Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job svarade och sade:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Ja, jag vet det fullväl, att så är, att en menniska icke kan bestå rättfärdig för Gud.
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Täckes honom träta med honom, så kan han icke svara honom ett emot tusende.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Han är vis och mägtig; hvem hafver det dock gått väl af, som sig hafver satt emot honom?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Han försätter bergen, förr än de det förnimma; hvilka han i sine vrede omkastar.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Han rörer jordena af sitt rum, så att hennes pelare bäfva.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Han talar till solena, så går hon intet upp, och han förseglar stjernorna.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Han allena utsträcker himmelen, och går på hafsens vägar.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Han gör Karlavagnen ( på himmelen ) och Orion; sjustjernorna, och de stjernor söderut.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Han gör mägtig ting, som man icke utransaka kan, och under, deruppå intet tal är.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Si, han går framom mig, förr än jag varder det varse; och han förvandlar sig, förr än jag det märker.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Si, om han går hasteliga bort, ho vill hemta honom igen? Ho vill säga till honom: Hvad gör du?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Han är Gud, hans vrede kan ingen stilla; under honom måste buga sig de stolta herrar.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Huru skulle jag då svara honom, och finna några ord emot honom?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Om jag än rätt hafver, så kan jag dock likväl intet svara honom; utan måste i rättenom bedjas före.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Och om jag än åkallade honom, och han hörde mig; så tror jag dock icke, att han hörer mina röst.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Ty han far öfver mig med storm, och gör mig såren mång utan sak.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Han låter icke min anda vederqvickas, utan gör mig full med bedröfvelse.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Vill man magt, så är han för mägtig; vill man rätten, ho vill vittna med mig?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Om jag säger att jag är rättfärdig, så fördömer han mig dock; är jag from, så för han mig dock till ondan.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Är jag än from, så tör min själ dock intet hålla sig dervid; jag begärer intet mer lefva.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Det är det som jag sagt hafver; han förgör både den goda, och den ogudaktiga.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
När han begynner till att slå, så dräper han straxt, och begabbar de oskyldigas frestelse.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Men landet varder gifvet under dens ogudaktigas hand, att han undertrycker dess domare; är det icke så, huru skulle det annars vara.
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Mine dagar hafva varit snarare än en löpare; de hafva flytt, och hafva intet godt sett.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
De äro förgångne såsom stark skepp; såsom en örn flyger till maten.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
När jag tänker: Jag vill glömma bort min klagan; jag vill förvandla mitt ansigte, och vederqvicka mig;
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Så fruktar jag mig för all min sveda, vetandes, att du icke låter mig vara oskyldig.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Är jag nu ogudaktig, hvi hafver jag då sådana onyttiga vedermödo?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Om jag än tvådde mig i snö, och gjorde mina händer rena i källo;
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Så doppar du mig dock i träck, och min kläder varda mig illa ståndande.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Ty han är icke min like, dem jag svara kunde, att vi måtte både komma för rätten.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Det är ingen, som oss åtskiljer; som sätter sina hand emellan oss båda.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Han tage sitt ris ifrå mig, och låte sin förskräckelse komma ifrå mig;
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Att jag må tala, och icke mer torf frukta för honom; ty jag vet mig oskyldig.
