantly.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
I am the good shepherd: the good shepherd layeth down his life for the sheep.
12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
He that is a hireling, and not a shepherd, whose own the sheep are not, beholdeth the wolf coming, and leaveth the sheep, and fleeth, and the wolf snatcheth them, and scattereth [them]:
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
[he fleeth] because he is a hireling, and careth not for the sheep.
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
I am the good shepherd; and I know mine own, and mine own know me,
15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
even as the Father knoweth me, and I know the Father; and I lay down my life for the sheep.
16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
And other sheep I have, which are not of this fold: them also I must bring, and they shall hear my voice; and they shall become one flock, one shepherd.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Therefore doth the Father love me, because I lay down my life, that I may take it again.
18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
No one taketh it away from me, but I lay it down of myself. I have power to lay it down, and I have power to take it again. This commandment received I from my Father.
19 Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
There arose a division again among the Jews because of these words.
20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
And many of them said, He hath a devil, and is mad; why hear ye him?
21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Others said, These are not the sayings of one possessed with a devil. Can a devil open the eyes of the blind?
22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
And it was the feast of the dedication at Jerusalem: it was winter;
23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
and Jesus was walking in the temple in Solomon’s porch.
24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
The Jews therefore came round about him, and said unto him, How long dost thou hold us in suspense? If thou art the Christ, tell us plainly.
25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Jesus answered them, I told you, and ye believe not: the works that I do in my Father’s name, these bear witness of me.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
But ye believe not, because ye are not of my sheep.
27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
My sheep hear my voice, and I know them, and they follow me:
29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
My Father, which hath given [them] unto me, is greater than all; and no one is able to snatch [them] out of the Father’s hand.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
I and the Father are one.
31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
The Jews took up stones again to stone him.
32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Jesus answered them, Many good works have I shewed you from the Father; for which of those works do ye stone me?
33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
The Jews answered him, For a good work we stone thee not, but for blasphemy; and because that thou, being a man, makest thyself God.
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Jesus answered them, Is it not written in your law, I said, Ye are gods?
35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
If he called them gods, unto whom the word of God came (and the scripture cannot be broken),
36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
say ye of him, whom the Father sanctified and sent into the world, Thou blasphemest; because I said, I am [the] Son of God?
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
If I do not the works of my Father, believe me not.
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
But if I do them, though ye believe not me, believe the works: that ye may know and understand that the Father is in me, and I in the Father.
39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
They sought again to take him: and he went forth out of their hand.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
And he went away again beyond Jordan into the place where John was at the first baptizing; and there he abode.
41 És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
And many came unto him; and they said, John indeed did no sign: but all things whatsoever John spake of this man were true.
42 És sokan hivének ott ő benne.
And many believed on him there.
