Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Na Hiob kasaa bio se:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Yiw, minim sɛ eyi yɛ nokware. Na ɛbɛyɛ dɛn na ɔdesani bɛteɛ wɔ Onyankopɔn anim?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Sɛ obi pɛ sɛ ɔne Onyankopɔn yiyi ano a, ɔrentumi nyi nsɛm apem mu baako mpo ano.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Ne nyansa mu dɔ, na ne tumi so. Hena na ɔne no adi asi na ne ho baabiara anti?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Otutu mmepɔw a wonnim ho hwee obubu wɔn fa so wɔ nʼabufuw mu.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Ɔwosow asase fi ne sibea, na ɔma ne nnyinaso wosow biribiri.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Ɔkasa kyerɛ owia na ɛnhyerɛn, na ɔsɔw nsoromma hyerɛn ano.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Ɔno nko ara na ɔtrɛw ɔsoro mu, na ɔnantew po asorɔkye so.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ɔno ne Nyankrɛnte, Akokɔbeatan ne ne mma Yɛfo; anafo fam nsorommakuw no.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Ɔyɛ anwonwade a wontumi nte ase, nsɛnkyerɛnne a wontumi nkan.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Sɛ ɔnam me ho a, minhu no; sɛ ɔsen a, minhu no.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Sɛ ohwim kɔ a, hena na osiw no kwan? Hena na obetumi abisa no se, ‘Dɛn na woreyɛ yi?’
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Onyankopɔn nkora nʼabufuw so; Rahab aboafo mpo ho popo wɔ nʼanim.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
“Na me ne hena a mene no beyiyi ano? Mɛyɛ dɛn anya nsɛm a me ne no de begye akyinnye?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Sɛ minnim ho hwee mpo a, merentumi nyi nʼano; ɛno ara ne sɛ mɛsrɛ ahummɔbɔ afi me temmufo nkyɛn.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Mpo, sɛ mefrɛ no na ɔba a, minnye nni sɛ obetie mʼasɛm.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Ɔde asorɔkye bɛhwe me ama mʼapirakuru adɔɔso kwa.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Ɔremma minnya mʼahome, bio, ɔde awerɛhow bɛhyɛ me ma tɔ.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Sɛ ɛyɛ ahoɔden asɛm a, ɔyɛ ɔhoɔdenfo! Na sɛ ɛba atɛntrenee nso a, hena na ɔne no bedi asi?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Sɛ midi bem mpo a, mʼano bebu me kumfɔ; sɛ me ho nni asɛm a, ebebu me fɔ.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
“Ɛwɔ mu sɛ midi bem de, nanso mimmu me ho; abrabɔ afono me.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Ne nyinaa yɛ pɛ; ɛno nti na meka se, ‘Ɔsɛe nea ne ho nni asɛm ne omumɔyɛfo.’
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Bere a amanehunu de owu aba no, ɔserew nea ne ho nni asɛm no abawpa.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Bere a asase akɔ amumɔyɛfo nsam no, ofura ɛso atemmufo ani. Sɛ ɛnyɛ ɔno a, na ɛyɛ hena?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
“Me nna ho yɛ hare sen ommirikatufo; ɛsen kɔ a anigye kakra mpo nni mu.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Etwa mu kɔ sɛ akorow a wɔde paparɔso ayɛ te sɛ akɔre a wɔretow akyere wɔn hanam.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Sɛ meka se, ‘Me werɛ mfi mʼanwiinwii, mɛsakra me nsɛnka, na maserew a,’
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
me yaw ahorow no bɔ me hu ara. Na minim sɛ, woremmu me bem.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Woabu me fɔ dedaw nti, adɛn na ɛsɛ sɛ mehaw me ho kwa?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Mpo sɛ ɛba sɛ mede samina guare na mede samina hohoro me nsa ho a,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
wobɛtow me akyene dontori amoa mu, ama mʼatade mpo akyi me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
“Ɔnyɛ onipa te sɛ me na mayi nʼano, na yɛakogyina asennii abobɔ yɛn nkuro.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Sɛ anka obi wɔ hɔ a obesiesie yɛn ntam na waka yɛn baanu abɔ mu,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
obi a obeyi Onyankopɔn abaa afi me so, na nʼahunahuna ammɔ me hu bio.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Anka mɛkasa a merensuro no, nanso saa tebea a mewɔ mu yi de, mintumi.
