Jóel 2
1 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
Ifi ʻae meʻalea ʻi Saione, pea fanongonongo ʻae ilifia ʻi hoku moʻunga tapu: ke tetetete ʻae kakai kotoa pē ʻoe fonua, koeʻuhi ʻoku hoko ʻae ʻaho ʻo Sihova, he ʻoku ofi ia;
2 Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
Ko e ʻaho ʻoe fakapoʻuli, pea mo e fakapoʻupoʻuli, ko e ʻaho ʻaoʻaofia, pea mo e poʻuli matolu: hangē ko e pongipongi kuo mafola ʻi he funga moʻunga, ʻoku [hau ]pehē ʻae kakai lahi mo mālohi; naʻe ʻikai pehē ʻi muʻa, pea ʻe ʻikai toe hangē ko ia ʻamui, ʻo aʻu ki he ngaahi taʻu ʻoe ngaahi toʻutangata lahi.
3 Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
ʻOku kai ʻe he afi ʻi honau ʻao; pea ʻoku vela ʻae ulo afi ʻi honau tuʻa: ko e fonua ʻoku hangē ko e ngoue ko Iteni ʻi honau ʻao, pea ki mui ʻiate kinautolu ʻoku hangē ko e toafa kuo lala; ʻio, pea ʻe ʻikai hao ha meʻa meiate kinautolu.
4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
ʻOku nau hā mai hangē ko e hā mai ʻae fanga hoosi; pea hangē ko e kau tangata heka hoosi, ʻe pehē ʻenau lele.
5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
Hangē ko e ʻaulolongo ʻoe ngaahi saliote ʻi he funga moʻunga, ʻe pehē ʻenau hopohopo, ʻo hangē ko e mumuhu ʻoe ulo afi ʻi heʻene kai ʻae mohuku mōmoa, ʻo hangē ko e kakai mālohi kuo fakataha ki he tau.
6 Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
ʻE mamahi lahi ʻae kakai ʻi honau ʻao: ʻe peko ʻae mata kotoa pē.
7 Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
Te nau lele hangē ko e kau tangata mālohi; te nau kaka ʻi he ʻā, hangē ko e kau tangata tau; pea te nau laka taki taha ʻi hono hala, ka ʻe ʻikai ha taha te ne veuki ʻae fakaʻotu:
8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
Pea ʻe ʻikai te nau feteketekeʻi ʻae taha ki he taha; ka te nau taki taha ʻalu ʻi hono hala: pea ka nau ka tō ki he heletā, ʻe ʻikai te nau lavea.
9 Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
Te nau lele fano pe ʻi he kolo; te nau lele ʻi he fukahi ʻā, te nau kaka ki he tuʻa fale; te nau hū ʻi he ngaahi matapā sioʻata, hangē ko e kaihaʻa.
10 Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
ʻE tetetete ʻae fonua ʻi honau ʻao; pea ʻe ngalulululu ʻae langi: ʻe poʻuli ʻae laʻā mo e māhina, pea ʻe taʻofi ʻenau ulo ʻe he ngaahi fetuʻu:
11 És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
Pea ʻe fakaongo hono leʻo ʻe Sihova ki heʻene kautau: he ʻoku lahi ʻae fakataha ʻo ʻene kautau: pea ʻoku mālohi ia ʻoku fai ki heʻene folofola: koeʻuhi ko e ʻaho ʻo Sihova ʻoku lahi mo fakamanavahē; pea ko hai te ne faʻa tuʻu ai?
12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
ʻOku pehē ʻe Sihova, “Pea ko eni foki, mou tafoki kiate au ʻaki homou loto kotoa, pea ʻi he ʻaukai, pea ʻi he tangi, mo e tangilāulau:”
13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
Pea mou haehae homou loto, kae ʻikai ko homou kofu pe, pea tafoki kia Sihova, ko homou ʻOtua: he ʻoku ne angalelei mo ʻaloʻofa, ʻo tuotuai ki he houhau, pea ʻoku ne angaʻofa lahi, pea ʻoku ne fakatomala ʻi he kovi.
14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
ʻE ʻilo ʻe hai? Pe te ne tafoki mo fakatomala, pea tuku mai ki mui ha tāpuaki ʻiate ia; ʻio, ha feilaulau meʻakai, pea mo e feilaulau meʻainu kia Sihova ko homou ʻOtua?
15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
Ifi ʻae meʻalea ʻi Saione, tuʻutuʻuni ha ʻaukai, ui ʻae fakataha mamafa:
16 Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
Tānaki ʻae kakai, fakatapui ʻae fakataha, fakakātoa mai ʻae kau mātuʻa, tānaki ʻae fānau, pea mo kinautolu ʻoku kei huhu: ke ʻalu ʻae tangata taʻane mei hono fale teuteu, pea mo e taʻahine mei hono loki.
17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
Tuku ke tangi ʻae kau taulaʻeiki, ʻae kau faifekau ʻa Sihova, ʻi he vahaʻa ʻoe fale hala mo e feilaulauʻanga, pea ke nau lea pehē, “ʻE Sihova, fakamoʻui hoʻo kakai, pea ʻoua naʻa ke tuku ho tofiʻa ki he manuki, ke puleʻi ʻakinautolu ʻe he hiteni: koeʻumaʻā ʻenau pehē ʻi he lotolotonga ʻo hoʻo kakai, ‘ʻOku ʻi fē honau ʻOtua?’”
18 Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
Pea ʻe toki fuaʻa ʻa Sihova ki hono fonua, pea ʻofa mamahi ki hono kakai.
19 És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
ʻIo, ko Sihova te ne tali, pea pehē ki hono kakai, “Vakai, te u ʻatu kiate kimoutolu ʻae koane, mo e uaine, mo e lolo, pea te mou mākona ai: pea ʻe ʻikai te u toe tuku ʻakimoutolu ke manukiʻi ʻe he hiteni:
20 Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
Ka te u ʻave ke mamaʻo ʻiate kimoutolu ʻae tau mei he tokelau, pea te u kapusi ʻakinautolu ki ha fonua kākā mo lala, ʻoku hanga hono mata ki he tahi hahake, pea mo hono tuʻa ki he tahi mamaʻo atu ʻaupito, pea ʻe ʻalu hake hono namukū, pea ʻe ʻalu hake hono ʻeho ʻo ia,” Koeʻuhi kuo ne fai ʻae ngaahi meʻa lahi.
21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
“ʻE fonua, ʻoua naʻa manavahē; fiefia pea nekeneka: koeʻuhi ʻe fai ʻe Sihova ʻae meʻa lahi.
22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
ʻOua naʻa manavahē, ʻe fanga manu ʻoe vao! He ʻoku tupu ʻae mohuku ʻi he toafa, pea ʻoku fua ʻae ʻakau, ko e ʻakau ko e fiki mo e vaine, ʻoku tuku mai hona mālohi.
23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
“Pea mou fiemālie, ʻe fānau ʻa Saione, pea fiefia ʻia Sihova, ko homou ʻOtua: koeʻuhi kuo ne foaki kiate kimoutolu fakalelelelei ʻae ʻuha muʻa, pea te ne tuku ke tō kiate kimoutolu ʻae ʻuha, ko e ʻuha muʻa, mo e ʻuha mui, ʻi he ʻuluaki māhina.
24 És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
Pea ʻe fonu ʻi he uite ʻae ngaahi hahaʻanga, pea ʻe pito mahuohua ʻae ngaahi tataʻoʻanga ʻi he uaine mo e lolo.
25 És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
Pea te u toe ʻomi kiate kimoutolu ʻae ngaahi taʻu ne kai ʻe he heʻe mo e ʻunufe maumau, mo e ʻunufe, mo e ʻunufe fulufulu, ko ʻeku kau tau lahi naʻaku fekau kiate kimoutolu.
26 És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
Pea te mou kai ʻi he mahu, pea te mou mākona ai, pea fakamālō ki he huafa ʻo Sihova ko homou ʻOtua, ʻaia kuo ne fai fakaofo kiate kimoutolu: pea ʻe ʻikai toe mā ʻa hoku kakai ʻo lauikuonga.
27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
Pea te mou ʻilo ʻoku ou ʻi he haʻohaʻonga ʻo ʻIsileli, pea ko Sihova au ko homou ʻOtua, kae ʻikai ha taha kehe: pea ʻe ʻikai toe mā ʻa hoku kakai ʻo lauikuonga.
28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
“Pea ʻe hoko ʻamui, te u huaʻi hoku Laumālie ki he kakai kotoa pē; pea ʻe kikite homou ngaahi foha mo homou ngaahi ʻofefine, pea ʻe misi ʻe hoʻo kau mātuʻa ʻae ngaahi misi, pea ʻe mamata ʻae ngaahi meʻa hā mai ʻe hoʻo kau talavou:
29 Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
Pea ki he kau tamaioʻeiki mo e kau kaunanga, te u huaʻi foki hoku Laumālie ʻi he ngaahi ʻaho ko ia.
30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
Pea te u fakahā ʻae ngaahi meʻa fakaofo ʻi he langi, pea ʻi māmani, ko e toto, mo e afi, mo e ʻahu ʻoe afi.
31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
Pea ʻe liliu ʻae laʻā ʻo poʻuli, mo e māhina ke toto ʻi he teʻeki hoko ʻae ʻaho lahi, pea fakamanavahē ʻo Sihova.
32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Pea ʻe pehē, ko ia ʻe ui ki he huafa ʻo Sihova ʻe fakamoʻui ia: koeʻuhi ʻe ai ʻae fakamoʻui ʻi he moʻunga ko Saione, pea ʻi Selūsalema, ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova, pea ʻi he toenga ʻe uiuiʻi ʻe Sihova.”
